DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hosszú évek óta közismert tény, hogy az igazságszolgáltatás reformja nem halogatható tovább, és az is, hogy ennek személyi, szervezeti, jogszabályi, és infrastrukturális feltételeit egyidejûleg kell biztosítani. Az is világos mindenki számára, hogy egy átfogó igazságszolgáltatási reform több milliárd forintba kerül. Azok, akik aggódnak az igazságszolgáltatás reformjáért és helyzetéért, bizakodva várták az 1997-es költségvetést. A bizakodásra az adott alapot, hogy az õsz folyamán több olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy a kormány kiemelt feladatnak tekinti az igazságszolgáltatás helyzetét. Tennivaló ugyanis van bõven.
Mirõl is van szó? Szemlézzünk a Bírák Lapjából, a bizottsági jegyzõkönyvekbõl, újságokból! 1,2 millió ügy van a bíróságok elõtt, ezt 2300 bírónak kell megoldania. Évente minden harmadik polgár valamilyen kapcsolatba kerül a bíróságokkal. Évente 120 körüli bírói státuszt nem tudnak betölteni. 1995-ben erõsödött a fluktuáció. A pályát elhagyó bírák többsége a helyi bíróságokról került ki. Egy távozó bíró pótlása nem olyan, mint a közigazgatásban, az új bírónak lényegében elölrõl kell kezdenie az ügyet. Az eredmény mindig az ügyhátralék növekedése. Az elsõ fokú bíróságon a teljes középgeneráció hiányzik. Egy bíró 80-120 ügyet képes kezelni, ezzel szemben átlagosan 150-200 üggyel kell foglalkozni, de '96-ban ez már elérte a 200-250 ügyet, helyenként pedig a 400-500 ügyet. A perek egyre tovább húzódnak. Nem ritka a két-három éves befejezés. Minden negyedik ügy - a statisztikák szerint - egy éven túl kerül befejezésre. A PKKB elnökének nyilatkozata szerint a bíróságon 10 ezer ügy kiszignálatlan. Tehát vannak olyan iratok, amelyeket egy évvel az érkezésük után sem látott még bíró.
Egyre bonyolultabb perekre kerül sor mind a gazdasági, mind a büntetõ ügyszakban, s ezek a helyi bizottságok fiatal bíráira jelentkeznek. 1995-ben volt olyan csalás, amelynek több 10 ezer sértettje volt, vagy például az olajszõkítés, amelynél 100-nál több volt a vádlottaknak a száma. Helyenként tragikus a bírák elhelyezése, nincs megfelelõ dolgozószoba, sõt tárgyaló sem. A bírák nem kapják meg a hatályos jogszabályokat. Az anyagi okok miatt alig van lehetõség a továbbképzésre. Az ügyészség esetében - amit a költségvetési törvényjavaslat is egyébként tartalmaz - 1988 és '94. között 41 új büntetõjogi tényállás került a Btk.-ba, egyre bonyolultabb gazdasági és vagyon elleni bûncselekményekkel kell az ügyészeknek megbirkózniuk és így a büntetõjogi ismeretek mellett, adójogi, pénzügyi jogi, társadalombiztosítási jogi ismeretekkel is kellene rendelkezniük, az ehhez szükséges képzésre a források nem biztosítottak.
A kormány több alkalommal jelezte, hogy ismeri a problémát, és az igazságszolgáltatás kérdését kiemelt feladatként kezeli. Egyetlen idézet csak ennek igazolásául a Magyar Nemzet 1996. július 10-i számából: "Az igazságügy- miniszter leszögezte - szól az idézet -, az 1997-es költségvetés az igazságszolgáltatást kiemelt területként kezeli, és ebbõl számára az következik, hogy a szükséges összegek rendelkezésre állnak majd."
