DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt láthatatlan Kormány! Ez utóbbihoz hadd fûzzek mindjárt kiegészítést. Tudom, hogy a minisztertanács ülésezik, a házbizottság tárgyalása lehetõvé teszi, hogy a kormánypártok képviselõi figyelembe vegyék a minisztertanács ülésezését, és ha úgy ítélik meg, hogy annak napirendje fontossága nem engedi meg a miniszterek jelenlétét, akkor ennek hangot kell adni az ülésrend beosztásában. Hadd emlékeztessek korábbi kormányzati periódusra, ahol mindig figyelem esett erre, és nagyon gyakran elõfordult, hogy csak az éppen a minisztertanácsban az adott napirendi pont tárgyalásában érdekelt miniszter volt távol, a többiek jelentõs részben részt vettek az ülésen. (Közbeszólás: Mikor volt ez?) Hogy? Megvárom, míg Tollár képviselõ úr rendezi a helyzetét, és utána folytatom.
Nagyobb aggodalmat okoz ennél is, hogy egymás után hallunk olyan felszólalásokat, amelyek arra utalnak ebben a költségvetési vitában, hogy sokan - s nem utolsósorban ellenzéki képviselõk - hiába beszéltek legalábbis képviselõtársaim számára.
Egymás után hallunk - mai napon is, korábbiakban is - olyan replikákat, olyan válaszokat, amelyek megalapozatlanok abban a tekintetben, hogy nem valóságos, hanem vélt ellenfelekkel, nem valóságos, hanem vélt nézetekkel vitáznak. Legyen szabad utalnom például arra, hogy mai napon több, az ellenzéket bíráló szónok olyan kérdéseket tulajdonított az ellenzéknek általában, olyan kérdésekkel vitázott, amelyeket éppen más formában és más tartalommal adott elõ a Demokrata Néppárt vezérszónoka, mint ahogy itt ez általában citálásra került. Lehet azt mondani, hogy nem mindenki tud az adott idõpontban részt venni az ülésen, nem mindenkinek van ideje az azóta már nyomtatásban megjelent szövegeket tanulmányozni, de vitázni az álljon a sorompóba, akinek teljes áttekintése van az elhangzottakról.
A költségvetési javaslat, amelynek tárgyalása általános szakaszában most folyik, mint errõl ellenzéki - és talán nemcsak ellenzéki - oldalról szó esett, sok sebbõl vérzik. Én nem ezekben kívánok vájkálni, hanem két vonatkozásban érinteni olyan problémát, ami, úgy gondolom, az általános vita elõrehaladottsága ellenére talán még figyelmet érdemel, mert nem volt szó róluk.
Ennek a költségvetésnek, amelyet sokan jellemeztek általában, van egy figyelmet érdemlõ paradoxona. Mégpedig úgy szeretném felidézni - majd aztán konkretizálom -, hogy merev például ott, ahol indokoltan rugalmasabb lehetne, ugyanakkor lazít ott, ahol a parlamentáris kormányzás alapkövetelményei következetessé kellene hogy tegyék álláspontját, módszerét. Egy-egy példával szeretnék élni mindkét vonatkozásban. A példák nem alkalmiak - mert alkalmi példákkal ezeregyéjszaka mesevilágát megtölthetnénk -, hanem olyan jellegûek, amelyekre bizony oda kell figyelnie törvényalkotónak és a kormányhatalmat gyakorlónak egyaránt.
Az egyik az önkormányzati alrendszer - hogy a költségvetés szóhasználatával éljek -, az önkormányzati alrendszer belsõ arányainak szükséges újramérlegelése, természetesen - hogy félreértés ne essék - az államháztartási reform, lassan egy ködösen megidézhetõ reform feltehetõ követelményeinek figyelembevételével. Az önkormányzati alrendszer belsõ arányai költségvetésrõl költségvetésre - s ezt sok vonatkozásban nem korlátozom a Horn-kormányra - öröklõdnek, és lassan pusztán az a költségvetés tárgyalásakor is a figyelembe esõ mozzanat, hogy vajon ilyen vagy olyan rendelkezéseik változatlanok-e, vagy ha változnak, akkor milyen irányba mozdulnak. Itt a kormányzat elkönyvelhet magának piros pontot, mert a helyi önkormányzatokat - mint ismeretes - 1997- ben az 1995-ben bevallott személyi jövedelemadó 38 százaléka illeti meg, ami az elõzõ évhez képest 2 százalékos emelkedést mutat.
De én most nem a százalékok ilyen értelmû emelkedését vagy változatlanságát teszem vizsgálat tárgyává - vagy legalábbis rövid jelzésem nem ehhez kapcsolódik -, hanem ahhoz, amire ez támaszkodik, illetve amivel az egész költségvetési munkálatban szokásszerûen kapcsolatba kerül.
