PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Kedves Képviselõtársaim! Az agrárágazatban az elmúlt két évben a hanyatlást ugyan sikerült megállítanunk, de a termelés továbbra is stagnál, a vidék eltartóképessége csökken, egyre jobban szakad le egymástól a falu és a város. Igaz, közben makroszinten eredményeket is értünk el, teljesítettük a kormányprogramban is szereplõ 3 milliárd dolláros exportárbevételt, de az igaz, sajnos, hogy ebben sokat segített a belföldi fogyasztás kényszerû csökkenése is. Az agrártermelõk egy részének helyzete stabilizálódott, javult, míg közben újabb vállalkozások, sõt körzetek kerültek az ellehetetlenülés közelébe.
Úgy gondolom, elérkezett az idõ 1997-re, hogy az agrárium egészének helyzete stabilizálódjon. Megtermelõdjön a valódi, hosszú távú és tartós növekedés feltétele, melyrõl sokan szóltak a mai nap folyamán. Úgy gondolom, mára már elég volt a múlt miatt siránkoznunk, a jövõnk érdekében kell cselekednünk a tisztelt Házon belül. El kell ismernünk, hogy az 1997. évi közgazdasági feltételrendszer több elemében a pozitív változást segíti és hordozza, de látni kell azokat a feszültségeket is, illetve azok várható következményeit, melyek hátrányára válhatnak a mindnyájunk által kívánt fejlõdésnek.
Az adórendszer általános és részletes vitája kapcsán a kormányzattal sikerült megkötnünk azt a kompromisszumot, mely sok tekintetben pozitív elõremutatást jelent az agrárágazat szereplõi számára. Bízunk benne, hogy a ma még nyitott kérdésekben és különösen a társadalombiztosítás változtatására irányuló törekvésekben hasonló fogadtatásra és megértésre találnak az agrárvállalkozások.
Nagymértékben befolyásolja ezt az összképet az 1997. évi agrártámogatási rendszer alakulása. Nem szeretném azt a vitát feleleveníteni, hogy a jelenleg elõttünk fekvõ törvénytervezetben az élelmiszer-gazdaságnak szánt források elégségesek-e, de mindannyian tudjuk, hogy a források rendkívül szûkösek, de ennél talán fontosabb kérdés, hogy a szûken rendelkezésre álló források milyen hatékonysággal, milyen célokra és mennyiben az agrárágazat szereplõinek megelégedésére kerülnek felhasználásra. Hozzászólásommal e cél megvalósítását szeretném elõsegíteni.
A törvénytervezetben 88 milliárd forint agrártámogatás szerepel, elõttem szóló képviselõtársam is szólt errõl. Ebbõl adódóan e források nyilvánvalóan nem elégségesek a vidék egésze problematikájának kezelésére, ugyanakkor jól megfogalmazott agrárcélok mentén igenis mérsékelni lehetne az elmaradott térségek problémáját, enyhíteni lehetne a foglalkoztatási gondokat úgy, hogy az agrárágazattal szemben megfogalmazott alapvetõ cél, a hatékony, a nemzetközileg versenyképes, az Európai Unióhoz való csatlakozásra felkészült agráriumot teremtsünk.
(14.40)
Ahhoz azonban, hogy e tágabban vett vidékfejlesztési cél megvalósulhasson, a jelenlegi gyakorlatnál sokkal jobban össze kellene kapcsolódniuk az agrárgazdaság, a vidékfejlesztés és a foglalkoztatás cél- és eszközrendszerének. Errõl szintén több képviselõtársam szólt a mai napon. Mindannyian tudjuk, a szegény ember a legpazarlóbb. Ma már nem engedhetjük meg magunknak, hogy annyira szegények legyünk, hogy pazarlásra kényszerüljünk.
Javaslom, hogy az agrártámogatási célokra rendelkezésre álló, a kormányzat agrárpolitikájának megvalósítását szolgáló eszközrendszer konkrét projektek szintjén kapcsolódjék a foglalkoztatás és a vidékfejlesztés forrás- és eszközrendszeréhez. Agrárpolitikai célrendszerünk mindenki elõtt ismert. Ennek megvalósulása viszont attól függ, hogy az intézkedéseink a támogatási rendszeren belül mennyire következetesen kívánják ezt végrehajtani. Az elõttem szóló képviselõtársam is utalt rá: nem ismétlõdhet meg az 1996-os év. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy költségvetési törvény kapcsán megfogalmazott bizonyos agrárpolitikai prioritások év közben - akaratunktól függetlenül - egész más módon kerüljenek felhasználásra. Ugyancsak nem engedhetõ meg, hogy éppen a kormány programjával szinkronban lévõ, a jövõ zálogát jelentõ fejlesztések torpanjanak meg a támogatás leállítása, az átcsoportosítás, évközi koncepcióváltás következtében.
Ezek elkerülése érdekében javaslom az alábbiakat:
Egyértelmûen meg kell fogalmaznunk a kormány általános gazdaságpolitikájával is összhangban lévõ 1997. évi agrártámogatás prioritását. Úgy gondolom, e körbe tartozik a fejlesztések kérdése, a vidék megtartóképességének megõrzése, a foglalkoztatási, megélhetési feltételek javítása, de itt kell megemlítenünk a megtermelt termékek korrekt piacrajutási feltételeinek megteremtését is.