Vizsgáljuk meg, hogy az elõttünk fekvõ költségvetési törvényjavaslat valóban kiemelt területként kezeli-e az igazságszolgáltatást! Az idõ rövidsége miatt két kérdést tudok csak kiemelni, az egyik a bírák és a bíróságok elhelyezésének a kérdése, a másik pedig a bírói, illetõleg az igazságszolgáltatásban dolgozó, az ügyészek fizetése. A kormány részére szeptember 13-án készült elõterjesztés, ami áttekintette a kormányra váró feladatokat. Az elõterjesztés megállapította: a bíróságok által használt épületek egyötöde rendkívül rossz mûszaki állapotú, a mûködõképessége veszélyeztetett, tekintélyromboló, azonnali, teljes felújításra szorul. Ez a bíróságok által használt alapterületek 40 százalékát érinti egyébként. Ehhez képest mit olvashatunk a költségvetési törvényjavaslatban? "A felújítás 1997. évi elõirányzata azonos az elõzõ évivel - 253 millió forint -, ez az összeg messze elmarad az épületek állapota által indokolt felújítási igényektõl és csak néhány bírósági épület felújítási és rekonstrukciós munkáinak folytatására, illetve befejezésére ad lehetõséget."
(13.40)
Azt gondolom, a két idézet közötti ellentmondást nem kell különösebben kommentálni.
De vizsgáljuk meg a másik kérdést, a béreknek a kérdését is. Az imént már utaltam rá, hogy az elmúlt években nõtt a fluktuáció, különösen a helyi bíróságokon. Mind a kormány, mind a kormánypárti képviselõk - például tegnap a bírák, ügyészek javadalmazásáról szóló törvényjavaslat vitája során is - elismerik, elismerték, hogy növelni kell a bírói, ügyészi pálya vonzerejét, és javítani kell a bírák és ügyészek pályánmaradásának feltételeit. Ilyen szempontból is kiemelt terület az igazságszolgáltatás - hallhatjuk.
Ugyanakkor mit látunk a költségvetési tervezetben? A bírák, ügyészek jövedelme nem õrzi meg a reálértékét, hiszen 25 százalékos infláció mellett csak 17 százalékos béremeléssel számol. Továbbra is megalázóan alacsony a bírósági és ügyészségi fogalmazók és titkárok fizetése. Továbbra sem oldja meg azt a problémát, hogy egy kezdõ bíró és egy 12 éve pályán lévõ bíró fizetése között alig van különbség.
Továbbra sem tudja orvosolni azt a problémát, hogy az elmúlt évek magas inflációja miatt a bírói fizetések - figyelembe véve azt is, hogy a bírák egyéb keresõ tevékenységet, egy szûk tevékenységi kört leszámítva, nem folytathatnak - elértéktelenedtek. A nettó fizetések nevetségesen alacsonyak. A kormány persze ilyenkor széttárja a karját, és azt mondja, kérem jelöljék meg a forrásokat, én szívesen adnék, de nincs mibõl.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt számára nem fogadható el ez az érvelés - amit egyébként a tegnapi vitában is hallhattunk -, miszerint csak a bírósági illetékek emelésének mértéke teremti meg a bírák fizetésemelésének forrásoldalát. Ugyancsak nem fogadható el számunkra az a kormánypárti okfejtés sem, hogy a bírósági, ügyészségi fogalmazók két évig nyugodtan élhetnek havi nettó 20 ezer forintból. És azzal sem tudunk megbékélni, hogy a többéves gyakorlattal rendelkezõ bírók azért hagyják el a pályát, mert a parlament késlekedik a mindenki által elismerten rossz bértábla módosításával.
Tisztelt Ház! Az igazságszolgáltatás reformja nem halasztható tovább. A kormány, bár szóban elkötelezte magát a reform mellett, mégsem tette meg az elengedhetetlenül szükséges lépéseket ahhoz, hogy elkerüljük azt, hogy '97. ismét a tétovázás, halogatás, bizonytalankodás éve legyen. A kormány mind ez ideig nem mérte fel, hogy az általa is listázott, elismert feladatok közül mit, mikor, milyen ütemezésben, milyen költségvetési ráfordításokkal lehet megvalósítani.
