CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítása általános vitájának megkezdésekor, engedjék meg, hogy mondandómat egy nyilvánvaló dologgal kezdjem, de mégis szükségesnek tartom, hogy ezt induló gondolatként ezt itt megjelenítsem. A Magyar Nemzeti Bank óriási és nagyon fontos feladatot lát el az ország életében mind a gazdaság, mind a lakosság szempontjából; alkotmányban rögzített feladatát teljesíti, amikor a pénzünk értékõrzését végzi megfelelõ monetáris politikával. Ez rendkívül fontos mind a gazdaság, mind a lakosság számára, ezért nagyon fontos, hogy ebben az országban a Magyar Nemzeti Bank felé a bizalom mindenkor megmaradjon.
E nyitógondolat után még szeretném felhívni arra figyelmet, hogy éppen eme fontosság miatt rendkívül fontos, hogy egyáltalán a bankszektor, és így a bankok bankja, a Magyar Nemzeti Bank, hogyan tükrözõdik az ország közvéleményében, a társadalomban. Az utóbbi idõben tapasztalhattuk, hogy ez a tükrözõdés nem olyan, amivel meg lehetünk elégedve. Ebben az országban nagyon sok botrányos dolog van, a bankszektor sem volt ez alól kivétel. Ismeretesek a bankbotrányok is, amelyek a közvéleményt felzavarták. Ezért is nagyon fontos, hogy a bankrendszer úgy mûködjön, hogy a lakosság ne veszíthesse el a bizalmát, és természetesen nemcsak a lakosság, hanem a gazdálkodó szervezetek is. Ez azért is fontos, mert tulajdonképpen ilyen hiányok mellett, amellyel ez az ország küszködik - most gondolok a makroegyensúlyi hiányokra -, ezeknek a finanszírozása lényegében a lakossági megtakarításokból történik, tehát hogyha itt valamiféle elcsúszás lenne, akkor tulajdonképpen összeomlik maga a pénzügyi rendszer is. Tehát a lakosság bizalmának megõrzése elsõrendû fontosságú a Magyar Nemzeti Bank szempontjából is.
E nyitógondolat után konkrétabban rátérve a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos törvényre, illetõleg a Magyar Nemzeti Bank helyzetére, elsõsorban azt szeretném leszögezni, hogy mindenképpen a Magyar Nemzeti Bank függetlensége mellett vagyunk. Tulajdonképpen a törvény, amelyet most módosítunk, ezt teremtette meg, azonban semmiképpen nem egy abszolút érvényû függetlenség mellett. A Magyar Nemzeti Banknak mindenkor az ország, a kormány gazdaságpolitikáját kell szolgálnia, és azt hiszem, hogy itt, ha megfelelõ a tevékenysége, akkor látja el igazán a feladatát.
(16.10)
Ugyanakkor éppen az alkotmányban biztosított parlamenti kontroll is ezt kívánja biztosítani. Tehát a Magyar Nemzeti Bank olyan értelemben nem független, hogy mindenképpen a parlament kontrollja alá tartozik. Ez az alkotmányban is benne van, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke évenként köteles beszámolni az Országgyûlésnek a monetáris politikáról, az ország pénzügyi helyzetérõl.
Itt föl szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ez az alkotmányos elõírás igencsak formálisan valósul meg az utóbbi években, mert a parlament ezt a beszámolót nem szokta napirendjére tûzni, hanem ez bizottsági szinten történik meg, ami tulajdonképpen jogilag, tisztán jogilag nézve, eleget tesz ennek az alkotmányos követelménynek, azonban mi semmiképpen nem tartjuk ezt elegendõnek, tekintettel mindezekre a gondokra, amik most az országra, hogy így mondjam, rászakadtak, egy kis túlzással, szükségesnek tartjuk, hogy a parlament plenáris ülése elõtt történjék majd meg ez a beszámoló és ennek a megvitatása évenként.
