JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Köszönöm szépen. Dobos Krisztinával nem vitatkozni akarok, csak a pontos jelentését a dolgoknak... Neki nyilván nem volt módja Sándorffy Ottó úr adatait nézni.
Tehát ebben, ami van népiskola, középiskola, az még több is, mint ami ma van a kormánystatisztikában, hiszen a kormányhoz népiskola és középiskola, csak ha gyakorlóiskola, akkor tartozik hozzá. Egyébként az önkormányzatokhoz. Tehát az a különbség, hogy mennyi egyházi, mennyi önkormányzati megoszlás, az itt nem jelentkezik, mert egyik sincs benne az összehasonlító statisztikában.
Tehát a kormányalkalmazottak döntõ különbsége, mennyiségi különbsége a felsõoktatásban van - amelyik 1938-ban is állami volt, nem más -, kivéve néhány teológiai intézetet, most is néhány teológiai intézet - sõt, nem csak teológiai intézet most már - kivételével kormányalkalmazott. Tehát azt akartam csupán mondani, hogy a kétféle konzervativizmus közt óriási különbség van.
(13.30)
Az a fajta konzervativizmus, amit Sándorffy Ottó vet föl, azt mondjuk így, a klasszikus, az államról vallott liberális felfogást tükrözõ konzervativizmus, igen, a kettõ összetartozik, amelyik azt mondja, hogy az állam csak annyiban üsse bele az orrát, amennyiben muszáj. Ez tükrözõdik abban a létszámstatisztikában, amit láthattunk '38-ban, és amit számon kér Sándorffy úr. Ezzel szemben a másik fajta konzervativizmus, mondjuk, az öné, az egy szocialista konzervativizmus, az én párttársaimé is egy szocialista konzervativizmus, amelyik azt kéri számon, hogy miért nem veszi magára az állam annak a gondját, ami az ország gondja, továbbra is miért nem tartja magát. S erre egyszerû válaszom van, egyrészt azért, mert ha az állam csõdveszélyben van, nem lehet elég nagyvonalú, és egy másik válaszom, mert ez egy történelmi zsákutca, de ez csak egy távlati kérdés. Mert a szocializmus egy történelmi zsákutca. (Taps.)