DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy érzem, elég felemás helyzetbe került az Országgyûlés azzal, hogy képviselõi indítványra kénytelen foglalkozni a bírák és ügyészek javadalmazásának kérdésével. Miután kormánypárti képviselõk terjesztették elõ ezt a törvényjavaslatot, valóban igyekeznek nagyon finoman és árnyaltan fogalmazni. Ellenzéki képviselõ létemre én azt hiszem, hogy nyugodtan, brutálisan is fogalmazhatnék. Az igazságügyi kormányzatnak a felelõssége lett volna, hogy javaslatot tegyen a kormánynak a bírák és ügyészek javadalmazása kérdésében önálló törvényjavaslat vagy pedig a költségvetés keretében egy módosító javaslat elõterjesztésére. Kormánypárti képviselõtársaim nem merik kimondani, de én kimondom: évek óta tart a bírák és az ügyészek elvándorlása szakmájuknak megkívánt helyekrõl. Évek óta tapasztaljuk, észleljük, hogy az igazságszolgáltatás hatékonysága egyre romlik.
(17.20)
Évek óta tapasztaljuk, hogy nagy tapasztalattal, nagy szaktudással rendelkezõ bírák és ügyészek otthagyják a pályát, mert nincsenek megfizetve. Ehhez képest évek óta az igazságügyi kormányzat nem tesz lépéseket, komoly és hatékony lépéseket ez ügyben, és azért hadd mondjam azt el, hogy akkor, amikor a Magyar Demokrata Fórum napirend elõtti felszólalásaiban, interpellációiban igyekszik erre a kérdésre rámutatni, azért nem kapja meg a támogatást jelen indítvány elõterjesztõitõl. Azokat a válaszokat, amelyeket interpellációnkra ad az igazságügy- miniszter úr, hogy a kormány érzékel minden problémát, és majd valamikor javaslatot fog tenni a kérdés megoldására, kormánypárti képviselõtársaim mindig tudomásul veszik, holott ha a választópolgárokkal közvetlen kapcsolatot tartanának, akkor érezhetnék, hogy a magyar igazságszolgáltatásba vetett hit nagyon, de nagyon megcsappant, az állampolgárok nem bíznak az igazságszolgáltatásban, nem bíznak abban, hogy a bíróságok és az ügyészségek gyorsan és hatékonyan jogvédelmet biztosítanak nekik. És hozzá kell tennem, hogy a bíróságok munkájában nemcsak a gyorsaság és a hatékonyság vált kérdésessé az utóbbi idõben, hanem sajnos a szakszerûség is.
Én egy kicsit megdöbbenve hallgattam államtitkár úrnak a reagálását, amikor körülbelül azt mondta, hogy a kormányzat felismerte az igazságszolgáltatás jelentõségét. Én azt hiszem, hogy a kormányzatnak nem felismerni kell ennek a jelentõségét, hanem mindig is látnia kellene az igazságszolgáltatás jelentõségét, mindig tudatában kellene lenni annak, hogy a bíró és az ügyészi karnak az anyagi megbecsülése az egyet jelent azzal, hogy a kormányzat tudomásul veszi, hogy az állampolgárok számára igen fontos, hogy minél hamarabb és minél szakszerûbben kapjanak a jogvitákban végsõ eligazítást, végsõ döntést. Ezért én a magam részérõl csak hangsúlyozni tudnám azt, amit Áder képviselõtársam is elmondott, hogy ez a kérdés minél gyorsabb megoldása az egész társadalomnak az érdeke. Ha a kormányzat valóban felismerte az igazságszolgáltatás és az ügyész jelentõségét, ebbe természetesen az ügyészséget is beleértem, akkor mikor benyújtották kormánypárti képviselõtársaim ezt a javaslatot, azonnal el kellett volna kezdenie azon munkálkodni, hogyan és miként tud forrásokat biztosítani a javadalmazási rendszer által megkívánt összeg erejéig.
Az államtitkár úrnak a válaszából azt hallottuk, hogy a kormányzat a képviselõktõl várja szinte azt, hogy találjanak megfelelõ forrásokat. A kormányzat megpróbál kihátrálni a felelõsség alól és a költségvetési bizottságra szeretné a döntésnek az ódiumát hárítani.
Tisztelt államtitkár úr, ennek az országnak a költségvetésében egy ilyen 600 millió forintos forrásnak a megtalálása igazán nem nehéz. Én nem akarok most nagyon népszerûsködni, hogy ez még egy Tocsikot se ér el ez az összeg. (Dr. Géczi József Alajos úr hangosan felnevet.) Látom, mosolyog, államtitkár úr, valóban így van, ez a Tocsik ez bevonult mint fogalom a magyar köztudatba, mint mérték. Ha azon múlik, hogy Magyarországon a nagytekintélyû bírák és ügyészek megmaradjanak a pozíciójukban és ennek következtében az igazság tudjon érvényesülni az igazságszolgáltatásban, ne csak mindig a jog érvényesüljön, én úgy gondolom, hogy a kormányzatnak igenis kötelessége elõteremteni ezt az összeget, és be kell ismernie, hogy késésben van. Ennek a késésnek az egyik felelõse az igazságügy-miniszter úr, és neki le kellene vonni a megfelelõ következtetéseket. Amellett pedig köszönetet kellene mondani az elõterjesztõknek, hogy õk megtették azt, amit a kormány idõben nem tett meg. Én megköszönöm nekik, és köszönöm szépen elnök úr a figyelmet. (Taps.)