(11.30)
Ismeretes - és megint szeretném becsületesen hangoztatni -, hogy a korábbiakkal összhangban, de az összegszerûség tekintetében ugyancsak megemelten a dolog úgy folytatódik, hogy ha az egy fõre vetített személyi jövedelemadó összege községek esetében a 6926 forintot, városok esetében a 8643 forintot nem éri el, úgy a jelenlegi költségvetés értelmében is e szintig kiegészítésben részesülnek. Sõt. Nem fogom végig idézni a költségvetés szövegében idézhetõ számokat, csak még egyet: hogy ha a városokról van szó, 10 ezer fõ alatti városnál, ha ez utóbbi összege a 33,5 millió forintot, 10 és 35 ezer fõ közötti város esetében az 53,5 millió forintot nem haladja meg, akkor itt megint egy rendelkezés érvényesül, hogy mérlegelni kell, vajon nem kevesebb-e az így egy fõre esõ mérték 6926 forintnál, tehát annál az Tsszegnél, ami a község esetében egy fõre számítódik.
De kérdezem, vajon mikor történt és milyen módon történt az újramérlegelése annak, hogy ezek az arányok az évek során, tehát nem az összegek, hanem a község, a kisváros, a nagyobb város - s mindjárt hadd tegyem hozzá: a megyei jogú város, illetve a megye esetében - a különbözõ módon kidolgozott arányok érvényesek-e? Nincs-e egy olyan anakronizmus, vagy nincs-e indok a korábban megállapított arányok korrigálására? Hol van jel a költségvetésben arra, hogy e téren nem érvényesül-e túlzott merevség?
Annál inkább teszem fel ezt a kérdést, mert a költségvetés vizsgálói számára a Számvevõszék jelzésében csak egy általános utalás van bizonyos merevségre; számvevõszéki vizsgálat sem mélyült el ebben a problémakörben. Vajon az ezekhez a normatívákhoz kapcsolódó egyéb feladatmeghatározások nyomán megállapított támogatási összegek arányokhoz való viszonyítás esetén megállják- e a helyüket? Vagy mihez kapcsolódnak egyébiránt?
Hasonlóképpen megmerevedettek az illetékfelosztással kapcsolatos kulcsok. Nem akarok most olyat idézni, ami a költségvetésben ott van, de közismert, hogy az illetékfelosztás egyfelõl bizonyos hányadot az illetéket termelõ területnek juttat, másfelõl bizonyos állandó kulcs szerint a megyei jogú városoknak, illetve a megyéknek. Kérdezem én, hogy ezek a kulcsok, ezek az arányok az idõközben bekövetkezett sokoldalú változások során nem igényelnek-e felülvizsgálatot? Van-e jele annak, hogy ez a követelmény egyáltalán felmerült- e a költségvetés szerkesztõi körében? Vagy egyszerûen - azt kell mondanom - a kényelmesebb megoldást választották, és a rég volt kulcsokat alkalmazzák tulajdonképpen mechanikusan.
Én úgy gondolom, hogy a költségvetés tanulmányozásakor nem egyszerûen az a törvényalkotás feladata, hogy a korábban elfogadottat görgesse tovább, hanem meghallgatva..., s most legyen szabad egyszerûen nem egyes panaszokra utalni, hanem általában arra utalni, hogy a községek, úgy gondolom, nem véletlenül panaszkodnak, hogy elavultak ezek a kulcsok. Hogy a városok keretén belül a nem megyei jogú városok, illetve a különbözõ városkategóriák közül a kisebb városok kifejezetten hátrányosnak tekintik a korábban elfogadott, a kialakított kulcsoknak az egyszerû továbbgörgetését ahelyett, hogy a pénzügyi kormányzat... - és itt lenne szükség az annyit emlegetett ilyen-olyan felmérésekre, itt lenne szükség a szociológiai behatolásra a magyar valóságba, és különösen a vidéki struktúrák alapos elemzésére; vajon megállnak-e most is ezek?
Én úgy gondolom, amikor költségvetési tárgyalásunk van, az általános kérdések körében, amelyekbõl a mai napon is a közgazdaságtan legtávolabbi összefüggéseire is tanulságosan utaló viták merültek fel, egyszerûen elmegyünk egy ilyen alapkérdés mellett, és legyen szabad arra utalnom, hogy történelmünkben számos figyelmeztetés hangzott el a tekintetben, hogy azok a népek és struktúrák hanyatlanak, amelyek merev szerkezeteket görgetnek tovább, és akkor - sajnos, rövid idõszakokon át - virágzott a magyar fejlõdés, amikor a változó feltételekhez való alkalmazkodás legfõbb törvénye törvénye volt a törvényalkotóknak.
Egy másik kérdéssel szeretnék foglalkozni, ott, ahol nem a megmerevedés, hanem bizonyos alkotmányos törvényalkotási követelményekkel való szembe nem nézés, vagy éppen lesütött szemmel a lazítás folyik. A jelenlegi költségvetés egyik legnagyobb meglepetése volt számomra, nem az egyetlen, de nagy felkiáltójelekkel szeretném legalább a jelenlévõknek és a merev szobroknak a figyelmét felhívni rá, hogy - mert azok bizonyos ideálokat próbálnak legalább megtestesíteni és arra figyelmeztetni a parlament üléstermében -, hogy van olyan lazítás, ami bizony nemcsak kérdõjeleket állít, hanem például engem a leghevesebb tiltakozásra ragadtat.
