OLASZ JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A szokás azt mondatta volna velem, hogy hölgyeim és uraim. Uraim! A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetése általános vitájára fordítható 1884 percbõl 1800 percnél alig valamivel több van hátra, és a szocialista frakció utolsó tagjaként szólni ilyen helyzetben különös alkalom, különös lehetõség.
Sajátos helyzet, mert kormánypárti és ellenzéki oldalról is megtörtént minden fejezet elemzése. Újat mondani a törvényjavaslat mellett és ellene szinte lehetetlen, legfeljebb a megközelítés lehet egyéni.
Az utolsóként szóló számára kiszámíthatatlan, hogy milyen idõkeretben, mennyi ideig állhat itt a pulpituson, és mondhatja el véleményét. Ez a tény arra figyelmeztetett, hogy mondanivalómat egyetlen területre, látszólag szûk, behatárolt körre, a közoktatást érintõ finanszírozási kérdésekre fordítsam. Azért látszólag szûk ez a kör, mert hiszen a közoktatásban érdekeltek, résztvevõk száma szinte lefedi az egész országot, a benne dolgozó pedagógust, az igénybe vevõ gyermeket, igénybe vevõ önkormányzatot és a szülõket értem ezalatt.
Az általános vita elsõ szakaszában felszólaló ellenzéki közgazdász képviselõtársam unalmas költségvetésnek minõsítette a T/3174-es számú törvényjavaslatot. Istenigazában semmi rendkívüli nincs benne, mert ez a következetesség unalmassága - mondta erre Békesi László. Végre nem kapkod a kormány, nem tesz vargabetûket, nem hajtja végre azokat a fordulatokat, amelyeket egyébként a politika kíván.
(13.50)
Most az egyszer úgy tûnik, végre hajlandó végigmenni egy megtett úton a kormány, fejezte be ezzel a gondolatait Békesi László. A közoktatás 1997. évi finanszírozását vizsgálva elmondhatjuk, hogy egyáltalán nem unalmas, nem megszokott, ami itt történik. Nem azért, mert letér a kormány a maga választotta megtett útról, hanem azért, mert az 1996 júliusában elfogadott módosított közoktatási törvény új elemek bevitelét igényli a közoktatás finanszírozás-rendszerébe.
Az elsõ, ami új. Az 1997. évi költségvetésben a kapcsolódó normatívák összege az 1996. évi bérpolitikai intézkedések hatásainak beépítésén túl - és most jön az új - inflációkövetõ mértékben emelkedik. A közoktatási törvény 118. § (4) bekezdésében meghatározott mértéket meghaladó 83,5 százalékot - a mérték a törvény szerint 80 százalék lenne -, az ez évi 135 milliárd 87 millióval szemben 32 milliárd 16 millióval többet, összegszerûen 166 milliárd 89 milliót, az 1996. évi 124 százalékát biztosítja normatívában a költségvetési törvény.
Új elem, hogy megszûnik az elkülönített bérpolitikai keret. Újszerûségébõl eredõen bizonytalansággal vegyes érzéssel fogadja ezt a szakma. Elsõ hallásra, elsõ olvasatra magam is nehezen barátkoztam vele. Mára másképpen látom. Hosszú intézményvezetõi tapasztalatomból mondom, hogy az intézményeket fenntartó önkormányzatok akkor is végrehajtották a törvényben elõírt bérfejlesztési kötelezettségüket, amikor évekig differenciálatlanul 41 ezer forint volt például az egy általános iskolás részére biztosított normatíva. Most 1997-ben - majd - a munkavállalók számára mindenképpen garanciát jelent a költségvetési törvényben megjelentetett, az 1996. szeptemberihez képest minõségében és szerkezetében is más illetmény-elõmeneteli rendszer, a bértábla.
Ennek a bértáblának a megítélése, értékelése ellentmondásos. Azzal mindenki egyetért, hogy megjelentetése szükséges volt, mert minden eddiginél nagyobb, szélesebb körû differenciálásra ad lehetõséget azáltal, hogy a fizetési osztályok számát 8-ról 10-re emeli, hogy minden fizetési osztályban 14 fizetési fokozatot biztosít; a fizetési osztályok jelentõs részében a pénzügyi lehetõségeknek megfelelõ illetményt, illetményemelkedést ad; a jogszabályokban elõírt szakvizsga megszerzését elismeri.
Problémaként érzékelem a következõket: A F kategóriába korábban besoroltak hátrányos megkülönböztetését, parkolópályára állítását megkérdõjelezem. Kísértetiesen hasonlít ez az általam már többször megért bérrendezésre, amikor a kiemelkedõ munkavégzésért kapott néhány száz vagy néhány ezer forintos elõny az egyenlõsdi szellemében eltûnt. Így volt ez legutóbb a közalkalmazotti bértábla - elsõ bértábla - bevezetésekor is, amikor például az intenzív továbbképzés elvégzéséért kapott feljebbsorolás 800 ezer forintja egyszerûen eltûnt. Nincs garancia a bértáblában arra, hogy az illetmény megállapítása szempontjából ne vegyék figyelembe azt az összeget, amelyet a pedagógus a kötelezõ óraszám megemelése ellentételezéséért kapott, jóllehet a módosított közalkalmazotti törvény 77. §-ának 17. pontja szabályozza ezt.
