DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! A '97-es költségvetési törvényjavaslat általános vitájában a kulturális szférák, illetve a közszolgálati televíziókat, rádiókat érintõ tételekrõl, illetve általában az elektronikus sajtót érintõ tételekrõl szeretnék beszélni. Elõrebocsátva azt, hogy az a meggyõzõdésem, hogy ezeket a területeket érintõen is két célt kell szem elõtt tartani. Az egyik cél hasonló ahhoz ezeken a területeken is, mint másutt - a más területeken követendõ célokhoz hasonló -, vagyis hogy a pénzeszközöket minél hatékonyabban kell felhasználni. Viszont a kultúra és a média területe is olyan, hogy a hatékonyság mellett a kulturális szférának, illetve az elektronikus sajtónak, azon belül a közszolgálati rádióknak, televízióknak az autonómiáját, a függetlenségét elõsegítõ technikákat kell alkalmazni.
Tehát a pénz hatékony felhasználása mellett, ami ugye más területeken is cél, itt különösen fontos az autonómia elõsegítése is.
A kulturális területen a különbözõ mûvészeti, kulturális tevékenységek állami támogatásának már évek óta egy bevált eszköze a Nemzeti Kulturális Alap, amelyrõl szóló törvény módosításával az alap járulékbevételeit remélhetõleg sikerül majd jelentõsen kibõvíteni. De még nem tudjuk azt, hogy a törvénymódosítás révén a Nemzeti Kulturális Alap mennyivel jut több járulékhoz.
És ezért az SZDSZ részérõl szükségesnek tartanánk azt, hogy a Nemzeti Kulturális Alap költségvetési támogatása ne szûnjön meg rögtön teljes egészében akkor, amikor még nem látjuk elõre, hogy a járulékbevétel- többlet mekkora lesz és mennyi idõn belül fog egészében befolyni. Hanem legyen ebben a tekintetben valami fokozatos átmenet, és ezért azt javasoljuk, hogy a Nemzeti Kulturális Alap költségvetési támogatásának nominálértéken legalábbis a fele maradjon meg. Ebben az esetben elkerülhetõ lesz az a helyzet, hogy esetleg összességében csökkenjen a Nemzeti Kulturális Alap jövõre felhasználható pénze, miközben a kultúra támogatásának jelentõs lépéseként könyveltük el a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvénymódosítást.
(14.10)
A Nemzeti Kulturális Alappal kapcsolatban említeném meg azt is, hogy ez az alap is a Kincstárhoz tartozik, és ezért a kamat nem a Nemzeti Kulturális Alaphoz folyna be.
Ez megint csak olyan veszteség lenne, amely az NKA-nak a kultúra és a mûvészet számtalan területét támogató tevékenységét csorbítaná. Azért is kifogásolható, mert a Nemzeti Kulturális Alap forrásai között szerepel többek között az adományokból, szponzorációból származó bevétel. Az adományokat nyilván nem ösztönzi az, ha az adományokból eredõ összeg kamatbevétele nem az adott célra van felhasználva.
Másrészrõl pedig a kulturális járulék, mint az alap fõ bevételi forrása, egy olyan plusz teher a kulturális termékek és szolgáltatások széles körét illetõen, amely megint csak indokolttá teszi azt, hogy az ebbõl a járulékból befolyó összeg, illetve annak a kamata is valóban a kulturális szféra számára váljon elérhetõvé. Ha már a kultúrának egyfajta önadóztatása jelent egy pluszforrást, többletforrást a kultúra támogatására, akkor ebbõl az önadóztatásból eredõ összeg kamatát indokolt lenne az államháztartási törvényben valamilyen speciális megoldással vagy más úton a Nemzeti Kulturális Alap részére biztosítani.
Tehát a kultúrát érintõ egyik fontos javaslata az SZDSZ-frakciónak az, hogy a Nemzeti Kulturális Alap támogatását ezen a két ponton, a kamat tekintetében és a költségvetési támogatásnak nem a megszüntetése, hanem csak a fokozatos csökkentése tekintetében erõsítsük meg.
