DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter, a napirendi pont elõadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt az Országgyûlés 1991-ben fogadta el. Ebben már kellõ hangsúlyt kapott a piacgazdasági követelmények érvényesítése is. A törvény elõírta, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapvetõ feladata a nemzeti fizetõeszköz belsõ és külsõ vásárlóerejének védelme.
A feladat hatékony ellátása érdekében határoztak a döntéshozók a jegybank függetlenségérõl. Ezzel szoros összefüggésben az állam és a jegybank kapcsolatáról. A jegybank módosítására most olyan körülmények között kerül sor, amikor lényeges változások következtek be a gazdálkodás külsõ és belsõ feltételrendszerében. Létrejöttek a modern piacgazdaság mûködésének alapvetõ intézményei és jogszabályi keretei. A pénzintézetek, az értékpapír-forgalmazók tevékenységüket liberalizált pénz- és tõkepiacokon, a forint részleges és egyre inkább teljesebb konvertibilitása közepette folytatja.
A gazdaság külsõ és belsõ egyensúlya a növekedés fennmaradása mellett jelentõsen javult. A belsõ egyensúly javulásának legjellemzõbb mutatója, hogy az állam GDP-hez viszonyított adóssága ez évben jelentõsen csökken. Az 1993 és 1995 között igen magas, 86-89 százalékos arányról, 75,5 százalékra csökkent le, egyebek között azért, mert a felgyorsult privatizáció nyomán keletkezett bevételeket az államadósság csökkentésére fordítottuk.
A csökkenés tendenciája az elkövetkezõ években folytatódik. Az 1996 végén fennálló, közel 5000 milliárd forint adósság kialakulását három tényezõ magyarázza. Egy: a költségvetés hiánya. Kettõ: a piacgazdasági átalakulással kapcsolatos tehervállalások. Három: a Magyar Nemzeti Banknál lévõ nettó devizaadósság terhére finanszírozott forinthiteleknél a hazai valuta leértékelése nyomán keletkezõ, úgynevezett nullás adósság. 1990-tõl napjainkig 1300 milliárd forinttal nõtt az éves költségvetési hiányok miatt az adósság. 1000 milliárd forint adósságnövekedést okozott a piacgazdasági feltételrendszerhez való alkalmazkodással járó adósságátvállalás. Ebbõl 348 milliárd forintot tesz ki a bank- és hitelkonszolidáció miatt keletkezett államadósság, 560 milliárd forintot a nullás állomány már korábban megkezdõdött lecserélésére kibocsátott kötvények, 70 milliárd forintot a lakossági hitelek átvállalása.
Ezen adósságnövekedés a törvényi felhatalmazás mellett valósult meg. Az adósságállomány gyors növekedését 1995-tõl sikerült megállítani, és a GDP-hez mért adósságarány fokozatos közelítése az úgynevezett maastrichti követelményekhez, ez esetben a 60 százalékos szinthez reális lehetõséggé válik.
A pénz és tõke áramlását országon belül és határainkon keresztül döntõ mértékben a piaci értékítélet, nevezetesen a gazdasági kilátások, a gazdaságpolitika hitele, végül a befektetések terhei, a tõkeköltségek együttesen határozzák meg.
Az ország gazdaságstabilizálás területén a közelmúltban elért eredményei, a makrogazdasági folyamatok kedvezõ irányba fordulása javította az ország külföldi megítélését. Ez kifejezésre jut az ország pénzügyi kockázatát minõsítõ nagy hitelû, nagy hírû nemzetközi cégek épp a napjainkban módosuló értékítéletében is. Az átmenetileg 1993-94- ben megrendült befektetõi bizalom helyreállt. Felgyorsult és befejezéséhez közeledik az állam termelõ vagyonának privatizálása. Mindezek eredményeként felgyorsult a külföldi tõke beáramlása.
Ebben a megszilárduló gazdasági helyzetben kerül sor a költségvetés és a jegybank közötti finanszírozási és elszámolási kapcsolatoknak a közelmúltban sok vitát kiváltott újrarendezésére.