Az elõttünk álló törvénymódosításnak lényegében két fontos része van. Az egyik a Magyar Nemzeti Bank és a költségvetés kapcsolatának teljesen újrarendezése, a másik pedig bizonyos szervezeti változások a Magyar Nemzeti Bank felépítésében, illetõleg viszonyában a többi pénzintézetekhez. Az elsõ kérdés nyilván a jelentõsebb. A Magyar Nemzeti Bank és a költségvetésnek, mondhatni teljesen újszerû kapcsolata, azért merem ezt mondani, hiszen évek, sõt évtizedek óta egészen más volt ez a kapcsolat, tehát ez a törvényjavaslatban lévõ, megjelenített új kapcsolat, a mi véleményünk szerint mindenképpen beleilleszkedik abba a fejlõdési folyamatba, amelyben ez az ország van, és az átalakulásnak ezt a lépést meg kell tennie.
Meg kell tennie annál is inkább, mert az Európai Unióhoz kívánunk csatlakozni, és az európai uniós csatlakozás is megkívánja ennek a lépésnek a megtételét. Tudomásunk szerint ezeken a kérdõíveken, amelyeket a csatlakozással kapcsolatban a kormánynak ki kellett tölteni, szerepel az az ígéret, hogy itt a törvényjavaslatban szereplõ módon rendezi az MNB és a költségvetés kapcsolatát. Ezt mi messzemenõen támogatjuk, tehát ezzel nincsen semmi gondunk. Tehát lényegében egyetértünk azzal, hogy az MNB és a költségvetés kapcsolata úgy változzon, hogy az MNB a továbbiakban már nem nyújthat hitelt a költségvetésnek, és állampapírt közvetlenül nem vásárolhat.
Amivel kapcsolatban azonban aggályunkat kell kifejezni, az az, hogy helyes-e ennek a valóban, nem túlzással mondom, korszakalkotó lépésnek az egyszeri megtétele, hiszen az EU- kérdõívekben szereplõ magyar válasz sem azt helyezte kilátásba, hogy most azonnal ezt a lépést megtesszük. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy a folyamatosság lenne célravezetõbb.
Pénzügyminiszter úr expozéjában azt fejtegette, hogy ez a lépés pusztán technikai jellegûnek fogható fel, hiszen az egyesített államháztartási mutatók szempontjából a Magyar Nemzeti Banknál lévõ helyzet, költségvetésben lévõ helyzet, hozzáteszem, a társadalombiztosítási alapoknál lévõ helyzet teljesen összesítetten jelenik meg, tehát ilyen értelemben ez a változtatás csak technikai jellegûnek számít.
Mi úgy gondoljuk, hogy akkor, amikor egy ilyen lépés megtörténik - és itt lényegében azzal kell szembenéznünk, a költségvetési vitában ezzel külön mindenki foglalkozik, majdnem mindenki -, hogy a költségvetésre egy ilyen nagy mennyiségû összeg rázúdul és a kamatterhek igen jelentõsen megnövekednek, akkor mi nem tudjuk teljesen osztani a pénzügyminiszter úrnak azt az optimizmusát, hogy itt szó sincsen a makroegyensúly megbomlásának a lehetõségérõl, illetõleg, hogy ez a lépés ezt nem veszélyezteti.
A kamatterheknek - most a költségvetésen belül maradva - ilyen mértékû növekedésével kapcsolatban aggályunkat fejezzük ki, ezért azt javasoljuk, hogy ez a lépés folyamatos legyen, mondjuk, két, vagy esetleg három éven belül történjék meg. Maga az a tény, hogy ez a probléma, tehát az MNB veszteségének a problémája, az adósságcserének a problémája most elég hirtelenszerûen jött be a magyar közéletbe, a közgazdasággal foglalkozók körébe is, mint hallottuk az elõbbi hozzászólásban, a szaksajtó sem áll teljesen egyértelmûen a kormány szándéka mögött, tehát eddig együtt éltünk azzal a helyzettel, hogy van a nulla kamatozású államadósság, amely ott az MNB-nél lényegében elfekszik, amit valóban meg kell szüntetni, még egyszer hangsúlyozom, hogy teljesen annak a hívei vagyunk mi is, hogy ez szûnjön meg, és az az állapot következzék be, amit ez a törvényjavaslat is, és a költségvetésnek a megfelelõ részei is megcéloznak, tehát hogy ez bekövetkezzen, azonban úgy gondoljuk, hogy éppen a gazdaságnak, a makroegyensúly-helyzetnek a veszélyeztetése elkerülése érdekében ez ne hirtelenszerûen történjék, hanem két-három éven belül. Ez a mi javaslatunk.