A másik kulturális tétel, amit szeretnék hangsúlyozni, az szintén arra is vonatkozik, hogy hogyan tudjuk a kultúrára szánt pénzeket hatékonyabban felhasználni, és hogyan tudunk olyan technikákat alkalmazni, amikor az önkormányzati szerepvállalás az országos költségvetés szerepvállalásával együtt, egymást erõsítve tud mûködni.
Az önkormányzati színházak támogatásánál már mûködik az a rendszer, amikor az állami költségvetés az önkormányzati forintok arányában is járul hozzá az önkormányzati színházak mûködtetéséhez, ami ösztönzi az Tnkormányzat szerepvállalását. Ebbõl a szempontból az állami költségvetés eszközeit kímélõ technika, és másrészrõl pedig megint csak az autonómiát is segíti annak révén, hogy valamiféle - ha nem is teljes automatizmust jelent -, de egy olyan technikát, ami biztosítja azt, hogy az önkormányzatok támogatásának arányában az állami költségvetés korlátozottabban tudja csak mérlegelni azt, hogy az önkormányzati színházakat mennyi pénzzel is támogatja. Annyiban tudja mérlegelni, hogy általában eldönti azt, hogy egy önkormányzati forinthoz mennyit tesz hozzá.
Ez az önkormányzati színházaknál tehát már megvalósult, egy feltétlenül megtartandó technikának tartjuk. Viszont az a véleményünk, hogy ezt az önkormányzati zenekarok és jövõre - tehát a '98. évi költségvetést illetõen - pedig az önkormányzati könyvtárak tekintetében is be kellene vezetni. Akkor ez a három tétel együtt egy nagyon fontos kultúrafinanszírozási elõrelépés, reform, újítás lenne. Már a '97. évi költségvetésben reálisnak tartjuk ezt a lépést az önkormányzati zenekarok vonatkozásában meglépni, ami 200 millió forint többletforrás biztosítását igényelné.
Azt gondoljuk, hogy ezt elõ lehet teremteni, tekintettel arra, hogy nagyon jelentõs elõrelépés volna a kultúrafinanszírozás átalakítása, hatékonyabbá tétele terén az, ha ezt az önkormányzati színházakkal elkezdett önkormányzati szerepvállalást az állami költségvetési szerepvállalással összekapcsoló, az önkormányzati tehervállalást ösztönzõ technikát idén is folytatnák. Ennek a bevezetését idén is folytatnánk.
Akkor tényleg eljuthatnánk odáig, hogy talán a '98. évi költségvetésben az önkormányzati könyvtárakkal folytathatnánk a sort. Akkor nem mellékesen a kormány és a kormánykoalíció is elmondhatná magáról azt, hogy komoly lépéseket tudott tenni ezen a területen a kultúrafinanszírozás területén, az egyéb, már megtett lépéseken túl. Tehát ez az a két tétel, ami a kultúrafinanszírozás terén véleményem szerint a legfontosabb változtatás lenne.
Az elektronikus sajtó helyzetére, az azzal kapcsolatos kérdésekre rátérve pedig, ahogy azt már több ízben elmondtam, legutóbb a plenáris ülésen, a kulturális bizottság elõadójaként; itt két kérdést kell különválasztani. Az egyik témakör az, hogy a rádió-televízió törvény szerint bizonyos támogatásokat a közszolgálati rádióknak és televízióknak - és egyébként az õket felügyelõ közalapítványi kuratóriumoknak és az Országos Rádió- és Televízió Testületnek - meg kell kapniuk. Tehát ez nem mérlegelés kérdése.
Egy másik témakör az, hogy a rádió-tévé törvény szerint a közalapítványi kuratóriumok elõterjesztést tehetnek az Országgyûlés számára arra vonatkozóan, hogy az elõbbi tételeken, az automatikus támogatási tételeken túl szükségük van-e a közszolgálati mûsorszolgáltatóknak egyéb támogatásra.
