PÓDA JENÕ (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Én a honvédelmi költségvetésrõl szeretnék 8-10 percben beszélni.
Meghallgatva a kormánypárti képviselõk hozzászólását, és ismerve a kormány elõterjesztését, nagyjából az a vélemény alakulhat ki bennünk, hogy jó-jó, kevés a pénz, de hát ezt a lehetõ legjobban fogjuk felhasználni, és egyébként pedig azért kevés a pénz, mert olyan gazdasági folyamatok vannak, amelyeken nem lehet úrrá lenni rövid távon, és ez bizony még sokáig így lesz.
Ez önmagában természetesen nem igaz, azért nem igaz, mert tisztán politikai döntés kérdése az, hogy melyik területre mennyi pénzt fordítunk. Európában általában 2,5-3 százalékot fordít egy normális polgári társadalom védelmi kiadásokra, nálunk ez jóval 2 százalék alatt van.
Egyébként sem fogadható el a szimpla karok széttárása érv, hiszen hogy ilyen kevés a pénz, az elsõsorban a kormány elhibázott gazdaságpolitikája eredménye,és az a folyamatos zuhanás, ami az elmúlt 2-2,5 évben tapasztalható semmiképpen sem véletlen. Kádár Béla képviselõtársam ezt úgy fogalmazta, hogy a változatlan költségvetés ez a mostani.
Ha ezt a honvédelmi költségvetésre vonatkoztatva szûkítjük, és vizsgáljuk a kérdést, akkor a változatlanság és a romlás költségvetése ez a mostani, ami különösen azért aggasztó, mert Boross Péter képviselõtársam az elõbb utalt rá, hogy ez bizony ennek a kormánynak már a harmadik költségvetése, és bizonyos irányokat ebbõl már látni kellene. Hát nem látszanak ezek az irányok.
Tavaly ilyenkor - az elõzõ költségvetés vitájakor - azt mondtam, hogy egyetlen száma sem lesz igaz annak a költségvetésnek, amelyet idén hajt végre a Honvédelmi Minisztérium; azért, mert az inflációt egyáltalán nem számították ebbe be, és az egész számsorozat és táblázat tulajdonképpen egy fikció.
Sajnos, ez a kijelentésem igazolódott, hiszen év közben a pótköltségvetés, illetve a miniszterelnöki tartalékok mozgósítása révén sem sikerült megállítani azt a folyamatos romlást, amely jellemzi a honvédelem finanszírozását, nevezetesen: az eladósodás mértéke soha nem látott szintet ért el, kifizetetlen számlák garmadája jellemzi ma a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség egyes szervezeteit. Tehát azt mondhatjuk, hogy most sem jobb a helyzet, sõt!
Ha megvizsgáljuk magát a honvédelmi költségvetést mint táblázatot és számoszlopok halmazát, akkor azt kell látni, hogy megjelenik ismét egy olyan szándék, amely nehezíti azt, hogy értékelhetõ, átlátható és összehasonlítható legyen ez a honvédelmi költségvetés. Hiszen most is egy teljesen új szerkezettel találjuk magunkat szemben, amelyben teljesen új bontásban az eddigiekkel semmiféleképpen sem összehasonlítható módon jelennek meg ezek a kiadási és bevételi tételek. Rendkívüli módon megnehezíti a mi munkánkat, a képviselõk munkáját, hogy tisztán lássunk.
És itt nemcsak arról van szó, hogy a NATO-csatlakozásunk reménye kívánatossá teszi azt, hogy a polgári irányítás és a polgári ellenõrzés keretében
tláthatóak legyenek ezek a kiadási és bevételi tételek, hanem egyszerûen a józan felfogásunk is ezt kellene hogy diktálja.
Mit értek konkrétan ezalatt, csak egy példával illusztrálom. Van ebben a költségvetésben olyan sor és kiadási tétel, amely egymagában 66 milliárdos összeget fogalmaz meg a Magyar Honvédség esetében, és van olyan is, amely csak 0,3 milliárdot, tehát 300 milliós kiadásról szól. Ez a bontása és súlyozása rendkívüli nehézségeket jelent. Átláthatóságról nem beszélhetünk. A 66 milliárdon belül csak ilyen bontások vannak, mint személyi kiadások, dologi kiadások, egyebek, rendkívüli kiadások - és kész.
Azt mondja a kormány, és azt mondja a honvédelmi miniszter úr Keleti György, hogy bizony ez siker, hogy 97 milliárd forintot sikerült biztosítani a kiadások keretében, hiszen ez azt jelenti, hogy egy jelentõs prioritásként fogalmazódik meg a kormány szándékában a honvédelem, hiszen reálértéken tartással biztosítja tulajdonképpen a mûködõképességet.