Áttérve a másik részére a törvényjavaslatnak, tehát amely az MNB felépítésére, szerkezetében bizonyos változásokat hoz, itt sem értünk egyet azzal, hogy ezt is tulajdonképpen a törvény meghozatala óta eltelt idõszaknak a tapasztalatai vagy egyes technikai kérdések indokolják. Ennél mi gyökeresebb fordulatot látunk ezekben a módosításokban.
Elõször is föl szeretném vetni a 13. §-ban szereplõ rendelkezést, mely szerint az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet és az MNB viszonyában azt írja a törvényjavaslat, hogy az engedélykiadásoknál az MNB elnökének elõzetes véleménye szükséges, a visszavonásnál viszont már az MNB engedélye szükséges. Ezt a vonatkozó törvénynél is elmondtuk, amely már azóta tulajdonképpen meg lett szavazva, de itt is el kell mondanunk, hogy nem értjük azt, hogyha az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet, amelyik az igen fontos szektort, a hatálya alá tartozó igen kiterjedt, és a lakosság bizalma szempontjából szinte a legfontosabb szektort érinti, hiszen odatartoznak azok a pénzintézetek, amelyekkel kapcsolatban a lakosság bizalma bizony elõfordul, hogy megrendül, az nem annyira az MNB felé van, tehát akkor, amikor ez az új szervezet megkapta a megbízatását és a törvény azt mondja, hogy a mûködési engedélyeket nyilvánvalóan az MNB elõzetes véleménye alapján adja ki, akkor nem értjük azt, hogy a visszavonásnál, tehát amikor probléma van, mert nyilván a visszavonásnak mindig van valami oka, tehát amikor probléma van, akkor viszont az MNB-nek már egy vétójoga lép be. Ebben, lehet, hogy kicsit túlozva, de mégis az MNB-nek bizonyos túlhatalmát látjuk megalakulni.
A másik gondunk a törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy amíg a Jegybanktanács tagjait az MNB elnöke véleményének a kikérésével nevezik ki, ami teljesen természetes, mert azt nem szabadna megengedni, hogy egy ilyen vélemény nélkül alakuljon meg a Jegybanktanács, hiszen együtt kell dolgozniuk, ez teljesen természetes, addig az öt alelnök kinevezésénél az MNB elnöke már elõterjesztési jogot kap. Mi úgy gondoljuk, hogy ott is elegendõ lenne természetesen a véleményének a kikérése, rendkívül fontos, hogy az MNB alelnökei is olyan személyek legyenek, akikkel az MNB elnöke együtt tud dolgozni.
(16.20)
Tehát ezt a követelményt a törvényben ilyen jogi formulával lényegében biztosítani lehet. Én úgy vélem, hogy akár az MNB elnökét, akár az alelnökeit nincsen olyan kormány - nem lesz olyan kormány -, amely úgy akarja kinevezni, hogy valamiféle ellenükre, vagy dacára történjen ilyen kinevezés. Ennek megfelelõ presztízsoldalai is vannak, és én úgy vélem, hogy a törvényben nem szükséges itt elõterjesztési jogot biztosítani az MNB elnöke részére. Úgy gondoljuk, hogy a hat évre történõ kinevezés - mert ez is változás a jelenlegihez képest - sem szükséges, talán három évre maradhatnának, csúsztatott terminusokkal.
