SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elõzõ költségvetési tárgyaláson felvetettem, hogy az 1997. évi költségvetés különbözõ számviteli és államháztartási törvényekbe ütközik. Erre semmiféle reflexiót nem kaptam, nem pótolták az általam kifogásolt törvények pótlását, ellenben kioktattak arról, hogy mi az állami és mi a magánvagyon.
(13.00)
Tessék elhinni, hogy valami fogalmam van róla. Direkt nem mentem bele a csínybe, itt többen vitatkoztak rajta. Én az ÁPV Rt. mobilizálható vagyonáról beszéltem. Tessék megnézni a jegyzõkönyvet, ez így volt elmondva, és azért mondom el ismét, nehogy félreértés legyen, hogy mirõl beszélek. Én az állami vagyonnak a születését is tudom, hogy mikor, hogyan kezdõdött.
Az államosítások során a leállamosított vagyont a népre bízták. Annak idején az úgynevezett üb-k, üzemi bizottságok vigyázták, és nem engedték szétlopni, mert annak idején ugyanúgy szétlophatták volna, mint most, a spontán privatizálások címszó alatt. Én azt hiszem, ezt a vagyont a magyar nép verejtékével és nélkülözések közepette teremtették olyanná, amilyent most eladtak. Ezt az összeget csak a nép javára szabadott volna felhasználni. Mindenkor biztosítani kellett volna az átláthatóságot. Ezt a képviselõkkel, és nem utolsósorban a néppel közölni kellett volna.
Miért nem lehettek az eladások nyilvánosak? Valószínû, hogy úgy gondolták, hogy nem a népre tartozik. És innen kezdve lehet azt mondani, hogy populista vagyok. És lehet rajta vitatkozni. Vállalom. De szeretném, hogyha együtt gondolkoznánk.
Mi lehet az oka annak, hogy a magyar költségvetés 302 milliárd forint mûködési deficitet mutat? És mi az oka annak, hogy a '96-os évnek a tbköltségvetése jelen pillanatban is 7 milliárd forint hiányt mutat? 5 milliárd felett ismét pótköltségvetést kellett volna a törvény szerint csinálni. Ma reggeli hír, hogy 7 milliárd hiánya van a tb-nek. Rádióhír. Én azt hiszem, hogy van egy módszer: ha összehasonlítjuk az 1937-38-39-es és az 1997. évi minisztériumi létszámokat, rá fogunk jönni, hogy mi okozza ezeket az õrült hiányokat. Vegyük szemügyre.
Miniszterelnökség: 1997-ben 683, '38-'39-ben 47 fõ, a Központi Statisztikai Hivatal is odatartozott 121 fõvel.
Külügyminisztérium: 1997-ben 1555 fõ, '38-'39-ben 137 fõ és 173 külszolgálatos.
Belügyminisztérium, az a híres rendõrállam: központi igazgatása 392, állami rendõrség 1336, közegészségügy 392, más ágazatok 1341. Belügyminisztérium 1997-ben: 62 500.
Kérem szépen, talán még egyet, a Földmûvelésügyi Minisztériumot olvasnám: központi igazgatás 230 fõ, állami erdészet 176, állategészségügy 224, vízügy 140, más ügyágazat 749. Ugyanez ma, Földmûvelésügyi Minisztérium: 14 818 fõ.
A végén, hogyha az összes minisztériumot összeadjuk, akkor '38-'39-ben 26 014, 1997-ben 258 100. Ez a valóság. (Közbeszólás a bal oldalon.) Tudom, nézd meg a költségvetést. A költségvetésbõl vettem ki az adatokat.
Ez a katasztrofális vízfej, amit a minisztériumoknál a bürokraták felépítettek, nagyon jól mutatja, hogy mitõl és hol megy el a nemzet pénze. Hiszen az állam 1997-ben állítólag kivonul végképp a gazdasági szférából. Akkor meg kérdem tisztelettel, hogy a '96-hoz viszonyított minisztériumi igazgatási költségek miért emelõdtek meg? 20, 30, 40, sõt egyes esetben 150 százalékos növekedési elõirányzatot mutat.
Egyes minisztériumi fedezeteknél arányaiban és mértékében sincs összefüggés a tárcákon belüli hálózati egységek elõirányzat-növekedésével. A minisztériumok központi irányítása indokolatlanul magas kiadási elõirányzatokat köt a törvényjavaslatokra. Ez az állami szerepvállalás általános jellegû visszaszorulásával nem támasztható alá, sõt, ellentétes hatások érvényesülnek. Amilyen mértékben visszaszorul az állami irányítás, illetve a szaktárcák irányítása, úgy emelkednek az igazgatási költségek. A minisztériumi igazgatási költségek csak a hálózati egységek szintjéhez mért elõirányzat-növekedésben részesüljenek 1997-ben. Sajnos, ez a Magyar Nemzeti Bankra is igaz, mert a mûködési költség ott is a duplája lett.
A fentiekre való tekintettel az intézményi hálózat mûködtetését indokolt többletforráshoz juttatni a minisztériumi központi igazgatások terhére. Az egyes fejezeteknél több olyan, úgynevezett "vatta" költségvetési elõirányzat is felmerült, aminek indokoltsága, sõt a késõbbiekben a számonkérhetõsége, ellenõrizhetõsége s mérése kétséges. Például a pályázati elõirányzatok. Ehelyett jobb lett volna gyógyszert venni vagy orvosi mûszereket venni. Az igazságszolgáltatás, az ügyészség, a rendõrség, a bûnözés adóbehajtási célcsoportjaira a forrásokat biztosítani kell.
(13.10)
Az ország gazdasági, politikai stabilitásának záloga a gazdasági bûnözés elleni harc hatékonysága. Ezekre a pillérekre javasolnám helyezni a hangsúlyt. Döntõen abból indulok ki, hogy a kormányzat bevételi elõirányzata ellenzéki oldalról nehezen mozdítható, sõt, nem is lenne célszerû erre kísérletet tenni.
A korábbi anyagban a bevételi prognózis hibáira való felhívásom megtörtént. A kormányzat, illetve a parlamenti többség felelõssége, hogy a kritikai észrevételekbõl mennyit fogad meg, és mennyit nem. A kiadási elõirányzatokon belüli átcsoportosítási stratégia a társadalmi igényekkel, gazdasági prioritásokkal támasztható alá.
A rendelkezésre álló szûkös források olyan jellegû átcsoportosítása szükségeltetik, ami elsõdleges társadalmi és gazdasági céloknak rendelõdik alá. Velük közvetlen összefüggésbe hozható. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)