A napirenden lévõ változások célja a fiskális és a monetáris politika feladatainak egyértelmû szétválasztása, az elszámolások áttekinthetõbbé tétele, amely egyértelmûbb iránytûnek bizonyul a pénzügyi egyensúlyi helyzetnek és a gazdaságpolitika mozgásterének reális megítélése szempontjából. Beilleszkedik abba a már hosszabb ideje megkezdett folyamatba, amely az államra mint a piac egyik - bár kétségtelenül kitüntetett fontosságú - szereplõjére is kiterjeszti a piacgazdaság logikájának megfelelõ finanszírozási és elszámolási rendszert. Erõsíti a jegybank önállóságát, ezáltal hatékonyabbá válhat az antiinflációs monetáris politika.
Ismétlem, minderre természetesen nem önmagában az elszámolási rendszer változása, hanem a stabilizációs politika eredményei és következetes folytatása adnak alapot.
Gyakorlatilag most az történik, hogy a költségvetés 1997. január 2- i idõponttal átveszi a Magyar Nemzeti Bank külsõ adósságaiból a nettó devizaadósságának megfelelõ, közel 2000 milliárd forintnyi összeget. Ennek ellenében törlésre kerülnek nagyobbrészt az úgynevezett nullás hitelek - melyeket a jegybank eddig automatikusan nyújtott a költségvetésnek a külsõ adósság árfolyamveszteségének fedezetére -, kisebb részt a nullás hiteleket részben felváltó államkötvény- tartozások. Ezzel a nulla kamatozású és lejárat nélküli hitel intézménye - ami önmagában is egy nonszensz, hiszen ingyen forrás a világon sehol nincs - nos, ez az intézmény végérvényesen megszûnik, az államadósság és költségei, az államháztartás elszámolási rendszerében jelennek meg.
A Magyar Nemzeti Bank eredménye a jövõben kizárólag a monetáris politikai tevékenység hatásait tükrözi majd. Az elszámolási rendszer változása természetesen semmiféle hatást nem gyakorol a makrogazdasági egyensúlyra, ezen belül az államháztartás valós helyzetére sem, ellentétben nagyon sok olyan hiedelemmel, ami e Házban is sokszor elhangzik és más területeken, más intézményeknél is fel-fel csendül. Az új elszámolási rendszerben egyfelõl tetemesen növekednek a költségvetés kamatkiadásai, míg másfelõl megszûnik a jegybank vesztesége, amelyet egyébként a költségvetésnek kellene kifizetnie. Így ugyanaz a deficit keletkezne, csak részben nem kamatkiadás, hanem veszteségtérítés formájában, illetve, ha a jegybanknak nyeresége képzõdik, az gyakorlatilag a költségvetésbe fizetné be.
A költségvetésre gyakorolt végsõ hatás tehát, ahogyan azt a tisztelt képviselõ hölgyek és urak rendelkezésére bocsátott dokumentum is illusztrálja, azonos. Érdemi változást jelent viszont a felgyorsult külsõ tõkebeáramlás, az MNB deviza-portfoliójának fokozatos leépítése és az a tény, hogy jó néhány év után, elõször csökken nemcsak a jegybank, de az egész ország devizaadóssága.
(15.40)
Ebben a helyzetben a gazdaságpolitika számára a legkomolyabb kihívást az jelenti, hogy a tõkebeáramlásból származó plusz források hasznosulását a reálgazdasági növekedést úgy tegye lehetõvé, hogy közben ne sérüljenek az egyensúlyi és stabilizációs célok. A legkedvezõbb eset az lenne, ha az így keletkezõ többletkereslet a gazdasági növekedés azonnali gyorsulásával járna, vagyis arányosan bõvülne az áru és szolgáltatás kínálat.
Magyarország az elért számottevõ javulás ellenére még távol áll ettõl az ideális állapottól. Ezért a fenntartható növekedés ilyen eszközökkel való gyorsításának lehetõségei nem állnak fent. A keresleti többlet azonnali hatásaként jelentkezne az inflációs nyomás erõsödése, illetve az importkereslet, és ezáltal a fizetési mérleg hiányának - a szándékoltat meghaladó - növekedése. Ez pedig kerülendõ. A kedvezõtlen keresleti hatások kiküszöbölése érdekében a többlet pénz egy részét ki kell vonni a gazdaságból. A többlet pénz semlegesítése különbözõ eszközökkel történhet. Így: a központi bank által meghatározott kötelezõ tartalék-ráta emelésével, állampapírok kibocsátásával, a központi banknál lévõ állampapírok eladásával és a többi.
A tõkebeáramlás, majd az ezt követõ semlegesítés következtében változik az államadósság összetétele. Nõnek az állam forintadósságai, ezzel párhuzamosan mérséklõdnek a devizatartozásai.
