ZWACK PÉTER (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elõször is szeretnék köszönetet mondani Vancsik Zoltán képviselõtársamnak: hat percet átengedett az MSZP felszólalási idejébõl részemre, köszönöm.
Parlamenti ciklusunk több mint fele eltelt már, és sokadszor tárgyalhattunk költségvetési témáról. Tízmillió magyar ember sorsát és nem csak adatok halmazát jelenti ez a terület, mely rendkívül összetett. Erre a felszólalásom végén térek még ki, a költségvetés elválaszthatatlan részét képezõ privatizációról beszélve. A jelenlegi javaslatot olvasva meg kell állapítanom, hogy igazán fontos kérdésekben sajnos nem jutottunk elõre. Különösen szembetûnõ, hogy az egyensúly-megteremtésnél még mindig fõ cél a kiadások visszafogása, méghozzá általános követelményként. Korántsem állítom, hogy nem maradtak pazarló elemei a költségvetésnek, de áttanulmányozva a javaslatot azt kell tapasztalnom, hogy nem kis mértékben onnan várja még mindig a kiadások visszafogásából származó jövedelmeket, ahonnan addig is elvonta.
A bevételre orientált személyek hiánya azt mutatja, hogy változatlanul nincs igazán új koncepció, nincsenek igazi új ötletek, sok az avítt tétel, s ezek korábban sem mûködtek.
(12.10)
A költségvetés alanyainak többsége ezért továbbra is többirányú szorításban vergõdik még 1997-ben is. Minden költségvetési vitában elmondom: a lebénító, az élénkítési lehetõséget nem adó költségvetés nem is számíthat egyensúlyi elmozdulásokra. Kissé részletesebben belemerülve az általános indoklás problémáiba, elsõként emelném ki, hogy a tõkefelhalmozási képesség, valamint a vállalkozási beruházások növelésének nem az államháztartási finanszírozási igények visszaszorítása az alapfeltétele.
A vállalkozások hiteligényeinek a kielégítését ma nem ennek a hiánya akadályozza, hanem még mindig a bankszféra problémái. Ugyanakkor vállalkozóként már évekkel ezelõtt azt is vallottam, hogy a szimpla pénzügyi számításokból készített prognózisok csak korlátozott érvényûek. A steril gazdasági számítások soha nem érvényesülnek a gyakorlatban. A társadalmi közeg mûködési logikája ugyanis legalább annyira fontos, mint a pénzügyi számítások logikája. Hiányoznak a döntés elõkészítésébõl a hatástanulmányok. Sajnos, ma is gyakran csak napi kapkodással találkozunk, csak társadalmi környezettõl megfosztott pénzügyi számításokat kapunk. Nem látjuk azokat a kalkulációkat, amelyek a direkt közgazdasági összefüggéseket a társadalmi és a társadalmi élettani hatásokkal is összevetnék.
Két év alatt már sokat beszéltem e falak között arról, hogy költségvetési szempontból is mennyivel hatékonyabb lenne a középréteg nyomorgatásánál a feketegazdaság legnagyobb csúcshitelei elleni igazi koncentrált akció, pártpolitikai érdekektõl függetlenül. Nem véletlenül emeltem fel elsõként a szavamat ebben a parlamentben a korrupció elleni küzdelem érdekében konkrét javaslatokkal, és nem véletlenül jeleztem 1995-ben a privatizációs törvény vitájában az ÁPV Rt. leendõ mûködésével kapcsolatos aggályaimat. Én akkor a törvény megváltoztatása révén javasoltam útját állni a most kirobbant botrányoknak.
Külön szeretnék szólni a közbiztonság fokozódó romlásáról, hiszen ez is elsõsorban költségvetési téma. Azonnali intézkedéseket sürgetek, sõt - sajnálom ezt a szót használni, de - követelek a választóim nevében ezen a területen a rendõrség, a VPOP és az APEH, azaz valamennyi, a költségvetés eredményességét garantáló szervezet munkatársai részérõl történõ jelentõs - és alá szeretném azt a szót húzni, hogy jelentõs - fizetésemelés érdekében. Nem tûrhetjük tovább, hogy országunkban nemcsak a szervezett bûnözés erõsödik egyre jobban, hanem sajnálatos összefonódása is a fenti szervek egyes alkalmazottjaival.
