DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP): Köszönöm a szót, elnöknõ. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A miniszteri expozét olvasva én egy szerény bizakodásra, egy óvatos derûlátásra láttam alapot, aztán végignézve az agráriumot érintõ költségvetési fejezetet, annak indokolását, hát, sötétes felhõk jelentek meg ezen a derûlátáson.
Miért? Engedjék meg, hogy elõször nagyon röviden idézzek néhány ÁSZ-megállapítást a költségvetést illetõen. Ezek ugyanis beillenek a Néppárt álláspontjába, és könnyebben meg tudom magyarázni az agrártárcát érintõ kifogásainkat.
Folyik a jövõ évi adótörvények tárgyalása. Ez azt jelenti, hogy azoknak az adóknak, a jövõ évi adóknak a tárgyalása folyik, amelyek a költségvetési bevételek nagy részét hivatottak lesznek meghatározni. Most felmerül óhatatlanul az emberben a kérdés, hogy vajon az elfogadásra kerülõ törvények ugyanazokat a feltételeket fogják-e tartalmazni, mint amelyekkel a költségvetés elõterjesztõi számolnak? Úgy érzem, hogy egyéb törvények is hiányoznak, amelyek megalapoznák ennek a költségvetésnek a minimális teljesíthetõségét.
Bizonytalanságok rejtõznek mind a bevételi, mind a kiadási oldalt illetõen. Bizonytalanságok, ugyanis például az adóbefizetések eredményességének az ígéretei, a vélt ígéretei azok nincsenek megalapozva még számításokkal sem, gondolok itt konkrétan a személyi jövedelemadóból származó bevétel növekményre, amit részben az õstermelõktõl is várunk, vagy vár a költségvetés, én nem várok.
Azután bizonytalanság rejtõzik például a vám-, importbefizetési vállalkozásokban a privatizáció várt eredményeit illetõen, mostanában különösen. A kiadási oldalon viszont az energiaár-emelés hatásvizsgálatának a hiánya rejt rengeteg bizonytalanságot. Jelen pillanatban nem hiszem, hogy bármelyik ágazatban, így a mezõgazdaságban is, meg lehetne becsülni, hogy mi lesz majd ennek a hatása, és ehhez képest mit fog jelenteni a mezõgazdaságnak jutó költségvetés.
Az agráriumot illetõen konkrétan én három feladatcsoporttal szeretnék foglalkozni, amelyet a költségvetés súlyosan érint, a költségvetés korlátai súlyosan érintenek. Az egyik a tulajdoni átalakulás, ezen belül a földbirtok-politika kérdése. Ezek a feladatok, amelyekhez a költségvetés rendel ugyan különbözõ címeken pénzt, de nem az a legnagyobb baj, hogy keveset.
A másik az integrációra való felkészülés és ennek a költségei, a harmadik pedig a támogatási rendszer. Zárójelben, mielõtt ezt nagyon röviden részletezném, engedjék meg, hogy a költségvetés fejezeti indokolásából egyetlen nagyon rövid mondatot idézzek, ami kicsit karikatúrává, kicsit torzzá teszi azt az egészet, amirõl nagyon komolyan és helyenként szomorúan kell beszélnünk.
Azt mondja, hogy: "A fejezet támogatási elõirányzata az elõzõ évi 101 milliárd - az apró számokat nem mondom - forinttal szemben 111 milliárd forint, a növekedést okozó legfontosabb tételek..." ezek, azok, amazok. Hát ha a növekedés ennyi, akkor azt remélem itt mindenki tudja, hogy az nem növekedés, hanem csökkenés. Egyébként valószínûleg az elõterjesztõnek is volt egy ilyen tudat alatti gondolata, ezért folytatta úgy a mondatot, hogy a növekedést okozó tételek, mert a növekedést eredményezik a tételek, a csökkenést okozzák. Úgyhogy én azt hiszem, itt már elbújik valami, ami aztán késõbb láthatóvá válik.