A felvázolt folyamatok - függetlenül a jegybank és a költségvetés közötti elszámolási rendszertõl - végbemennek az MNB deviza portfoliojának leépítése és a tõkebeáramlás, majd az annak kereseti hatásait részben semlegesítõ monetáris politika nyomán.
A forint idõközben végbement leértékelõdése is - tételeken keresztül - felszínre kerül a kimutatásokban. Az államadósság összetételének változása a nominális kamatkiadások emelkedését vonja maga után. Az eltérõ inflációs ráták és kamatlábak következtében, jelenleg a forintadósság nominális kamatköltségei mintegy három- négyszer magasabbak a devizatartozásokénál. Ez minden 100 milliárd forint összegû adósságcserénél 15-20 milliárd forintos növekedést okoz a kamatköltségekben. Öt-hétmilliárd forintnyi devizában felmerülõ kamat megtakarításával szemben 24-26 milliárd forint kamatkiadás áll a forintadósságokon.
A veszteség ugyanis, amelyet korábban a Magyar Nemzeti Banknál leértékelési veszteségként számoltak el, most nyílt formában, kamattöbbletként jelenik meg, ezáltal világosabban válnak szét a jövedelmi és a vagyoni mozgások.
A devizabeáramlás költségvetés kiadásaira gyakorolt hatása - az alkalmazott finanszírozási forma éves kamatfizetési kötvénye következtében -, csak kis részben jelentkezik 1996-ban. 1997-ben viszont már teljes mértékben megjelennek már ezek a hatások. Így a költségvetés hiányát, körülbelül másfél százalékponttal növeli a GDP- hez viszonyítva.
A költségvetési hiány ilyetén növekedése körültekintõ, monetáris és fiskális politika alkalmazása esetén, önmagában nem jár együtt a makrogazdasági egyensúly megbomlásával és nem teszi szükségessé más államháztartási kiadások azonos nagyságú további csökkentését.
Ez tehát egy elszámolási változás csupán. Így az adósságszerkezet megváltoztatása magasabb államháztartási hiányt eredményez ugyan, de valójában nem tartalmi változás a gazdasági folyamatokban, és a gazdasági pozíciókban érdemleges változást nem okoz. A Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásához pedig az egésznek semmi köze.
Fontos annak a körülménynek a felismerése is, hogy az államháztartás hiányának az ilyen okból bekövetkezõ emelkedése, nem növeli az államadósságot, csupán az eddigiekben a devizaadósságok átértékelési veszteségeként elszámolt tétel helyében a nyílt kamatkiadás lép.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítását annak érdekében terjeszti elõ, hogy a jövõben hatékonyabbá váljanak eszközeink, a gazdasági folyamatok irányítására és közérthetõbbek legyenek a nemzetgazdasági, pénzügyi elszámolások. Reményeink szerint a változtatást követõen kevésbé lesz szükség, és ritkábban kerül sor ilyen részletekbe menõ eszmefuttatásokra, illetve azt megelõzõ vehemens vitákra. A Piacgazdaság hatékony mûködése a monetáris és fiskális politika koordinált együttmûködését igényli. Ez azt jelenti, hogy a monetáris és a fiskális fõhatóságnak egyaránt jól körülhatárolt kompetenciával kell rendelkeznie. Nem engedhetõ meg sem a fiskális, sem pedig monetáris politika a másik rovására történõ túlsúlyba kerülése.
A kiegyensúlyozott növekedés feltételezi a két gazdaságpolitikai ág - némi túlzással - napra kész összehangolását. Egy évtizeddel ezelõtt a magyar gazdaság még egyszintû bankrendszer, és a centralizált devizaszabályozás feltételei közepette mûködött. A finanszírozás rendszere a 80-as évek közepétõl fokozatosan alakult át a piacgazdasági követelményekhez igazodva. A decentralizáció és liberalizáció folyamatába illeszkedik az állam finanszírozási rendszerének az átalakítása. A korlátlan jegybanki finanszírozás rendszerének a '90-es évek elején történt megszüntetése alapvetõ változtatást hozott.
A benyújtott törvénymódosítási javaslat alapvetõen e kérdésekben irányoz elõ további elõrelépést. A törvénymódosítás makrogazdaságilag legfontosabb része a jegybank által ellátandó feladatok tisztítása, a jegybanki funkciók gyakorlásának erõsítése. Ez döntõ részben a jegybank, kvázi fiskális tevékenységének a visszaszorításával a költségvetés és a jegybank kapcsolatának újra szabályozásával valósul meg.