Szeretném igazolni, hogy reálértéktartásról szó sincsen. Ha azt vesszük, hogy a tavalyi kiadási elõirányzat 79 milliárd forint volt, ahhoz látszólag stimmel a 97 milliárd forintos kiadás 123 százalékos reálértéke, valójában azonban errõl nincsen szó, hiszen önmagában ez egy fikció. Én tavaly is elmondtam, és az idei év bizonyította, a valós kiadásokba mindenképpen be kell számolni azt, amit év közben még kénytelen volt ráfordítani a kormányzat a mûködõképesség alacsonyabb szinten való fenntartásához is, és hogyha mindezekkel az évközi kiadásokkal korrigáljuk ezeket a számokat, akkor azt látjuk, hogy 113 százalékos a jövõ évi kiadási tervezet az ideihez. Tehát szó nincsen arról, hangsúlyozom még egyszer, szó nincsen arról, hogy reálértéken megõrizhetné a kiadási oldalát a honvédelmi költségvetés.
A kormány ígérete egyébként 1994-ben az volt, hogy megõrzi a '94. évi reálértéket, hát ez természetesen nem történt meg, mint ahogy más területeken sem. Ahhoz az idei költségvetésben körülbelül 110 milliárdos nagyságrendnek kéne megjelenni. Egyébként a honvédelmi bizottság ülésén Végh Ferenc vezérkari fõnök úr a reális és a minimális igényekért 118 milliárdot fogalmazott meg, ehhez képest nagy az elmaradás. Ez egyben azt is mutatja, hogy milyen problémákkal kell szembenézni az év folyamán, és hogy mi lesz az eredménye ennek a költségvetésnek.
Érdemes egy pillanatra visszatekinteni arra, hogy mennyire tekinthetõ megalapozottnak önmagán belül ez a táblázat és ez a számsor, hiszen ha tavaly azt mondtuk, hogy az infláció figyelmen kívül hagyása eleve lerombolt minden kiszámíthatóságot, akkor ebbõl a szempontból érdemes vizsgálni az idei költségvetést is.
A helyzet sajnos nem jobb. Itt most az energiaárak hatása, ami a legnagyobb problémát jelenti. Köztudott, hogy a honvédség és általában a védelem kiadásai között az egyik legnagyobb tétel az energiaszámla, és ez egyre inkább így lesz természetesen. Általában nincs tervezve, néhol viszont 17 százalékkal van tervezve az energiaszámla a jövõ évre, tehát egyrészt ez a kettõs megközelítés jelent bizonyos problémát, és kérdõjeleket vet fel, másrészt viszont eleve azt is mutatja, hogy - sajnos tudhatjuk - sokkal nagyobb lesz az energiaár- emelkedés a következõ évben, ebbõl az következik, hogy megintcsak egy olyan táblázatot tartunk a kezünkben, amely pár hónap után sem lesz igaz, talán csak a sarokszáma esetében mondhatjuk ezt el.
Egyébként érdemes az Állami Számvevõszék jelentésének egy mondatát itt szó szerint is idézni, azt írják a független szakértõk a vizsgálatuk során ezzel kapcsolatban, hogy idézem: "Az energiaár-változás számszerûsítésének hiánya a költségvetési törvényjavaslat szinte valamennyi elõirányzatának realitását megkérdõjelezi."
(11.00)
Errõl beszéltem, tisztelt képviselõtársaim! Ha látjuk azt, hogy a reálértéket nem sikerült megtartani, és látjuk azt, hogy az egyes tételeket megvizsgálva sem jelenik meg a szinten tartás, akkor az a kérdés, hogy hol a pénz. Hol a pénz, amirõl a kormány azt állítja, hogy növekményként fordítja ebben az évben honvédelmi kiadásokra, de sem a végszámban nem jelenik meg - illetve csak látszólag jelenik meg -, de az egyes tételeknél aztán végképp nem jelenik meg.
A személyi kiadásoknál nagy a hiány, összességében 15-17 százalékos növekményre lehet számítani, ami azt valószínûsíti, hogy további drasztikus reálbércsökkenésre lehet számítani az e területen dolgozóknál. Vessük össze ezt a várható inflációval, és az adószabályok változásával. Nem a legmagasabb adótáblasávokba esnek a hivatásos katonák, ahol bizonyos csökkenés tapasztalható.
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy közel egymilliárd forint nincs tervezve ebben a honvédelmi kiadásban, az az egymilliárd forint, amely az idei, több mint 10 ezer fõ elbocsátásának a költsége végkielégítések és egyéb kapcsán.