Itt kell még felvetnünk, nem teljesen a törvényjavaslathoz tartozó kérdést - de mindenképpen MNB-vel kapcsolatos -, a titkosság kérdését. Az MNB elnökének nem vonjuk kétségbe a jogát, hogy saját hatáskörében megállapítsa, hogy bizonyos MNB mûveletek meddig titkosak, hiszen ez az ország érdeke, ez a közös érdekünk. Azonban azt túlzottnak tartjuk, hogy a devizatartalék-állomány kezelésére vonatkozó javaslatok és hozott döntések - tehát a döntések is - húsz évig - a minõsítéstõl számított húsz évig - titkosak. Én tudom, hogy ez tulajdonképpen nem a parlamenti kontroll fölé van helyezve, hiszen a parlamentnek illetékes bizottsága, vagy bárki, akit a parlament megbíz, beletekinthet mindezekbe. Azonban ilyen hosszú ideig tartó titkosság mégis csak ellene mond annak, hogy lehetõleg az MNB minden tevékenysége - amennyire csak lehetséges, ami államérdekbõl nem, arra nem vonatkozik a kijelentésem - tehát az, hogy hogy bánik az ország pénzével, a devizatartalékokkal, ez legyen minél nyilvánosabb, tehát lehetõleg a titkossági idõket csökkenteni kellene és el kellene érni azt, hogy ne küszködjünk a továbbiakban ilyen problémákkal és gondokkal. Hogy akkor, amikor ez az adósságcsere a Magyar Nemzeti Banknak a vesztesége - egyáltalán mint tény, mint szükségesség - berobbant a közéletbe, akkor bizony szakemberek, képviselõk, törvényhozók nagy gondban vannak és törik a fejüket, és úgy gondolom, nem akarok senkit sem megsérteni, de sokan még esetleg nem jutottak el annak a felismeréséig sem, hogy tulajdonképpen itt mirõl van szó, és nem látják át tisztán, hogy mibõl keletkezett az MNB vesztesége.
Ezzel kapcsolatban nagyon szép elméleti leírás van a költségvetési törvény indokolásában. Aki azt végigolvassa, az bizonyára megérti - de ezzel együtt általában a közvélemény és akkor a törvényhozók nevében én is, hiányoljuk - azt, hogy az MNB mûködése a társadalom elõtt - talán a szakemberek elõtt is - nem volt eddig legalábbis és most sincs úgy bemutatva, hogy a tisztánlátás megfelelõen biztosítva legyen. Ennek az érdekében is gondolunk arra, hogy ezt a titkosságot mérsékelni kellene.
Összefoglalva: A törvényjavaslatnak a legjelentõsebb részét, mely a költségvetés és MNB kapcsolatát szabályozza, mi is támogatjuk, de csak azzal a megszorítással, hogy folyamatos legyen. Európai Unióhoz történõ csatlakozásunk megkívánja ezt a változtatást. Azonban abból az aggodalomból kifolyólag, hogy aggódunk a makroegyensúly megtartása miatt, amiatt, hogy nem gyakorol-e ez majd káros hatást a gazdaságra, ezért mi úgy gondoljuk, hogy ezt a lépést folyamatosan kellene megtenni. Az egyes, általam felsorolt rendelkezéseket azért tettük kritika tárgyává, hogy az MNB-nek ne képzõdjön a gazdasági életben, a pénzügyi életben valamiféle túlhatalma, ezért ennek kívántunk gondolatainkkal bizonyos korlátokat szabni. Mindezen gondolatok nem jelentik azt, hogy változatlanul igen fontosnak tartjuk a Magyar Nemzeti Banknak olyan mûködését, amely a lakosság bizalmát élvezi, amely a gazdálkodók bizalmát élvezi és amely meg tud felelni az alkotmányban elõírt legfontosabb feladatának, a magyar pénz értéke megõrzésének. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)