Ezeket a javaslatokat a közszolgálati kuratóriumok megtették. A kulturális bizottság média albizottsága holnap fogja áttekinteni ezeket a javaslatokat. Várható, hogy valószínûleg nem mind a három közszolgálati mûsorszolgáltató fog az automatizmusokon felül plusztámogatásra szorulni. De az már elõre látszik, hogy a három közszolgálati mûsorszolgáltató közül legalább egy, de valószínûleg kettõ plusz támogatási igényt fog benyújtani, amit nyilván az ország, a költségvetés helyzetét figyelembe véve kell elbírálni.
Azt hiszem, elõre talán ennyit meg lehet kockáztatni, hogy teljes egészében ezeket az igényeket nem lehet majd elutasítani. Egyszerûen azért, mert mûködésképtelenné válnának némely közszolgálati intézmények. Örülnék, ha nem így volna, mert az ilyen pótlólagos támogatás, amit az Országgyûlés mérlegelhet, az bizonyos mértékig sérti a közszolgálati mûsorszolgáltatók függetlenségét. Örülnék akkor, ha az automatikusan nyújtandó támogatás önmagában elég lenne.
De attól tartok, hogy nem lesz elég. Úgyhogy fel kell készülni arra, hogy bizonyos nem túl nagy tételekkel kiegészítõ támogatásra szükség lesz. Itt külön kis tételek egyébként a rádió-tévé törvény szerint a Magyar Rádió mûvészegyütteseinek a fenntartására vonatkozó, illetve külföldi adások finanszírozására vonatkozó tételek. Itt különösen a mûvészegyüttesek vonatkozásában, azt hiszem, hogy feltétlenül indokolt egy nem túl nagy összegû támogatással ezeknek a mûködését biztosítani.
Végezetül rátérnék arra, hogy a rádió-tévé törvény szerint nyújtandó automatizmusokkal kapcsolatban milyen megoldást tartanék szükségesnek. Tekintettel arra is, hogy - ahogy mondtam - úgy néz ki, hogy a kuratóriumok elõterjesztése alapján még az automatizmusokon felüli támogatást is kénytelenek leszünk mérlegelni.
Az a helyzet, hogy a rádió-tévé törvény szerint automatikusan nyújtandó legnagyobb tétel a mûsorterjesztési költség. Amit az Antenna Hungária Rt. több mint 8,5 milliárd forintban jelölt meg. Ebbõl a kormány törvényjavaslata levonná vagy valamilyen módon ezekbe beszámítaná - lehet, hogy itt a levonás nem jó kifejezés - a Magyar Rádió és a Magyar Televízió adósságait, ami, sajnos, ellenkezik a rádió-tévé törvénnyel, ami szerint a teljes mûsorterjesztési költségfedezetet oda kell adja a költségvetés.
Ehelyett én olyan megoldást javasolnék, ami a költségvetésnek egy fillér többletkiadást nem jelent, sõt - és most akkor figyelmet kérek - megtakarítást jelent. Ugyanis azt kellene csinálni, hogy nem kellene kapásból tudomásul venni azt, hogy az Antenna Hungária Rt. által megadott több mint 8,5 milliárdos összeg az feltétlenül helyes és tartható, hanem ezt hatósági árra le lehet nyomni, akár több milliárddal le lehet nyomni ezt az árat.
Akkor, ha párhuzamosan az adósságokat behajtja az APEH, az Antenna Hungária és az ÁPV Rt., akkor még akkor is megtakarítást eredményezhet ez a mûvelet, ha a kormány úgy ítéli meg, mint amit szerintem mérlegelnie kell, hogy úgy ítélje meg esetleg, hogy az adósságokból bizonyos tételt, akár csak egy kisebb részt, átvállal.
(14.20)
Úgyhogy - még csak egy mondat, és akkor befejezem -, tehát azt hiszem, hogy a rádió-tv törvény betartásán kívül ez az út, tehát az adósságok beszámítása helyett azoknak az egyéb úton való rendezése mellett a sugárzási díjnak a hatósági árral történõ lenyomása, az a rádió-tv törvény betartása mellett megtakarítást is eredményezhet, amibõl egyrészt fedezhetõek az esetleges (Elnök közbeszólása: Képviselõ úr! Lejárt az SZDSZ idõkerete.) pluszigények és másrészt az egyéb automatizmusok is. Köszönöm szépen ennyi, amit szerettem volna elmondani.