Megítélésem szerint a bértábla élete során, fennmaradása során akkor közelítene az optimálishoz, ha szakmai csoportokhoz igazodva, a meglévõ, a benne lévõ értékeit megõrizve, a felismert problémákat korrigálva afelé mozdulna el, hogy az eddiginél kisebb részt képviseljen benne az életkorral járó automatikus fokozatemelkedés, és nagyobbat a továbbképzéshez és a helyi többletmunkához kapcsolódó emelkedés. Akkor közelít az optimálishoz, ha a magasabb fizetési fokozatba lépés ritmusa életszakaszonként változik. Például a pályakezdés elsõ 8-10 éves idõszakában és a nyugdíjas korhoz közeledve gyakrabban - mondjuk két évenként -, a közbeesõ idõben maradna a három évenkénti lépés, de itt meghatározó lenne a jövedelemszerzésben a helyi többletmunka, a folyamatos képzés.
Jelentõs változás a közoktatás finanszírozásában az alapnormatívák differenciált emelése, az összegszerûségében és számában is több kiegészítõ normatíva igénybe vételének lehetõsége, az illetménypótlék számítási alapjának 11 ezer forintra történõ emelése, és valószínûleg közérzetet javító lesz a közalkalmazott meghatározott idõre szóló, havi rendszerességgel fizetett kereset-kiegészítésben való részesítésének lehetõsége.
Az alap- és kiegészítõ normatívák szerepét, hatását az óvodai nevelés és az iskolai oktatás elsõ nyolc évfolyamán elsõsorban a 3000 fõ alatti települések intézményeire vonatkoztatva vizsgáltam. Az ilyen településeken mûködõ intézmények jelentik hosszú idõ óta a nehéz helyzetben mûködõ, máról holnapra küszködve élõ intézményeket. A költségvetési törvényben tervezettek szerint az 1997. évi normatív támogatás minõségében más lehetõséget biztosít a kistelepülések óvodáinak, iskoláinak.
Példaként olyan intézményeket hozok fel, amelyeket 3000 fõ alatti településen intézményirányító, intézményfenntartó társulás tart fenn, tehát körzeti jellegû települések. Itt óvodában egy gyermekre 105 500 forint, általános iskolában 1-6. osztályig 115 400 forint, a 7-8. osztályban 119 400 forintot lehet tanulónként igénybe venni. A kiegészítõ normatíva legjelentõsebb tétele a bejáró és az intézményfenntartó társulások támogatása mellett a 20 ezer forintos hozzájárulás, melyet a 3000 fõ alatti települések vehetnek igénybe. Tapasztalatom az, hogy a 3000-es határ feszültségforrás lehet, különösen a határeseteknél. Megkérdezték tõlem néhányan, na és mi a különbség a 2980 és a 3020-as település között. Feloldása az lehet a jövõben, ha egy átmeneti sávot dolgoz ki az elõterjesztõ és ezt be is iktatja költségvetésébe.
(14.00)
Összegszerûségén túlmutató jelentõségû a 3000 forintos napközis és a 7500 forintos étkeztetést igénybe vevõ tanulók után számított hozzájárulás. Miért jelentõs ez? Mert az önkormányzatoknak kötelezõen ellátandó feladatuk közé tartozott az önkormányzatiságuk kezdete óta mindkét dolog, anyagi eszközt viszont soha nem rendeltek mellé. Nem sok a 3000 forint, de indulásnak feltétlenül jó, ha gesztus értékû is. A szülõi szervezetek támogatásáról a diákönkormányzat támogatásáról, az iskolai sportkör támogatásáról ugyanezt tudom elmondani.
Megkülönböztetett figyelmet érdemel a helyi önkormányzatok által fenntartott valamennyi iskolában igénybe vehetõ 1300 forintos könyvtári támogatás, illetve a kistelepülések iskolájának biztosított tanulónkénti 2600 forint. Ha valahol szükség van minden fillérre, akkor a könyvtárügy - kistelepüléseken - különösen ilyen. Borsod megyei tapasztalatként mondom és tényként, hogy 1991 és 1995 között az önkormányzati fenntartású könyvtárak 20 százaléka megszûnt. Az iskolai könyvtárak fejlesztésére is kevés helyen van mód. Abban bízom, hogy a tervezett hozzájárulás igénybevétele ezen a gondon enyhíteni, segíteni lesz képes.
A költségvetési törvény 3. számú mellékletéhez tartozó Kiegészítõ szabályok 1.o). pontja szerint a könyvtári ellátáshoz kapcsolódó normatív állami hozzájárulás abban az esetben igényelhetõ, ha a könyvtárakról szóló 1976. évi 15. törvényerejû rendelet 14. §-ában meghatározott feladatokat ellátó, szakszerûen elhelyezett gyûjteményt mûködtet az iskola. És a hivatkozott jogszabály 14. paragrafusának (2) pontja szerint az iskolai könyvtár a településen élõ gyermekekre, ifjúságra, illetõleg a lakosság egészére kiterjedõen nyilvános könyvtári feladatokat is elláthat. Kérdés, kétely, bizonytalanság fogalmazódott meg bennem, hogy iskolai könyvtárainknak vajon hány százaléka ilyen, vagy iskolai könyvtáraink mindegyike megfelel-e ennek a törvényi elõírásnak és megkaphatja-e a hozzájárulást, ha csupán iskolai feladatokat lát el.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Ennyit kívántam elmondani véleményemként az oktatás finanszírozásáról. Én - mint ez valószínûleg kitûnt az általam elmondottakból - az 1997. évi költségvetési törvényt elfogadom, elfogadásra javaslom. (Taps)