DR. LUSZTIG PÉTER (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Remélhetõleg a költségvetés egy olyan, zömmel kiadásokat jelentõ oldaláról szólok, ahol a Házban egyetértés van arról, hogy többet kellene adni, és én mégis igen mérsékelt hangot igyekszem ezzel kapcsolatban megütni. Összefoglalom: a rendvédelmi, rendészeti szervek költségvetésérõl szeretnék szólni.
Surján László képviselõtársam azt mondta, hogy nincs meg a hit és a bizalom az ellenzéki pártokban ahhoz, hogy ezt a költségvetést támogatni tudják. Én nem elõzõ kormány és mostani kormány távlatában mondom, hogyha valahol, akkor a rendvédelmi szervek területén, nyugodtan merem mondani évtizedes vonatkozásban, elõször találkozunk olyan költségvetéssel, amely ezeket a szerveket egymással összevetve rendszerszemlélettel próbálja meg pozícióba hozni, mert körülbelül 1979-ben fordult elõ utoljára, hogy a rendészeti szervek összességében és egyenként megkapták a mûködéshez szükséges kiadások reálfedezetét.
Ez a mostani költségvetés inflációt meghaladó elõirányzatokat tartalmaz, és ugyanakkor növeli a szervekkel szembeni megtakarítási kényszert is. A rendvédelmi szervezetek - és ezt nyugodtan lehet mondani - zömmel a jogalkotás miatt kerültek abba a helyzetbe, amiben vannak, több mint tízéves jogalkotási folyamat miatt.
Feladatokat írtak elõ számukra, és nem biztosítottak hozzá megfelelõ pénzügyi forrásokat; létszámot adtak, és nem adtak hozzá bérkeretet; politikailag nagyon helyes szándékból jogszabályokat változtattak meg, csak elfelejtettek gondoskodni arról, hogy akkor átalakul a határõrizet rendje; elfelejtettek gondoskodni arról - elõdeink, ha úgy tetszik -, hogy lehet a bûnüldözésben különbözõ jogszabályokat egyik napról a másikra megváltoztatni, csak akkor a társadalom elõtt a felelõsséget nem a szakmára kell hárítani.
Minden, magára valamit adó szakember azokat a folyamatokat, amelyek a bûnözés struktúrájában, dinamikájában bekövetkeztek, amelyek a vízummal kapcsolatos beutazásokkal, kiutazásokkal kapcsolatos jogszabályok változása miatt bekövetkeztek, ezek a folyamatok elõreláthatók voltak, legfeljebb a terjedelemben lehetne vitatkozni.
Ezért hát azt mondom, hogy aki ebben a költségvetésben a rendvédelmi, rendészeti szervek költségvetését kevesli, természetesen igaza van, csak elfeledkezik, hogy ez a kormány vállalta - még egyszer mondom - hosszú idõk óta elõször azt a felelõsséget, hogy a hat rendészeti, rendvédelmi szervezetet megpróbálja olyan pozícióba hozni, amely egyrészrõl biztosítja a mûködésük reális kereteit, másrészrõl lehetõvé tesz olyan fejlesztéseket elsõsorban és valamennyi szervezet területén, az informatika területén, és a energetikai rendszerek - beleértve természetesen a gépjármû-üzemeltetés - kérdését is, ami a szervezetek helyzetének további romlását megakadályozza.
Nem lehet egymástól elválasztva szólni rendõrségrõl, nem lehet egymással szembeállítani rendõrséget, vámõrséget, határõrséget és büntetés-végrehajtást, abban a jogszabályi struktúrában, ahol ezek a szervezetek tevékenykednek, ha munkájuk valahol egymással összefügg, és ezért nagyon helyes, hogy a költségvetés ezeknek a szervezeteknek 20-28 százalék közötti elõírányzat- növekedést biztosít.
