TIRTS TAMÁS (Fidesz): Elnök asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót és arra is igyekszek tekintettel lenni, hogy a vitát elõzetesen 3 óráig tervezte a tisztelt Ház, úgyhogy megpróbálom röviden, tömören összefoglalni azt a néhány állítást, amit már tulajdonképpen a tavalyi költségvetési vitában is errõl az emelvényrõl, körülbelül hasonló nagyságú publikumnak volt szerencsém elmondani, és nyilvánvaló, hogy az ember nemcsak a minket figyelõ TV- és rádióhallgatóknak beszél, illetve nemcsak a jegyzõkönyveknek, hanem néha azt gondolja, hogy van valami súlya vagy értelme annak, hogy az ország életében legfontosabb kérdés, az ország költségvetésének a vitájában a magyar parlamentben milyen kérdéseket vetnek föl az egyes frakciók.
Nyilván azt gondolja az ember, hogyha bizonyos problémákat jelez, akkor valamilyen módon erre választ is kap, adott esetben a következõ évben is levonhatja a tanulságokat, hogy volt-e értelme egyáltalán errõl beszélni. Én az elõzõ éves költségvetési vitában a feketegazdaságról, a korrupcióról beszéltem. Arról beszéltem, hogy nem átlátható az az adórendszer, hogy bizonyos elemeiben mindenképpen szigorítani, változtatni kell az adórendszert, az adóellenõrzésnek a formáit, és végezetül a kisvállalkozásoknak a valamilyen fajta állami támogatásáról beszéltem, illetve szintén minden költségvetési vitában külön az egyházakról és a hazai kisebbségekrõl szoktam szólni. Ezt, amennyiben most már fogy az idõm, a részletes vitában szintén megteszem azzal együtt, hogy itt még próbálok ez ügyben is egy-két jelzést azért adni.
Azért is kezdtem ezzel a bevezetéssel, mert úgy látom, hogy azok az ügyek, amiket tavaly is fontosnak tartottam, idén még inkább fontosak, hiszen mind a korrupció, mind a feketegazdaság tekintetében az a kevés tekintélye is az államnak megroppant az elmúlt hónapokban, és hát különösen a Tocsik-ügy kapcsán, ami korábban talán volt, és azt kell, hogy mondjam, hogy az a jelenség, vagy az a helyzet, hogy a legmagasabb állami vezetõkig elért ez a hatás, azt gondolom, hogy alapvetõen egy olyan súlyos probléma, amit nem elég elégszer hangsúlyozni, hogy minden tárcának, minden tisztségviselõnek a maga felelõssége ebben megvan. Ezen belül is, én azt gondolom, hogy - és ezt Varga Mihály vezérszónokunk is elmondta -, van egy olyan része ennek az elmúlt évnek, hiszen egy kicsit ilyenkor össze is foglalja az ember, hogy mik azok a hiányosságok, amik elmaradtak. Ami különösen fontos lett volna Budapest számra, budapesti polgárként is hadd mondjam, illetve a Fõvárosi Önkormányzat szemszögébõl, ez pedig a szovjet államadósság kezelésének a kérdése.
Én azt gondolom, hogy a kormány rosszul döntött, amikor tulajdonképpen különbözõ - mondjuk így, számunkra legalábbis ellenzéki képviselõk számára - átláthatatlan olajügyletek, barterüzletek, gépkocsibehozatalok, harci jármûvek behozatalára mintegy szétforgácsolta ezt az államadósságot. Szerintem az a javaslat, amit a Fõvárosi Önkormányzat és tulajdonképpen minden frakciója a fõvárosnak, tehát mind a hét párt együttesen támogatott, és gondolom, a kormányban is megfelelõen képviselték, magyarán, hogy a szovjet államadósság terhére egy metróépítést kéne folytatni Budapesten a dél-buda- rákospalotai metrószakasznak a továbbépítését. Ez sajnálatos módon nem történt meg. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy hiánya, nyilvánvaló, hogy itt a költségvetésben kellett volna ezzel találkozni képviselõtársaimnak, amennyiben a kormány ezt a döntést meghozza.
És azt gondolom, hogy az az ígéret, hogy majd decemberben valamilyen módon ebben a kérdésben a kormány állást fog foglalni, minket budapestieket nem nyugtat meg. Ha a kormány úgy döntött volna, hogy ezt a lépést megteszi, hogy itt a metróépítést folytatja, akkor jövõre már el lehetett volna kezdeni egy érdemi munkát, és azt is lehetett volna mondani, hogy 2000 tájékán az a metróhálózat, ami hát jóval korábban épült ki, és sok elemében és magában a szerkezetében is hát folyamatosan kopik, valamilyen módon tovább fejlõdik, illetve a kormány is átérzi annak a jelentõségét, hogy Budapest nemcsak egy város, hanem a székesfõváros, és Budapest ebben a tekintetben és a budapesti közlekedés tekintetében az ország egészének a problémáját jelenti.
Én azt gondolom, hogy ez egy olyan fontos kérdés, amit itt most ebben a vonatkozásban mindenképp meg kellett, hogy említsek.