Olyan rendszereket kell kiépítenünk, melyek segítik a vidéki társadalom önszervezõdését, szintén volt róla szó, Szakál képviselõtársam is utalt rá, a szövetkezést és az újjáépítést. A szövetkezésnek még nagyobb hangsúlyt szeretnék adni, hiszen a szövetkezés nélkül a kisegzisztenciák, kistulajdonosok nagyon nehezen tudnak versenyt állni a gazdasági életben. És a falugazdászoknak a szerepe is talán itt lenne, hogy együtt a szövetkezéssel, a meglévõ agrárszervezetekkel közösen tudják kibontani a szövetkezés adta lehetõségeket.
Az elmúlt év tapasztalataiból le kell szûrnünk azt a következtetést, hogy az agrártámogatások korlátlan átcsoportosítási lehetõsége könnyen félrevihet, szándékainktól eltérõ eredményt is hozhat. Ezzel összefüggésben, tisztelt képviselõtársaim, meg kellene gondolni, hogy az egész források közötti átcsoportosítási lehetõségek mértékét nem lenne-e célszerû esetleg korlátoznunk.
Régóta beszélünk, és az elõzõ kormányzatnak is, de már nekünk is nagy adósságunk a nemzeti agrárprogram és az ehhez szervesen kapcsolódó támogatási törvény. Nyilvánvaló, egy ilyen nagy horderejû lépést egyik napról a másikra irreális lenne gondolnunk, hogy megvalósítható. Ez azonban nem jelenthet felmentést számunkra a tekintetben, hogy lépnünk, munkálkodnunk kell.
Az elsõ, ez irányba történõ konkrét lépésként lehet értelmezni, ha nem három külön elkülönült jogszabályban, hanem például egy rendeletben szabályoznánk az agrártámogatás minden kérdését. Egy ilyen rendelet már kiállva a gyakorlat próbáját alapjául szolgálhatna az úgynevezett támogatási törvénynek.
Komoly feladatunk az Európai Unióhoz való csatlakozásra történõ felkészülés is. Ennek következtében nem kerülhetõ meg ma már a közösségi agrárpolitika, illetve annak továbbfejlesztési lehetõségeinek megismerése és a magyar támogatási gyakorlatba történõ átültetése.
E kérdéskörhöz tartozik az az évek óta visszaköszönõ dilemma, hogy mit és kit támogassunk. Az európai példa e vonatkozásban egyértelmû választ adott, melyet mi sem hagyhatunk figyelmen kívül. Európa az agrártermelõt támogatja, tehát mi sem tehetünk mást. A piacrajutási támogatási rendszereket is e szempontból kell végiggondolnunk.
Gazdaságpolitikánk egyik súlyponti kérdése a költségvetés újraelosztó szerepének csökkentése. Ugyanakkor éppen az agrárgazdaság esetén e lehetõségekkel nem vagy nem kellõen élünk. Továbbra is érvényben vannak az elõttünk fekvõ törvényjavaslat, 1997-re is érvényben kívánja tartani azokat az - úgymond - támogatásokat, melyek a termelõk direkt befizetési kötelezettségeibõl származnak, az adórendszeren kívül nyilván.
Fel kellene ismernünk, hogy ez egyértelmûen ellentétes a gazdaságpolitika által megfogalmazott, mindnyájunk által elfogadott célkitûzésekkel. Javaslom, hogy már a '97. évi költségvetési törvény keretében a korábbi decentralizált alapokhoz kapcsolódó befizetések egy részét talán szüntessük meg, természetesen tudomásul véve, hogy ugyanennyivel csökken a visszaosztható források lehetõsége.
Tisztelt Országgyûlés! Súlyos adósságaink vannak a szövetkezetek vonatkozásában is. Hangsúlyozom, nemcsak a mezõgazdasági, vagy nemcsak a fogyasztási szövetkezetekkel, hanem minden szövetkezéssel szemben. Mind a koalíciós pártok programja, mind a kormány programja is az örökölt, a szövetkezeti rendszertõl egyértelmûen idegen üzletrészprobléma rendezésénél abból a helyes felismerésbõl indult ki, hogy ezt jogilag visszacsinálni csak újabb jogsértések, igazságtalanságok árán lehetne.
Ugyanakkor a tarthatatlan állapotot kezelni kell, s nincs más út, mint az ezek mellé rendelt közgazdasági ösztönzõ rendszer. Ennek egy része - több-kevesebb vita mellett - az adótörvényekben testet öltött. Ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy e problémára minden szövetkezés vonatkozásában a támogatási rendszer, a költségvetési törvény is pozitív választ adjon.
Az ehhez kapcsolódó javaslatokhoz kérem minden képviselõtársam támogatását, segítségét. Itt szeretném megjegyezni, hogy a mezõgazdaság szereplõi örömmel üdvözlik a jelzálog-hitelezés feltételeinek megteremtését segítõ törvénytervezetet, illetve az ehhez kapcsolódó költségvetési elõirányzatokat. Errõl szintén többen szóltak.
Ugyanakkor ahhoz, hogy ez a mezõgazdaságban is valódi értéket jelentsen, az intézményrendszer fejlesztésében, a pénzügyi rendszerek, a fejlesztés-finanszírozás javításában, úgy gondolom, hogy elengedhetetlen a földtörvény sürgõs felülvizsgálata mellett a költségvetési törvényben rendelkezésre álló források terhére egy jogilag, szervezetileg és törvényileg is önálló, klasszikus földjelzálog-hitelintézet létrehozása.
Meggyõzõdésem, hogy az 1997. évi költségvetésnek tartalmában is jobban kell szolgálnia a formálódó nemzeti agrárprogram fõbb irányait, célkitûzéseit, a magyar vidék felemelkedésének esélyeit. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)