TULOK ANDRÁS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársak! A költségvetés általános vitájának utolsó napján már nehéz a felszólaló képviselõ dolga. Nehéz, mert szinte minden érv elhangzott. De élvezek egy elõnyt: hogy reagálhatok és összefoglalhatok, bár az utóbbit meghagyom az igen tisztelt államtitkár úrnak vagy miniszter úrnak.
Felszólalásomat hadd kezdjem egy régi mondással, hogy elõször tojjunk, utána kotkodácsoljunk. Vajon betartották-e a mondást: ez a koalíció, vagy az elõzõ? Volt-e korai sikerpropaganda, amikor a tojásrakást kotkodácsolással kezdtük? Volt bizony, és ettõl óvok minden politikust, akinek a közvéleményre, az állampolgárok hangulatára valamilyen befolyása van.
A társadalmat kevésbé érdekli a makrogazdasági siker; a dolgozót kevésbé a vállalkozás, a vállalkozó sikere. Õt a megélhetés színvonala érdekli. Ezért aztán lehet "papolni" javuló egyensúlyról, mûködõtõke-beáramlásról, miközben a társadalom szegényedik, belefárad a civakodásba, és számára a demokrácia válik hiteltelenné. De mégiscsak minden állampolgárnak el kell gondolkodnia, a saját gazdasági ereje megroggyant, egzisztenciálisan lecsúszott, eladósodott, és ebbõl a helyzetbõl szeretne kitörni. Vajon a fogyasztás növelése a kiút? Tudja a választ mindenki.
A sertést hizlaló Józsi bácsi, aki szorult helyzetében inkább eladja a hízott disznót, tudja a választ az ellenzéki politikus is, de miért ne ingatná meg hitében Józsi bácsit, ha ezt a pulpitusról megteheti. Én hiszem, hogy a maga sorsából kiindulva az egyszerû ember is tudja: gazdasági helyzete, felemelkedése elválaszthatatlan az ország sorsától. És valami hasonló módszert kell alkalmazni az állapot kezelésére.
Az 1997-es költségvetés is - úgy gondolom - még a tojásrakás ideje. Ezen meggyõzõdésemet erõsítik az irányelvekben felfedezett költségvetési jellemzõk, az, hogy tovább folytatódik a stabilizáció; tovább folytatódik a jövedelemátcsoportosítás a vállalkozó szférába; lassan, de folytatódik az infláció csökkenése; arányos marad a gazdasági teljesítmény és a jövedelemkiáramlás; tovább csökken az állam újraelosztó szerepe; tovább folytatódik az államháztartási reform; az elsõdleges egyenleg megfelel a maastrichti elvárásoknak.
Tisztelt Országgyûlés! Jó úton, vagy az Országgyûlés polihisztorától idézett "tévúton" járunk-e? Ennek megítélése a mértékadó vélemények dolga. De kié a mértékadó vélemény?
(11.10)
A populista szónokoké, akik megmosolyogják saját felszólalásukat? Az ideológiák és gazdaságpolitikai nézetek között ide-oda cikázó politikusoké? Azon - idézõjelbe tett - "felelõs" honatyáké, akik azt vallják, hogy annál jobb, minél rosszabb? Nem azoké a mértékadó vélemény. Mértékadó vélemény döntõen társadalom toleranciája, a hitelezõk, befektetõk, integrátorok bizalma, a hiteles gazdaságkutatók véleménye. A társadalom toleranciájának is tiszteletben tartásával a kormány felelõssége az olyan egyensúlyozás a társadalom magatartása és a világ pénzügyi körei között, hogy egyik oldalon se legyen krízis. Ennek a követelménynek a '97-es költségvetés a szükséges módosításokkal együtt megfelel. A kormánykoalíció arra ügyel, hogy ne legyen krízis, a társadalomban megtalálja az egyensúlyt, de nem lehet szítani a feszültséget, amely alááshatja a bizalmat a világ pénzügyi köreivel, amelyet nehezen szereztünk vissza.
Én is részt vettem az IMF igazgatóival szervezett véleménycserén, ahol ellenzéki képviselõtársaim is hallhatták - õk bölcsen nem beszélnek róla -, hogy nagy eredménynek tartják, ilyen szükséges igazítás után, mint a '95-ös, úgynevezett Bokros-csomag, egyáltalán nem csökkent a nemzeti össztermék. A hazai piac és a külföldi tõke nagyon hamar reagált a kiigazításra. Rendkívül sikeres a magyar gyakorlat - ilyen és ehhez hasonló vélemények hallatszottak el. Nem lehet elhallgatni, hogy az amerikai hitelminõsítõ ügynökség október 28- tól Magyarországot a befektetõi kategóriába sorolta a fegyelmezett pénzügypolitika, csökkenõ adósság, az állami szektor karcsúsítása, privatizáció, és az export növelésében elért eredmények alapján. Ez is mérték, adóvélemény. De az OECD-tagság elnyerése, az önök által is hallgatott Európa Parlament elnökének véleménye is mértékadó. Hadd idézzek ebbõl egy mondatot: "Ha sikerül az egymás elleni harc helyett az együtt harcolás, akkor boldogulunk Európában". Hallgassuk meg ezt az intelmet itt, a parlamentben is! Bizonyára az igen tisztelt televíziónézõk, rádióhallgatók sokkal több örömet lelnének a parlamenti közvetítésben.
