DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló törvényhez érkezett módosító csomag két jól körülhatárolható részbõl áll. Az egyik a képviselõtisztség összeférhetetlenségével, a másik a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséggel foglalkozik, és kiegészül még egy eljárási szabály résszel.
Az összeférhetetlenségi résszel nagyon sokan, nagyon sokszor foglalkoztak, hosszú vita elõzte meg ezt a részt. Én nem ezzel a résszel kívánok foglalkozni, hanem inkább a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséggel és ezzel a kérdéskörrel. Teszem ezt azért, mert meglátásom szerint fontos, kívánatos és javításra szoruló rész mind a jelenlegi szabályozás, mind pedig a tervezett szerint.
Az én véleményem szerint fontos és szükséges az országgyûlési képviselõknek vagyonnyilatkozatot tenniük, mert a jelenlegi társadalmi helyzetben a bizalmat a képviselõkkel szemben növeli, és gyakorlatilag, amikor a politikai élet és a gazdasági szféra szétválasztásán dolgozunk, elengedhetetlen.
(18.20)
A vagyonnyilatkozatnak - ugye - az a célja, hogy ellenõrizze, visszatartsa, megelõzze, hogy a képviselõk esetleges politikai eszköztárukat gazdasági gyarapodásukra felhasználják, és ennek igazából a törvényes lehetõségeit megteremtse.
Zárójelben kívánom megjegyezni, hogy nemcsak országgyûlési képviselõknek vannak ilyen lehetõségei, még ebben a teremben is. Tehát én úgy ítélem meg, hogy túl szûk ez a lehetõség, és - egyetértve azzal, hogy minden országgyûlési képviselõnek vagyonnyilatkozatot kell adni - szeretném felhívni arra a figyelmüket, hogy másnak is kellene vagyonnyilatkozatot adni. Pontosan a politikai élet és a gazdaság szétválasztása érdekében, e terem falai között is. Mert például elõfordulhat olyan eset, ugye - egy független képviselõ például -, nem kívánom lebecsülni, de nyilván a politikai befolyása mondjuk szerény egy független képviselõnek -, neki kell vagyonnyilatkozatot tenni, és például elõfordulhat, mondjuk, hogy a pénzügyminiszter nem országgyûlési képviselõ, tehát nem kell vagyonnyilatkozatot adni; a gazdasági miniszter - hallottam már ilyen fogalmat - nem képviselõ, nem kell vagyonnyilatkozatot adni; a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, ha esetleg nem országgyûlési képviselõ, nem kell vagyonnyilatkozatot adni; az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium politikai államtitkára, ha esetleg nem országgyûlési képviselõ, nem kell vagyonnyilatkozatot adni; hadd ne soroljam a példákat.
Tehát tulajdonképpen sokkal jelentõsebb és nagyobb politikai befolyással rendelkezõ személyek nem adnak vagyonnyilatkozatot. Tehát ezt a kérdést mindenféleképpen rendezni kell. Nyilvánvaló: nem az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló törvényben, más formában, de a cél azonos: a gazdasági élet és a politikai szféra szétválasztása. Ezért kívántam itt jelezni.
A jelenlegi formájában a vagyonnyilatkozat teljes mértékben alkalmatlan: ez kiderült. Kiderült, hisz ez egy 1988-as vagy 1989-es formanyomtatvány, ebben az évben volt egy önkéntes vagyonnyilatkozat- adási lehetõség, minden magyar állampolgárnak volt egy lehetõsége, hogy önkéntes vagyonnyilatkozatot adjon.
Ennek alapján történt 1990-ben az országgyûlési képviselõknek a vagyonnyilatkozata. Már 1990-ben sem volt teljes mértékben érthetõ, hogy miért pont ugyanilyen formanyomtatványon tették meg ezt a képviselõk, de hát akkor még egy év differencia volt, egy kicsit érthetõ. De azután az végképp érthetetlen, hogy 1994-ben nem történt semmi az ég világon, elõvették ezt a formanyomtatványt, kiküldték a képviselõknek, a képviselõk beküldték, bekerült a páncélszekrénybe. Tehát ez abszolút használhatatlan. Azóta sokat változott a világ. Ugye gazdasági társaságok alakultak, ami egy alapvetõ változás.
Az eljárási rend, a kezelés módja szabályozatlan jelenleg ezeknek a vagyonnyilatkozatoknak, tehát teljesen értelmetlen. Volt egy példa, amit én egy nagyon tanulságos példának említek, amikor nem tudta a funkcióját betölteni a vagyonnyilatkozat. Már a kettõ közötti sem.
Egy országgyûlési képviselõnél felvetõdött, hogy jelentõs vagyongyarapodása történt; épített egy nagy értékû házat, és vélelmezték egyesek, hogy ez a jövedelmével nem állt arányban. Ugye ilyenkor a vagyonnyilatkozat és a jövedelembevallás - aminek nyilvánvalóan az adóhivatalban a helye és nem az Országgyûlés elnökének a páncélszekrényében - alkalmas lehetett volna arra, hogy tisztázza a helyzetet. Nem a sajtó hasábjain, hanem megfelelõ helyen tisztázza ezt a helyzetet. Erre nem kerülhetett sor, mert nem megfelelõ a vagyonnyilatkozat, mert nem szabályozott az eljárási rend; továbbra is - vérmérséklettõl és politikai hozzáállástól függõen - vélekednek errõl a kérdésrõl, egy biztos: hogy a magyar parlamentarizmusnak ez a kérdés nagyon sokat ártott.