Dologi kiadásra 2-3 százalék növekedés: ez egyszerûen riasztó, hiszen ismerjük az intézmények, a laktanyák, a haditechnika állapotát, erre 2-3 százalék növekedést számolni - több mint 20 százalék infláció mellett - elképesztõ.
Ez különösen abból a szempontból is érdekes, hogy két országgyûlési határozat is van arra, hogy bizonyos fejlesztési programokat be kell indítani. Ezeket a fejlesztési programokat ugyan még csak tender szintjén látjuk - bár a honvédelmi miniszter úr már hónapok óta úgy beszél errõl, mint amelyek erõsítik a magyar védelmi képességet -, de jellemzõ, hogy a jövõ évi költségvetésben ezek kapcsán nincsen beállított tétel, hiszen a konkrét kiadásokon túl jelentõs járulékos kiadásokkal is lehet számolni.
Nagyon fontos, hogy az élelmezés és a ruházat szinten tartására sem elegendõ a pénz 1997-ben, hiszen 10 százalékos növekménnyel számolva a helyzet kritikus lesz.
Tehát minden területen, amit megvizsgálunk, reálérték alatti a növekedés. Hogyan lehetséges akkor az, hogy a honvédelmi kormányzat úgy gondolja, hogy prioritásként kezelve ezt a területet, megtartja a kiadások reálértékét? Nagyon jellemzõ - sajnos -, hogy megjelenik egy másik országgyûlési határozat kapcsán is egy nagy kérdõjel. Nevezetesen: ez a honvédelmi költségvetés megsérti az Országgyûlés egy olyan határozatát, amelyet tavaly fogadtunk el, és amely azt írja elõ, hogy 15-20 százalékban kell felhalmozásra fordítani egy éves honvédelmi költségvetésben, 1997-tõl kezdve, és ez a közel 10 milliárd forintos összeg jóval 10 százalék alatti összeget jelent.
Meg komoly jogproblémákat is felvet. Hogyan lehetséges egy olyan költségvetést beterjeszteni, amely ellentétes az Országgyûlés korábbi határozatával?
Hosszasan sorolhatnám még azokat az észrevételeket, amelyek továbbra is a "harcoló katona" és az "íróasztalkatona", a Budapest és vidék ellentétet jellemzik, és amelyek egyre inkább egyfajta "vízfej" kialakulását mutatják Budapest központtal. Most is számszerûsíthetõ, hogy a honvédelmi költségvetés nagyobb részét Budapesten költi el a honvédelmi tárca, és nem vidéken. Olyan ez, mintha csak Budapestet kívánná megvédeni.
Átszervezések is kiolvashatók ebbõl a honvédelmi költségvetésbõl, és ennek kapcsán egy nagyon jelentõs kérdésben elmozdult a honvédelmi miniszter álláspontja. Végre úgy néz ki, hogy két év rossz döntése és halogatása után a vezérkar kérdését szakmailag és politikailag - és hagyományaink szerint is indokolt módon - kívánja megoldani. Itt az a nagy kérdés, hogy az a politikai felelõsség, amely Keleti Györgyöt ebben a kérdésben terheli, és politikai felelõsség tárgya az a több száz millió forint, amelyet fölöslegesen adtunk ki az adófizetõk pénzébõl az elmúlt két évben a párhuzamos szervezések és a párhuzamosságok fenntartása miatt. Ennek a tétele végül is hol lesz elkönyvelve ebben a költségvetésben?
Kellene itt beszélni arról az áthúzódó adósságról, amely 2 milliárd forint körüli lesz, és amelyet a kifizetetlen számlák jelentenek. Kellene beszélni arról, hogy túlméretezettek a bevételek, miközben a kiadások - persze - alultervezettek. Az Állami Számvevõszék erre azt mondja, ismét csak idézet: "Reális számítással a bevételek fele nem támasztható alá."
Összességében tehát - kedves képviselõtársaim - arról van szó, hogy körülbelül 6,5 milliárd forint bevétel nem támasztható alá realitásként, 1997- re 2 milliárd forint adóssággal fog körülbelül fordulni a honvédelmi költségvetés. Tehát körülbelül 8 milliárd forintnak ebbõl - közel 10 százaléknak - nincs meg a fedezete.
Minden szempontból megalapozatlan. Minden szempontból megalapozatlan ez a honvédelmi költségvetés; és ennek következménye csak az lesz, hogy romló tárgyi feltételek, romló személyi feltételek, és összességében a Magyar Köztársaság védelmi képességének a romlása prognosztizálható 1997-re. Ennek megfelelõen természetesen a Magyar Demokrata Fórum képviselõi nem tudják elfogadni és támogatni ezt a költségvetést. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok oldalán.)