A költségvetés általános vitájában, vezérszónoki felszólalásokban különös figyelemmel voltam a Független Kisgazdapárt, Fidesz-MPP és az MDF megnyilatkoztatásaira. Az érdekelt, vajon érzékelik-e, hogy 1994-re krízis alakult ki a fizetõképességben? Érzékelik-e, hogy 1994-re megingott a világ pénzügyi köreinek bizalma a hazánk iránt? Hogy populista gazdaságpolitikai programmal nem jutunk elõre? Hogy fogyasztás- és kínálatbõvítés által generált termelésnövekedés egy eladósodott, erõforrásaiban korlátozott országban nem célravezetõ? Hogy a privatizált gazdaság - ráfûzõdve a globális világgazdaságra - jelentheti a jövõt? Hogy a nagytõke és a banktõke jelenléte nem idegen test, hanem életeleme a magyar gazdaságnak?
Sajnos, nem mindenki érzékelte. A Független Kisgazdapárt szónoka, a nemzet géniusza, egyenest pénzügyi dilettantizmusról beszélt, a pénzügypolitika formálóit, a pénzügyi szakértõket úgy jellemezte, mint akiknek fogalmuk sincs a közgazdaságtanhoz. Elítélte a csúszó leértékelést, a privatizációs bevételek adósságtörlesztésre való felhasználását, a gazdaságkutatók elõrejelzéseit pedig figyelmen kívül hagyva a '97-es költségvetés sarokszámait fantáziaszámoknak minõsítette. Nem tartja indokoltnak a VPOP-létszámnövelést és a központi bûnügyi igazgatóság költségvetés-növelését. Ez a gazdaságpolitika, tisztelt képviselõtársaim, talán arra elég, hogy a kisgazdák udvarában a tyúkól felépüljön, de arra kevésbé, hogy Magyarországon felépüljön a fejlett piacgazdaság.
A liberális Fidesz-MPP aggódik a privatizáció miatt, nem javasolja sok tekintetben a folyamatos bevételt hozó állami vállalatok privatizálást. Aggódik a nagytõke miatt a kisvállalkozásokkal szemben, mintha nem a multik lennének a növekedés motorjai. Elutasítja a hazai fogyasztás visszafogását, sajnálja, hogy az állam az államháztartási reform keretében visszavonul a transzferekkel, és csökken az állami szerepvállalás. Olyan hamis megállapításokat tesz, mint növekedik az átlagos adóterhelés, Európától távolodó ország vagyunk. Ez a Fidesz-MPP-program nem annyira egy közép-európai kistigris gazdaságpolitikai vonalvezetése, mint inkább egy kiscica romantikus álma.
Az MDF-vezérszónok felszólalása további elemzésre ösztönzött, és javasolt módszerét próbáltam a stabilizációs programok tipológiájába, kutatási programba besorolni. A fejlett gazdaságokban alkalmazható aggregált kínálatnövelés, stabilizáció nem alkalmas - mert hol vagyunk mi a fejlett Nyugattól? Az MDF-javaslat leginkább a populista stabilizációs programhoz áll közel, amelyet a mûleírás így jellemez: "A makrogazdasági egyensúlytalanság legfontosabb kiváltó oka az elégtelen kínálat" - vallják, akik ezt alkalmazták. Már a kezdeti idõben jelentkeztek a makrogazdasági feszültségek, romló kereskedelmi mérleg, adósságszolgálati mutatók romlása. Ugye, ismerõsek ezek a folyamatok '93-'94-bõl. Ezért azt javaslom, igen tisztelt szónok, tartsa meg írói munkássága részeként javaslatát.
A részletesség igénye nélkül szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét két fontos területre. Egyik a mezõgazdaság. Békesi László, Bokros Lajos pénzügyminiszter urak azt vallották, a mezõgazdaság nem húzóágazat. Ebben van némi igazság. Medgyessy Péter miniszterjelölt úr a bizottsági meghallgatásán azt nyilatkozta, hogy a mezõgazdaság fontos ágazat - õ már óvatosabb volt. Erre apellálok most, hogy megerõsítsem: a kormány felelõssége a mezõgazdaság sorsának alakításában több, mint általában az iparban vagy az egyéb tercier ágazatokban. A kormány megfelelõ élelmiszerekkel való, illetve a lakosság megfelelõ élelmiszerekkel való ellátásának megszervezését nemcsak a piacra kell bízni, van ott bizony egy jó adag kormányzati felelõsség is. Élelmiszerár alakulása nemcsak piaci, hanem politikai kérdés is.
A másik fontos terület az elesettek szociális ellátása. Azoké, akik már nem képesek továbbszorítani, akik már nem tudnak segíteni magukon. A napokban látogattam meg a pápakovácsi attyapusztai idõsek otthonát, és az alábbi következtetésre jutottam: én a keszthelyi agrártudományi egyetemen kiválóan megtanultam, mennyi lehet egy korszerû sertéshizlalda levegõ-hõmérséklete, ammóniatartalma, páratartalma, csodálatos berendezésekkel ezt hogyan lehet biztosítani. De mintha elfelejtkeznénk, az idõs embereknek is ezekben az otthonokban vannak biológiai igényeik. Több gondosság kell a társadalom részérõl azok iránt, akik már magukon nem képesek segíteni. Tudom, a hasonlat durva volt, de csak megszólaltatja egyesek lelkiismeretét.
Tisztelt Országgyûlés! Többször vallottam már: kevésbé érdekel újraválasztásom, mint inkább az ország jövõje. Éppen azért szuverén képviselõ vagyok, és nem nyomom meg az "igen" gombot akkor, ha rövid távú, népszerûséget növelõ döntés a jövõt veszélyezteti. Ahhoz az "igen"-hez adom a nevem, amely elõsegíti a felemelkedést, az Európához való csatlakozást, felzárkózást, még akkor is, ha ez pillanatnyilag keserves. Én nem akarok lenni népszerû politikus, csak felelõs politikus, és a felelõsség tudatában ajánlom a tisztelt Háznak elfogadásra a '97-es költségvetést. És köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)