KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetlenegy megjegyzést szeretnék tenni Béki Gabriella képviselõtársam elmondásához, véleményéhez, illetve részben kapcsolódna ez Nacsa János képviselõtársam felszólalásához is vagy véleményéhez. Ez pedig arról szól, hogy mennyien vesznek aktívan részt a gazdaságban. Óriási probléma az, hogy úgy látom, hogy nagyon sokan kiestek belõle. Évek óta magam is részt veszek egy olyan kis szociológuscsoport munkájába, akik létminimum- és társadalmi kutatásokat végez különbözõ városokban. Most újra megbízást kaptunk, és az általános tapasztalat az, hogy ha mi azt szorgalmazzuk, hogy lehetõség szerint a gyerekek bent maradjanak a családban, nem vitatva el azt, hogy az intézményi háttérnek milyen nagy jelentõsége van, a bölcsõdei, óvodai ellátásnak, ismervén elsõsorban a skandináv tapasztalatot, hiszen ott van egy felfutás a gyermeklétszámban, de mégis azt kell hogy mondjam, hogy elsõsorban itt a háztartások jövedelemtermelõ képessége az, ami meghatározó kell hogy legyen. Ez nem tévesztendõ össze a családok jövedelemtermelõ képességével, mert azt mi tudjuk képviselõ asszonnyal, hogy a háztartás és a család, az két külön kategória, és a család, az szociológiai kategória. Azokkal, amelyeket elmondott a képviselõ asszony, én maximálisan egyetértek, ellenben hangsúlyoznám azt, hogy a háztartásokba beterelhetõ jövedelmek borzasztóan meghatározzák a lehetõségeket természetesen a gyermekvállalásban is.
Ez az egyik dolog. A másik dolog pedig: én úgy gondolom - és itt csatlakoznék Nacsa képviselõtársamhoz -, hogy rendesen kéne keresni az embereknek, nem szociális segélyeket kéne adnunk, de hát ehhez meg nyilván olyan segítséget kell a kormánynak nyújtania gazdasági programjában, ahol megtalálják a munkavállalók a számításaikat. Köszönöm szépen. (Taps.)