Azok a fejlesztések, amelyek, ha szerény mértékben is, de megvalósulhatnak - gondolok még egyszer mindenekelõtt az informatikai fejlesztésekre -, remélhetõleg azt is lehetõvé teszik, hogy ezeknek a szervezeteknek a munkája hatékonyabbá válik, és a költségvetés más fejezeteiben - gondolok mindenekelõtt a gazdasági bûncselekményekre, a különbözõ illetékbevételekre - valahol pozitívumként majd jelentkezni fog, természetesen hosszú idõ folyamatában. És ettõl nem lehet elszakítani az igazságszolgáltatásban dolgozók bérezésének helyzetét sem, hiszen alapvetõ érdekünk fûzõdik ahhoz, hogy a bûnüldözésben folytatott munka valahol jogerõs ítéletekkel és idõn belül záruljon, ehhez javítani kell az igazságszolgáltatásban dolgozók munkafeltételeit is.
Engedjék meg, hogy ennek a költségvetési helyzetnek a kialakulása kapcsán néhány konkrét példát is mondjak. Szóval nem a mostani kormány tehet arról, hogy elindul egy kiemelt nagy beruházás, és annak évekig nem biztosítja a költségvetés a fedezetét - gondolok a Teve utcára -, majd ennek a kormánynak kell ennek minden ódiumát vállalnia, beleértve 1,8 milliárd forint áfamegfizetést is.
(10.40)
Ugyanakkor az objektum 80 százalékos, 90 százalékos készültségben van - be kell fejezni, mert várhatóan valóban javítani fogja az érintett szervezetek munkáját, nem maga az elhelyezés, hanem az új objektumban biztosított infrastruktúra.
Nem lehet számon kérni a bérhelyzetben kialakult feszültségeket. Lehet országjáró körúton, egyébként kitûnõ PR-ötlettõl vezérelve 80 százalékos bérfejlesztést beígérni az e területen dolgozó embereknek, de reálisan látni kell azt, hogy erre nincs lehetõség. A 17 százalékos bérfejlesztési lehetõség, én úgy gondolom, az ország jelenlegi teherbíróképessége miatt elfogadható, elfogadásra ajánlható, miközben természetesen a kormánypárti oldal képviselõi is tudják, hogy nem oldódik a feszültség, hiszen a köztisztviselõi illetményalap 23 ezer forintra történõ emelésével a 17 százalékos emelés nem csökkenti a különbséget a köztisztviselõi illetményalap és a rendvédelmi szerveknél a szolgálati törvénnyel bevezetett illetményalap között, de mindenesetre lényeges elõrelépés a korábbi évek igencsak hektikus bérfejlesztési elképzeléseihez képest.
Engedjék meg, hogy anélkül, hogy az egyes rendvédelmi szervek különbözõ beruházásait kiemelném és ezeket méltatnám, három dologról szóljak. Az egyik a képzés, mert ez összefügg azokkal a költségvetési kötelezettségekkel, amire ha nem figyelünk oda, hosszú idõn keresztül kísérteni fog, függetlenül attól, hogy aktuálisan éppen ki kormányoz. A rendõrségen próbálom meg a példát bemutatni, de természetesen igaz a többi rendvédelmi szervre is.
Ahhoz, hogy a jogszabályoknak megfelelõen kiképzett ember álljon szolgálatba, másfélmillió forint költségvetési kiadásra van szükség. A rendõrségtõl évente durván ezer ember távozik el különbözõ okoknál fogva, és az okok között csak egyik a bérezés viszonylag alacsony színvonala. A képzés decentralizáltan folyik, tehát feltétlenül szükség van arra, hogy a rendvédelmi szervek közép- és felsõfokú szakképzésében a megkezdett folyamatok erõsödjenek. Ha tehát a rendvédelmi fõiskola például a jövõben nemcsak a rendõrség, hanem a többi rendvédelmi szerv számára is felsõfokú tisztképzést kíván megvalósítani, akkor itt bizony én komoly feszültségpontot látok a fõiskola költségvetési kiadásainál, ami lehet, hogy év közben a képzési feltételeket rontja.