Milyen kérdésekre várjuk a választ? Az elsõ: Azt a rendelkezésünkre álló adatok alapján is ki tudtuk számítani, hogy a bírói pálya tekintélyét növelõ, a pályaelhagyást vélhetõen megállító bírói, ügyészi javadalmazási rendszerhez további több mint két milliárd forintra lenne szükség. A kormány feladata, hogy a költségvetési sarokszámok elfogadásáig teremtse elõ ennek fedezetét.
A bírák, ügyészek fizetésemelését a kormány eddig csak a költségvetés oldaláról vizsgálta. Plusz két milliárd, mondották, micsoda irgalmatlanul nagy összeg. Mihez képest? A több mint 2500 milliárdos költségvetéshez képest? Esetleg az elmúlt hetekben elhíresült sikerdíjakhoz képest?
De nézzük meg ezt inkább a hónap elején borítékot bontó bíró vagy ügyész oldaláról! Egy bírósági, ügyészségi fogalmazó bérét a költségvetési törvényjavaslat elfogadása esetén 34 960 forint lesz, bruttó fizetésrõl van szó. A Fidesz azt javasolja, hogy a szorzószámok megváltoztatásával ez legalább 46 ezer forintra emelkedjék. Egy 12 éves szolgálati idõvel rendelkezõ bíró fizetését a költségvetési törvény elfogadása esetén 111 320 forintban állapítja meg majd a jogszabály. A Fidesz azt javasolja, hogy ez emelkedjen 156 400 forintra. Egy nyugdíjkorhatárhoz közelítõ megyei bíró fizetése a költségvetés javaslatának elfogadása szerint 156 400 lenne, a Fidesz azt javasolja, hogy ez emelkedjen 188 600 forintra.
Kérdezem a tisztelt Házat, kérdezem a tisztelt kormányt, és kérdezem a tisztelt kormánypárti képviselõket, sok-e egy bírósági, ügyészségi fogalmazónak nettó 30 ezer forintos fizetés? Sok-e egy 12 éve tárgyaló bírónak 80-90 ezer forintos nettó fizetés? És sok-e egy nyugdíj elõtti megyei bírónak nettó 90-100 ezer forintos fizetés?
De folytassuk inkább a kormányra váró feladatok felsorolását. A kormánynak pontosan meg kell jelölnie, hogy a bírósági, ügyészségi épületek felújítása mennyibe kerül, és hogy a következõ 3-4 évben milyen ütemezésben kívánja a feladatot elvégezni. A kormánynak fel kell mérnie, hogy a bíróságok és ügyészségek korszerû számítógépes rendszerének kiépítése mennyibe kerül, milyen nyugat-európai források és milyen ütemezésben használhatóak fel erre a célra. A kormánynak választ kell adni arra, hogyha 1997-ben - minként az a tárcakörözésen lévõ anyagból kitûnik - megvalósul a szabálysértések bíróságok elõtti megtámadhatósága, az milyen költségvetési forrásokat igényel. Létszám, épület és a többi.
Hogyan lehet az, hogy miközben az Igazságügyi Minisztérium már egyezteti elképzelését a minisztériumokkal, a becslések szerint körülbelül három milliárd forintos többletkiadás fedezete sehol sem található? Régóta szó van az ítélõtáblák felállításáról. Ha ez 1997-ben megvalósul, akkor csak az elhelyezésre a három táblának újabb, körülbelül három milliárd forintra lesz szüksége. Honnan? Hol van erre a forrás?
Jól látható, hogy ezek a kérdések nem válaszolhatók meg, sem ebben a költségvetési vitában, sem egy bizottsági vitanapon. És az is jól látható, hogy az igazságszolgáltatás reformja nem a kormányzatnak a belügye, hanem közügy, méghozzá olyan közügy, amely elsõrendûen és elsõrangúan az Országgyûlésre tartozik. Ezért is javasolta a Fidesz-Magyar Polgári Párt egy igazságügyi albizottságnak a felállítását. Nem rajtunk múlott, hogy az elmúlt egy hónapban ez a bizottság nem kezdte el a tevékenységét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)