JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Köszönöm szépen. És elnézést kérek a Háztól, de akkor már menjünk végig ezen a fogalmi dolgon. (Közbeszólás: Ne provokáld az idõnket.) Tessék? Ja, elnézést, nem akarok provokálni, akkor nem is úgy mondom, hogy személynek mondom, hogy ne legyen baj. Tehát én igazat adok azokkal az alapelvekkel, amiket Dobos Krisztina elmondott, ez még nem provokáció. Itt, amivel a saját felelõsségünket látom és nem az övét - ez nagyon fontos -, a saját felelõsségünket, hogy itt félig fogalmaztuk a dolgokat. Nem az a döntõ kérdés egyszerûen, hogy autonóm-e az oktatás, a kutatás a bármi egyéb vagy nem, ez egy lépés, ami fontos, de nem a döntõ kérdés. A döntõ kérdés az, hogy az ország jogrendjét úgy alakítottuk-e, azon bizonyos szabályzat a piacgazdaság úgy mûködik-e, hogy abba a fölhasználó belépjen, érdekelt legyen belépni, õ maga ott áldozatokat vállaljon, és az államnak csupán rásegítõ eszközöket kelljen tenni. S ez nem elsõsorban gazdagság-szegénység kérdése, hanem jogrend és abból lassan kialakuló szokásjog kérdése. Nem megyek ebbe bele, de ez az én hitem, mert nem fér bele a két percbe, hogy végig elmondjam. Amiben mi nagyon gyenge lépéseket tettünk a rendszerváltás óta, vagy a rendszerváltás elõtt már megkezdett rendszerváltó lépésekkel is, az az, hogy miközben autonomizáltunk csomó mindent, hogy azoknak a felelõsségét, a forrásait, a piacát, a piacával való jogi rendezést nem rendeztük. Most én nem akarok a kutatásokba belemenni, mert nem vagyok otthon a részleteiben, maradjunk csak a mezõgazdaságba, attól, hogy egy ostoba fõtörvényt õrzünk itt, nem tudom, négy éve, többet ártunk, mint az állami támogatáspolitika jó, vagy rosszságával. Ugyanígy hiszem, hogy a többi területen is errõl van szó, tehát igaziból a rendes jövendõ rendszert szolgáló törvényalkotással vagyunk lemaradva. És miért? Mert a kétféle konzervativizmus, az egyszerûen harcban áll egymással, a kétféle értékvilág harcban áll egymással és nem tudja összehangolni magát. (Gyér taps.)