Az Európai Unió követelményével összhangban a jövõben megszûnik a költségvetés jegybank által történõ közvetlen meghitelezése. A költségvetés finanszírozási igényeinek kielégítése teljes egészében piaci forrásokból történik. A piacgazdasági követelmények érvényesítése azt is jelenti, hogy az állam nem élvez megkülönböztetett elbánást a gazdaság többi szereplõihez képest. Ennek megfelelõen piaci eszközök révén piaci kamatokon jut csak hitelhez. Így biztosított az, hogy a költségvetési túlköltekezés eladósodás, költségkonzekvenciái, finanszírozási korlátai egyértelmûen kifejezõdésre jussanak.
Az államadósság terheinek láthatóvá tétele több okból szükséges a modern piacgazdaság mûködéséhez. Mindenekelõtt, így biztosítható az, hogy az állam mûködése a gazdaságban nem teremt olyan többletkeresletet, amely hosszabb távon elkerülhetetlenül egyensúlyi, inflációs gondokat okozna, illetve azokat szaporítaná. Ez által válik lehetõvé az eladósodás költségeinek reális felmérése, ezekhez való alkalmazkodás, a szükségessé váló költségvetési kiigazítás idõben történõ megtétele.
A költségvetés és a jegybank közötti egyértelmû alapfunkciókkal összehangolt feladat elhatárolást és felelõsségmegosztást szolgálja az a tervezett változás, melynek keretében a külföldi nettó államadósság kezelését 1997-tõl, közvetlenül az államkincstár végzi. Ezt a lépést két okból is meg kell tennünk. Egyrészt ez is szükséges ahhoz, hogy az államadóssággal kapcsolatos terhek közvetlenül megjelenjenek a költségvetésben, másrészt a költségvetés jegybanki finanszírozásának kizárása is feltételezi ezt a lépést.
A törvénymódosítás részletes elõírásokban határozza meg a jegybank tõkéjének - közgazdaságilag indokolható mértékét -, az árfolyam- különbözetek és a jegybanki eredmény költségvetéssel történõ elszámolásának módját. Az adósságrendezés módját, az ezzel kapcsolatos elszámolási módosításokat a nemzetközi pénzügyi szervezetek elfogadják, helyes lépésnek tartják, a folyamat gazdaságpolitikai értékelésében véleményegyezõség van velük is.
A tisztelt képviselõk figyelmébe ajánlom, hogy az elszámolási szabályok szoros összefüggésben vannak a költségvetés és a jegybank kapcsolatrendszerének fentiekben bemutatott változásaiban. Ebben a formában csak akkor alkalmazhatók, ha a javasoltaknak megfelelõen módosítjuk a külsõ adósságkezelés rendszerét, a költségvetés finanszírozását.
A törvénymódosítás javaslatot tesz továbbá a Magyar Nemzeti Bank jogi státuszának erõsítésére, változtatásokat irányoz elõ a jegybank vezetõinek, irányító testületeinek kinevezési szabályaiban, egyértelmûen meghatározza az egyes funkciók betöltésének szakmai, személyi összeférhetetlenségi szabályait.
Tisztelt Képviselõk! A parlament elé beterjesztett törvényjavaslat a piacgazdasági fejlõdés követelményeit tartotta elsõsorban szem elõtt, és nemzetközi összehasonlításban is kiállja a próbát.
(15.50)
Az államadósságok terhei a jövõben közvetlenül a költségvetésben jelentkeznek. Megszûnik a Magyar Nemzeti Bank mérlegének árfolyam-veszteségek miatti torzulása, eredményének az államadósságot érintõ folyamatoktól való közvetlen függése. A pénzkibocsátás hozamának és a stabilizáció érdekében végzett piaci beavatkozások eredõjeként nyomon követhetõbbé válik a monetáris mûveletek eredményessége.
Összegezve, a törvénymódosítás legfontosabb eredménye a makro- gazdasági folyamatok hatékonyabbá váló irányításában rejlik. Növekszik a fiskális és monetáris funkciók átláthatósága, világosabbá válik az egyes funkciókat gyakorló szervek mûködése és felelõssége. Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy vitassa meg és késõbb majd fogadja el a javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)