Ugyanilyen fontosnak tartom a lakáskérdést. Azok az összegek, amelyeket a különbözõ rendvédelmi szervezeteknél a költségvetés lakásmegoldásra biztosít, figyelemre méltók, mégis azt kell mondanom, hogy a legnagyobb feszültséget fogják jelenteni. Ma a pályaelhagyás jelentõs része nem napi egzisztenciális, megélhetési gondok miatt van, még akkor sem, hogyha a fizetések a munkateherrel összevetve és a pályával együtt járó kötelezettségekkel összevetve valóban nem túl kedvezõk. De évek óta nem épülnek jelentõs számban szolgálati lakások olyan rendvédelmi szervezeteknél, ahol nincs lehetõség másodállás, mellékfoglalkozás vállalására, és ahol a családi környezet nem teszi lehetõvé azt, hogy önerõbõl kezdjenek hozzá lakásproblémájuk megoldásához. Arról nem beszélve, hogy a határõrség hivatásos határõrizetre történõ áttérésével - a Vám- és Pénzügyõrség és a határõrség több új határátkelõhelyen teljesít szolgálatot - megnövekedett az igény arra, hogy szolgálati helyhez közeli elhelyezést kapjanak az állomány tagjai. Egyszóval én úgy gondolom, hogy a költségvetés minden pozitívumának elismerése mellett át kell gondolni, és erre az MSZP-frakción belül is vannak törekvések, hogy elismerve minden törekvést ezen szervezetek mûködési feltételeinek javítására, a lakáskérdés megoldására még e költségvetés keretén belül is erõfeszítéseket kell tenni, mert a nagyszámú pályaelhagyó pótlása a költségvetésnek lényegesen nagyobb kiadásokkal jár.
Ugyancsak, és talán kormánypárti képviselõként kicsit szokatlan, amikor felhívom a figyelmet arra, hogy e Ház falain belül is rendszeres törekvés van a létszámemelésre. Kérem szépen, a költségvetés a korábbi években sem tudta minden esetben biztosítani a létszámemelésbõl, jelentõs létszámemelésekbõl adódó költségvetési pluszterheket, arról nem beszélve, hogy kiképzetlen állománnyal tulajdonképpen a munka hatásfoka nem javul.
Végül, talán a szakmán belül se sokan örülnek neki, de mégis el kell mondanom, hogy önmagában véve a világon sehol a létszámemelés nem oldotta meg a bánüldözés problémáit. Tehát én azt a szakmai álláspontot támogatom, amelyik egy korlátozottabb létszámú, tehát létszámemelés dinamikáját tekintve sokkal visszafogottabb, de jól kiképzett és jogszabályi keretekkel megtámogatott rendvédelmi szervezeti munkát kíván meg.
Ezért én úgy gondolom, hogy azok a létszámemelések, amelyek a költségvetési törvénybe beállítottak, ezt a szempontot jól figyelembe veszik, hiszen, mondjuk, például 850 fõ a Vám- és Pénzügyõrség esetében, ami a megnövekedett feladatokkal összhangban van, ugyanakkor lehetõvé teszi ennek finanszírozását is, vagy például a rendõrségnél annak a közel 2000 fõnek a munkába állítása, akik most hagyják el a szakiskolát.
Tehát akkor, amikor a költségvetési törvényt tárgyaljuk, én a magam részérõl úgy vélem, legalábbis az általam jobban ismert és jobban tanulmányozott önvédelmi szervezetek területén igenis van bizalom abban, hogy ez egy folyamat kezdõ lépése, ami egy évtizedes, hogy úgy mondjam, felületes kezelés után végre megpróbálja ezeknek a szervezeteknek a helyzetét rendezni, azzal együtt természetesen, és ez nagyon fontos, hogy ezeken a szervezeteken belül is végre kell hajtani azokat az intézkedéseket, amelyek eredményesebb munkavégzést, költségkímélõbb megoldásokat tartalmaznak, és lehetõvé tesznek költségvetés számára kímélõ eljárásokat.
Van nekünk is kötelezettségünk. Mert ezeknek a feladatoknak csak akkor tudnak eleget tenni, hogyha a magyar parlament törvényalkotási, jogalkotási munkájában nem a rendvédelmi szervek igényeinek, hanem konkrét társadalmi igényeknek megfelelõ jogszabályalkotást - és ha lehet, sürgõsséggel - hajt végre. Csak utalok az elmúlt napok ez irányú, egyrészt ellenzéki oldalról is kezdeményezett törvénymódosításaira vagy a fõhatóságok által kezdeményezett ilyen irányú lépésekre. Én tehát a magam részérõl a költségvetést hittel és bizalommal ajánlom képviselõtársaim figyelmébe, abban a reményben, hogy jövõre ennél még pozitívabb képet tudunk felvázolni. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)