A mostani költségvetés megszorításai is alapvetõen a középréteg ellen irányulnak, és a legnehezebb helyzetbe a most tisztességes vállalkozók kerülhetnek. Pedig ha valamit akarunk csinálni a magyar gazdasággal, akkor elsõsorban úgy kell élénkítenünk, hogy a bérbõl és fizetésbõl élõ középréteg mellett a tisztességes vállalkozók fizetõképességét is növeljük, a feltételeket javítjuk. Ehhez kellenének valóban elemzõ hatástanulmányok, amelyek figyelembe vennék a számok mellett a mai elkerülõ technikákat és a javulásra alapozó ambíciókat is.
Mindezek a szemléleti módszertani alapelvek azt is elõsegíthetik, hogy kevesebb illúzióba ringassa magát a pénzügyi politika a költségvetés hatékonyságát illetõen. Habár az adózás újraszabályozásának néhány területén látok javuló tendenciát, a Magyarországon mûködõ vállalkozók és befektetõk nevében csak "agyrém"-ként tudom minõsíteni a tervezett társas vállalkozások osztalék típusú jövedelmeinek a hirtelen, egyszerû és nagyösszegû bevonását a társadalombiztosítás körébe.
Hangosan kérdezem, és ezzel senkit sem óhajtok megsérteni, hogy a törvényjavaslat-elõkészítõk rendelkeztek-e valaha is a vállalkozói-befektetõi tapasztalatokkal? És én már most írásba adom bárkinek, hogy egy ilyen törvénnyel nemcsak hogy jelentõsen elmarad a költségvetés ezen területen tervezett 80 milliárd forintos bevétele, hanem még sokkal tovább növekszik azon tisztességes vállalkozók száma, akiket épp ezzel a tervezett törvénnyel kényszerítenek a feketegazdaság felé.
Végezetül - ahogy már 1995. február 6-án, a privatizációs törvény vitájában is említettem, valamint tavaly a költségvetési beszédben rámutattam - az ÁPV Rt., az Országgyûlés és az Állami Számvevõszék viszonyát elnagyoltnak tartom, és problémáim vannak a költségvetési törvény és az ÁPV Rt. mûködésének racionális harmonizációját illetõen. Ez utóbbiak ugyanis nem általános törvényi rendelkezések, hanem a gyakorlati felügyelet kérdései, amelyek - mint mára bebizonyosodott - kudarcot vallottak. Csak megfelelõ törvényi szabályozás és hatékony költségvetési törvény hiányában fordulhatnak elõ az egyre szélesebben gyûrûzõ privatizációs botrányok; rövidült meg ily módon és sok milliárd forinttal a költségvetés, és ezen jogosan háborodik fel 10 millió magyar polgár.
Hangulatukat egy kecskeméti, 10 ezer forintot alig meghaladó kisnyugdíjú hölgy, a 71 éves Parádi Mihályné szavaival idézném: "Képzeljék magukat az én helyzetembe. Hogy tudok én ebbõl megélni? Miért vagyok én erre ítélve, hogy ilyen körülmények között kelljen élnem? Nem vagyok bûnözõ, hogy így kelljen élnem egy végigdolgozott élet után, hogy szenvedjem majd ezeknek a milliárdos botrányoknak a következményeit. Nem elegendõ csak felmenteni ezért a felelõsöket, hanem a legsúlyosabban el kell ítélni a gazdasági bûnözõket. Miért csak mi, a kiszolgáltatottak viseljük ennek a következményét?"
Befejezésül, tisztelt képviselõtársaim, nem kétlem, hogy mindannyian osztjuk Parádi Mihályné és minden tisztességes magyar polgár jogos felháborodását. Egyetértve azzal, hogy igenis, a költségvetéssel való visszaélésnek kell tekintenünk a kriminálisan magas privatizációs sikerdíjak erkölcstelen elherdálását, elpazarlását is, amiért sokan minket, törvényhozókat is vádolnak, azt mondván: "Hiszen maguk politikusok, maguk mind ugyanazok!"
Vegyük - sajnos - tudomásul, hogy az állampolgárok általában nem szeretik a politikusokat. Ez alól mi, parlamenti képviselõk sem vagyunk kivételek. Ha most nem szerezzük vissza és õrizzük meg bizalmukat olyan határozott törvények elõkészítésével és megszavazásával, melyek garantálják nemcsak a költségvetés, hanem az az alá esõ magyar gazdasági és politikai élet jogszerûségét, tisztaságát, a kiskapuk legális bezárását a joghézagok megszüntetésével, akkor az emberek - jogosan - teljesen elfordulnak tõlünk. Bizalom nélkül pedig, tudjuk, nincsen jövõ. Itt az alkalom, kedves képviselõtársaim, hogy 386-an együttesen ténylegesen tegyünk a polgárok bizalmának megóvása érdekében. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)