Ilyen a jelen esetben - hogy ne legyek dodonai - a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésének 72. §-a, amelyik nem kevesebbel foglalkozik, mint a területfejlesztési és területrendezési törvény ide beerõltetett módosításával, egy olyan kormányzási törekvésnek a számomra elfogadhatatlan elvi alapra támaszkodó elfogadási kísérletével, amelyik egy rendkívül széles körû és rendkívül meggondolkoztató, a kormányzat egészének politikáját megkérdõjelezõ felhatalmazást igényel a kormány számára a tekintetben, hogy most már a költségvetési törvénybe foglalt törvényjavaslat alapján a kormány kapjon felhatalmazást rendeleti úton eldöntésére a területfejlesztési és területrendezési - idézõjelben - "elvek" realizálására.
(11.40)
Nem kevesebbrõl van szó, mint arról, hogy a kormányzat igényli -felolvasom a megfelelõ, kissé bonyolult paragrafust, amellyel kapcsolatban módosító javaslatot nyújtottam be, és nem tévedek ezzel a részletes vita mezejére, mert nagy elvi kormányzatpolitikai kérdésrõl van szó, amelyben a következõket kérik kimondatni. A (4) bekezdés, tehát a 72. § (4) bekezdésénél vagyunk: "A területfejlesztési és területrendezési törvény - nem is olyan régen született - 27. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép - mondja a törvényjavaslat -: Felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a 20. § (4) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott eszközök differenciált területi elosztásának a törvény 6. § e) pontjában szereplõ, az Országgyûlés által meghatározott elvek figyelembevételével."
Tehát egy nagyon széles körû felhatalmazást kér a kormány. Mire? Arra, hogy a területfejlesztési és területrendezési elvek realizálásának meghatározott eszközeit milyen differenciált területi elosztásban érvényesíti.
Ha most ezt összevetjük a kormányprogram elveivel, és azóta számos nagyon felelõs kormányzati megnyilatkozással, akkor tisztán kell látnunk, hogy itt nem kevesebbrõl van szó, mint a privatizáció útján nyert és annyiszor - sorsuk tekintetében a parlamentben és azon kívül - megkérdõjelezett, hatalmas összegek hová fordításának konkrét felhasználási területe meghatározásának kérdésérõl. Magyarán - nem, igazán távol áll tõlem, hogy nagy szavakkal dobálódzom, de idézni tudom a megfelelõ kormányzati megnyilatkozásokat -, hát itt bizony százmilliárdok hová fordításának konkretizálásáról van tulajdonképpen szó.
És most menjünk vissza, ahonnét kiindultam. Mit is akar a kormány? Azt, hogy neki rendeleti felhatalmazása legyen ezeknek a területi differenciált felhasználásáról. És hogyan akarja ezt elérni? Oly módon, hogy az Országgyûlés által nem régen meghozott, a kormány által preferált területfejlesztési és területrendezési törvényt a költségvetési törvény keretei között a költségvetéssel összefonva módosítani kívánja.
Nem kell ehhez kérem államjogásznak lenni, hogy itt bizony egy törvényalkotási abszurdumról van szó, nem kell a végrehajtó-hatalmi kérdéskörben mélyre menni ahhoz, hogy világos legyen, hogy ebben - nem minõsítem, minõsítsék önök, kérem szépen -, ebben az igen furcsa módon elhelyezett törvénymódosítási javaslatban egy, a kormányzat politikáját meghatározó, széles körû felhatalmazási igény húzódik meg.
Én egy módosító javaslatban, ami a mai, kék lapon megtalálható szám alatt befutott az Országgyûlés illetékes hivatalába, ennek a megváltoztatását javaslom, azaz azt, hogy ne rendeletben, hanem törvényben, az Országgyûlés elé terjesztett tervezet nyomán hozandó törvény alapján intézkedhessék csak a kormány.
Szeretném felhívni a jelenlévõk - és közvetve a távollévõk - figyelmét, ennek rendeleti úton való megoldása nem kezelhetõ azzal, hogy itt sok száz - esetleg - tételt kell felsorolni, és ne fárasszuk azzal az Országgyûlés képviselõit. Ennek rendeleti útra terelése, mert nem egy-két esetrõl van szó, nem kis tételekrõl van szó, ahol lehetne ezt a rugalmasságot elfogadni, hanem igen nagy jelentõségû kezdeményezésrõl van szó; gazdasági, pénzügyi - és nem akarok most távoli területre kiterjeszkedni -, de végsõ soron politikai kérdésrõl is szó van.
Ez is hozzájárul ahhoz, hogy sem a Demokrata Néppárt, sem szerény személyem nem tudja javasolni ennek a költségvetési törvénynek az elfogadását, amennyiben pedig a többség ezt a rendeleti felhatalmazást keresztülerõlteti a parlamenten, az sokunknak a viszonyulását a kormány politikájához, sõt, a kormány végrehajtóhatalmi tevékenységi jellegéhez nagyon nagy mértékben fogja meghatározni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)