Én azt gondolom, hogy rendkívül szomorú az a tény - ezt a költségvetést áttekintve -, hogy az agrárium részére jutó elõirányzat nem elég arra - szeretném hangsúlyozni, hogy nem elég arra -, hogy a mezõgazdaság olyan súllyal legyen a nemzetgazdaság része, mint amekkorára adottságai: természeti, földrajzi, kvalitásbeli adottságai predesztinálnák.
És én nagyon sajnálom a Néppárt nevében is, és azt hiszem, ebben a mezõgazdasági bizottságban egységben voltunk valamennyien, hogy ezt a kormány nem veszi észre, és nem súlyozza megfelelõ képpen. Még egyszer szeretném azt a nagyon fontos kívánalmat hangsúlyozni, hogy nem kapja meg azt a prioritást, amelyre egyébként maximálisan alkalmas lenne.
Amit ígértem, én három dologról szeretnék: a támogatásokról, az európai integrációs kötelezettségekrõl és a földbirtok- politikával kapcsolatos kötelezettségekrõl röviden néhány szót - a költségvetés tükrében - ejteni. Az a 88 milliárd, amelyet meg lehet pontosan találni a költségvetés agrárfejezetében, azt mindnyájan tudjuk, tudta a minisztérium, tudta a mezõgazdasági bizottság, és én remélem, a pénzügyi kormányzat is, hogy az elégtelen.
Na most, ha nagyon megkaparjuk a különbözõ egyéb helyeket, akkor ehhez másutt lehet találni kiegészítõ összegeket, gondolok itt az állatkár-kompenzációra, aztán gondolok az ÁPV Rt. Reorgra visszahagyott agrárfejezetre jutó pénzeszközeire és a visszterhes támogatásokból visszafolyó pénzösszegre. De ez olyan kevés, hogy a legoptimistább számítások szerint is maximum 95 milliárdig lehet feltornászni azt a bizonyos 88 milliárdot.
Mindenkinek tudnia kell azonban, hogy ezt igencsak csökkentik a mindig teherként cipelt áthúzódó tételek. Mindig hendikeppel indul a támogatás felhasználásában az ágazat, tessék visszagondolni a tavalyi esetre, amikor áprilisban fel is kellett függeszteni, mert az elõzõ évi terhek már akkorra - lényegében úgy tûnt - elviszik az egészet.
(14.30)
Tehát ezt az összeszedhetõ összeget nem lehet készpénznek venni, mert egy jó része azonnal elmegy.
Lenne még - és nagyon óvatosan fogalmazták meg többen a mezõgazdasági bizottságban -, lenne még a környezetvédelmi, a munkaügyi és az ipari tárcánál olyan összeg, amely az agráriumot közvetetten érinti; területfejlesztési, foglalkoztatáspolitikai, gazdaságfejlesztési irányzatok meg vannak itt jelenítve, csak az a baj, hogy itt az FM érdekérvényesítési lehetõségei rendkívül korlátozottak. És ezek az összegek nem jönnek át úgy, ahogyan azt megfelelõ súllyal képviselve az ágazatot át lehetne hozni.
Azt gondolom, hogy az mindig nagy baj, ha ilyen sanda munkával kell arra törekedni, hogy valahogy összeszedjük az ágazat részére a minimális szükségletet. Ha most ezt összeszámolom, akkor többen vagyunk azon a véleményen, hogy ez legföljebb nagyon kemény és nagyon nehéz munkával a jelenlegi szint tartásához lehet elegendõ, nem vagyok benne biztos, hogy elegendõ is.
A minimális fejlõdéséhez az ágazatnak a mi számításaink szerint 100- 104 milliárd forintra elengedhetetlenül szükség volna, és szükség volna még valamire, ami szintén nincs meg, illetve nem megfelelõen van meg, ez pedig a következõ: az ÁSZ-jelentésben is utaltam már rá, hiányzik az a jogszabályi háttér, amellyel ezt a keveset nagyon pontosan és nagyon megfelelõen lehetne felhasználni.