A jelenlegi javaslatban a vagyonnyilatkozatot megpróbálja kezelni ez a javaslat. Belépéskor kér egy vagyonnyilatkozatot - ez mindenféleképpen helyes -, és a kikényszerítésében új elemként kerül bele, hogy addig nem gyakorolhatja a képviselõi jogait - és úgy ítélem meg, hogy tulajdonképpen ez talán elégséges ahhoz, hogy a képviselõ belépésekor kikényszerítse a vagyonnyilatkozatot -, ugyanakkor a képviselõ lemondásakor vagy a mandátumának a megszûnésekor nem elégséges a kikényszerítésnél az a szankció, hogy a jegybanki alapkamat dupláját fizeti, hisz' az alapvagyonnyilatkozatban nem is biztos, hogy valamilyen formában ellenõrizhetõk az adatok. Hogyha egy év után ennek valamilyen formában kifizeti egy részét, aminek a tartalma nem is valós, akkor ez megszûnik. Tehát semmiféleképpen nem kikényszeríthetõ ennek a beadása.
Ugyanakkor változatlanul nem rendezettek azok a kérdések, hogy mi történik ezzel a vagyonnyilatkozattal, mit lehet tenni, és hogyan történik ennek a kezelése. Mikor, ki, mit tehet vele. Számomra az nem megfelelõ eljárási rend - illetve kevésnek tartom -, hogy a mentelmi bizottság vagy az országgyûlési képviselõk ebbe betekinthetnek. Ez önmagában nem nyújt választ arra a kérdésre, illetve nem nyújt arra lehetõséget, hogy betöltse a funkcióját a vagyonnyilatkozat. Ez egy dologra jó, hogy pletykákat, kiszivárogtatásokat, jó vagy rossz hírbe hozásokat jelentsenek egy képviselõnél: hogy kisebb lakásból nagyobba költözött, hogy milyen autóval jár, hogy milyen gyûjteménye van, hogy milyen részvényei vannak, hogy milyen értékpapírjai vannak. De arra nem jó, hogy a vagyongyarapodásának a jogosságát vagy a jogszerûtlenségét ellenõrizhessük, és ennek a törvényszerûségét ellenõrizhessük.
Zárójelben meg kívánom jegyezni - és ez az eljárási rend semmilyen jogorvoslatot nem biztosít a képviselõnek, mert kiszivárogtatják "x" újságban, a képviselõ pedig ott áll, nézheti, elolvashatja, legjobb esetben helyreigazítást kérhet. Én úgy gondolom, hogy egy jogállami eljáráshoz teljesen méltatlan, hogy nem kap jogorvoslati lehetõséget egy képviselõ. Megítélésem szerint van megoldási mód, és erre szeretnék javaslatot tenni ezúttal, és ennek megfelelõ módosító indítványt tettem a mai napon.
A kérdés rendezésére - szerintem - a vagyonnyilatkozatot az annak megfelelõ jogi intézményrendszerbe kell beépíteni. Megítélésem szerint a vagyonnyilatkozat az adójogszabályok keretei közé tartozik. A vagyonnyilatkozatnak a tartalmi részeit a személyi jövedelemadónak kell tartalmazni és rendelkezni, az eljárási részeit pedig az adóigazgatásnak kell tartalmazni. Ebbõl adódóan ezek fogják tartalmazni a jogorvoslati lehetõségeket, az eljárási kérdéseket: mit kell ellenõrizni, hogyan kell ellenõrizni; és természetesen ez az adóhivatalnak a keretébe tartozik, és ezzel a kérdés, megítélésem szerint, rendezhetõ. A benyújtás elmaradása és ezeknek a szankcionálása - tehát általánosan az adójog szabályai között mint a jogi kötelezettségnek a kezelése - úgy kezelhetõ, és tulajdonképpen ez jelenthet megoldást.
És akkor, amikor betesszük ezt a részt a képviselõk jogállásába, akkor nyilván a következõ lépés az lesz, hogy a személyi jövedelemadóban ezt a kérdést szabályozni kell. És amikor a magánszemélyek jövedelemadójában ezt a kérdést szabályozzuk, akkor alkalmat teremt arra, hogy végiggondoljuk azt a kérdést, hogy kik azok vagy mi az a kör, akinek a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét elõ akarjuk vagy elõ lehet írni. Ez nyilván egy olyan politikai kérdés - ha úgy tetszik -, amit annak keretében végig kell gondolni.
Ezt én melegen ajánlom; különösen a mai társadalmi helyzetben jogosan van rá igény az országban. Köszönöm szépen a tisztelt figyelmüket, és a részletes vitában megpróbálom még a módosító javaslatomnak a tartalmát és a hozzákapcsolódó lépéseket részletesebben kifejteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)