Egy másik kérdéskör, ami az adózás, adózási morál, személyi jövedelemadó-változás, maga az adózási rendszerünknek az átalakításával kapcsolatos, és azt hiszem, hogy ez egy újabb olyan - nevezzük így -, hát botrány vagy probléma, amit azt hiszem mindannyian érzékelünk, ez az adóigazolványoknak a kérdése. Itt az elõttem szóló Rubovszky képviselõtársam is elmondta, hogy annak idején felhívtuk a figyelmet, hogy ilyen módon egy új adóigazolvány, adószámnak a bevezetése ilyen rövid idõ alatt nem lehetséges, természetesen az alkotmányosságot figyelembe kell venni a kormánynak, de az, hogy itt is nagyon komoly mulasztások történtek, hogy be nem jegyzett kft.-vel kezdték el ezt az adóigazolványt nyomtatni, és hogy igazából mind a mai napig, például én magam sem kaptam meg az új adóigazolványomat, holott szeptember 30-ig törvény szerint mindenkinek meg kellett volna kapni. Olyan bizonytalanságot fog beépíteni, egy olyan bizonytalanságot jelent az állampolgárok számára, ami természetesen hozza magával azt a következtetést, hogy itt a tisztelt képviselõházban a képviselõ hölgyek és urak nem mindig tudják, hogy mirõl, és hogyan döntenek, illetve a kormány ezeket a döntéseket nem tudja megfelelõen végrehajtani.
Én azt gondolom, hogy nagyon súlyos probléma, amit szintén már a Fidesz-Magyar Polgári Párt jelzett a privatizációval együttjáró korrupciós jelenségeknek az elterjedése, és tulajdonképpen annak a középrétegnek, annak a középosztálynak a folyamatos elszegényedése, lecsúszása, amelyik igazából nem tudja a jövedelmeit eltitkolni. Ma Magyarországon azok a nyertesei ennek az átalakulásnak, a privatizációnak, a magánosításnak, akik a jövedelmüket el tudják rejteni, és akik az adózás alól ki tudják magukat vonni. Ilyen értelemben, természetesen ez egy olyan felsõ réteg, egy olyan felsõ 10 százalék, ami a többiek, az egész ország kárára tudja a saját vagyonát, a saját meggazdagodását biztosítani.
Én azt gondolom, és ezt mondtuk el, és ezt képviseli most is a Fidesz, hogy ezt a folyamatot a lehetõ legrövidebb idõn belül meg kell állítani. Ezért volt az a javaslatunk, hogy ameddig átláthatatlan módon, korrupcióval átszõve folyik a privatizáció, azt fel kell függeszteni, és megfelelõ garanciákat kell biztosítani arra, hogy ez a privatizációs eljárás másképp történik a jövõben.
(15.10)
Az általános kritikán túl meg szeretném említeni azt az egyházak finanszírozásával kapcsolatos folyamatos problémát, hogy igazából nincs egyházi finanszírozási törvény, és ennek a parlamenti ciklusnak ez egy nagy adóssága lesz. A tegnapi döntésünk, ami itt, a Házban tulajdonképpen a személyi jövedelemadó-törvény módosításával kapcsolatos - magyarán az, hogy jövõre az állampolgárok a személyi jövedelemadójuk 1 százalékát társadalmi szervezetek, kulturális egyesületek, egyházak számára felajánlhatják -, ez egy olyan döntés, megítélésem szerint, ami alapvetõen nem fogja tudni az egyházak nem létezõ finanszírozását vagy nagyon gyengén létezõ finanszírozását megoldani. Ezzel a döntéssel többek közt az is a probléma, hogy érdemben az egyházakkal nem lett egyeztetve, a bevezetése megítélésem szerint, túlságosan is elsietett, elkapkodott volt és azt gondolom, hogy nincs meg a jogi háttere sem ennek az intézkedésnek. Ilyen formában jogilag is pontatlan, ráadásul azt a látszatot kelti, hogy tulajdonképpen az egyházak finanszírozását át lehet hárítani a magyar társadalomra abban a formában, hogy mindenki a személyi jövedelemadójából valamilyen módon majd támogatni fogja a hozzá közel álló vallásfelekezetet vagy egyházat. Én azt gondolom, hogy ez egy rossz döntés volt, és azt gondolom, hogy azok, akik ebbe az irányba akarják az egyházi finanszírozást elvinni, nem jó úton járnak.
Végezetül, a hazai kisebbségi társadalom számára megintcsak egy nagyon fontos problémát szeretnék jelezni, hogy '95 végén létrejöttek a kisebbségi önkormányzatok. A kisebbségi önkormányzati rendszer nagyon fontos, megítélésem szerint, nagyon modern európai példát biztosít Magyarországon, ugyanakkor alapvetõen a mûködésükre fenntartott pénzösszegek nem léteznek, illetve nagyon sokszor a helyi önkormányzattal külön alkuk során tudják a saját mûködésüket biztosítani. Itt nem megkerülhetõ tehát, hogy az állami költségvetésben a hazai kisebbségi szervezetek és a mûködõ kisebbségi önkormányzati rendszer számára pénzügyi garanciákat kell biztosítani, ezt a részletes vitában ki fogom fejteni. Köszönöm figyelmüket.