Konkrétan gondolok itt arra, hogy hiányzik egy olyan törvény, amely az agrártámogatás rendszerét keret jelleggel, de átfogóan és sok évre elõre kiszámíthatóan szabályozná, mert ha ez így volna, akkor nyugodtabban tudomásul lehetne venni azt, hogy a rendelkezésünkre álló forrás kevés, de tudjuk, hogy azt maximálisan jól tudjuk felhasználni. Ezért mondtam azt, hogy itt ez hiányos.
Még nagyon röviden szeretnék beszélni arról, hogy egy csúfos tétel van ebben a költségvetésben. Igen, jól fogalmaztam, "csúfos" ez a gazdajegyzõkre vonatkozó tétel. Azért neveztem így, azért illettem ezzel a jelzõvel, mert 600 millió forint ez már két év óta, és ez azt jelenti, hogy ez fokozatosan értéktelenedik, magyarul: ez az összeg fokozatosan csökken.
Márpedig, tisztelt Ház, a gazdajegyzõk mûködése lényegében a mezõgazdasági kistermelõk, most már õstermelõkként megadóztatásra kerülõk, egyetlen támogatása volt és van ma, az, hogy van elérhetõ közelségben olyan szakember, akinek a szolgáltatását eddig az állam a részére biztosította. Abban az esetben, ha olyan mértékben csökken ez a hálózat, hogy már nem tudja betölteni a feladatát, akkor ezt a támogatást is elvesztik azok a termelõk, akiknek az adójára bizony - mint most tudjuk - számít a költségvetés.
Tudom, hogy ezt a gazdajegyzõi hálózatot késõbb lehet úgy mûködtetni, ahogy sok helyen a fejlett világban mûködtetik, hogy az õ szolgáltatásukat díjért veheti igénybe a termelõ. Jelen pillanatban azonban nem tartunk itt. Jelen pillanatban én még attól is félek, hogy az õstermelõi körbe vonás, és az azzal kapcsolatos kötelezettségek már most, átmenet nélkül akkora terhet fognak jelenteni azoknak az embereknek, akik eddig ilyet nem tettek, hogy nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy ebbõl befut ez az adó, amit várunk.
Még két mondatot szeretnék ejteni a földügyi kérdésekrõl. A földhivatalok fejlesztésére elõirányzott pénzekrõl - nem vitatom itt az összeg nagyságát, ennyi jut rá, ennyit kell okosan felhasználni. Egyet azonban nem hiszek, és itt megint utalnék az ÁSZ-nak a bizonytalanságokat megfogalmazó jelentésére; nem hiszem el azt, hogy a földhivatalok most pénzszerzõkké is válnak, hiszen az illetéket ezentúl õk szedik be, és nem egy igazgatási szolgáltatás, hanem díjtételes szolgáltatás lesz az õ szolgáltatásuk, nem biztos, hogy ez az összeg, amit a költségvetés ennek nyomán beépített, be fog folyni.
Ügyvéd voltam, és vagyunk sokan ilyenek a Házban, és nagyon jól tudjuk, hogy át fogunk szaladni a földhivatalba, illetve fognak azok, akik most is ügyvédek, és megnézik a földhivatalban az adatokat, és nem fognak nyakra-fõre tulajdonilap-másolatokat kiváltani 1000 forintért, mint ahogy tették eddig. Elküldték az ügyfelet, hogy váltsa ki, mert nem volt nagy összegû az a pénz, amit ki kellett ezért fizetni. Úgyhogy nem hiszem, hogy ebbõl befog folyni pénz.
Nem szerettem volna minden elemmel foglalkozni, nem szerettem volna kötekedni azon, hogy mi miért kevés, és hogyan rossz. Sok társammal együtt a Néppárt álláspontját képviselve arra szerettem volna ebben a beszédben rámutatni, hogy nagyobb súllyal, nagyobb prioritással kellene egy olyan ágazatot kezelni a nemzetgazdaságon belül, amely ezt rövid idõn belül produkálná eredményekben. Így ezért nincs bennünk óvatos derülátás a jövõt illetõen. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.)