GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Ha jól értem, akkor az idei költségvetési törvény általános vitájának utolsó felszólalójaként a költségvetési törvény agrárvonatkozású kérdéseivel szeretnék foglalkozni.
A költségvetési törvény e részét többen elemezték, és egyöntetûen megállapították, hogy 1997-ben a költségvetés 88 milliárd forintot kíván fordítani agrárcélok támogatására, és mások is elmondták elõttem, hogy ez mintegy 20 százalékkal kevesebb reálértékben, mint amennyi tavaly volt.
A mezõgazdaság költségvetési kapcsolatait tovább rontják a mezõgazdaságra nehezedõ növekvõ adóterhek, itt különösképpen a mezõgazdasági kistermelõk adóztatásának a megszigorítását kell megemlíteni. Mindezek alapján megállapítható, hogy idén sem teljesül az a választási és kormányzati ígéret, amelyet Lakos László fogalmazott meg egyszer korábban az MSZP részérõl, utána késõbb már mint miniszter, miszerint a kormány, illetve az MSZP a mezõgazdaság támogatását, költségvetési támogatását duplájára kívánja növelni, hiszen ha összehasonlítjuk a '94. évi költségvetési támogatással a mostaninak a reálértékét, akkor azt kell hogy mondjuk, hogy nemhogy duplájára emelkedett, hanem most már inkább felére apadt. Ideje lenne ennek alapján beismerni, hogy ez a korábbi ígéret megalapozatlan volt, részben a pártok, kormányzó pártok szándékai alapján is megalapozatlan volt, és a körülmények ismeretének a hiányában is megalapozatlan volt. Ameddig ez a beismerés nem történik meg, addig attól félünk, hogy nem várható a kormánytól kiszámítható agrárpolitika, pedig szerintünk erre a mezõgazdaságnak szüksége lenne, ezért is adtuk a választási programunk címéül a Kiszámítható viszonyok a mezõgazdaságban címet, és ezért utaltunk ennek a szükségességére most A polgári Magyarországért címû vitairatunkban is.
Fontos az is, hogy ezt az összeget milyen módon kívánja a kormány elkölteni. A költségvetési törvény mögötti nyilatkozatokból kiderül, hogy idén jelentõs átalakításra fog szorulni az exporttámogatási rendszer. Ez a támogatási rendszer ma is mintegy felét viszi el az összes költségvetési forrásnak, összességében 42 milliárd forintot kíván úgynevezett piacrajutási támogatásként a kormány az agrárágazatnak juttatni. Ebbõl az összegbõl 35 milliárd forint lesz a közvetlen exporttámogatás. Ezeknek egy része exporthitelként fog az exportõrökhöz jutni, aminek mi örülünk, korábban is javasoltuk az exporthitelek, exportbiztosítások bevezetését, mert úgy ítéljük meg, hogy ez egy olyan exporttámogatási megoldás, amelyik a GATT-egyezménnyel is összhangban van, és jelentõs mértékben alkalmas arra, hogy a külpiacokra való élelmiszer-exportot elõsegítse.
(15.00)
A fennmaradó mintegy 7 milliárd forint két célra fog fordítódni a nyilatkozatok szerint. Részben a gabonaágazat stabilizálására, részben pedig a keleti piacok visszaszerzésére.
Fontos megemlíteni, hogy az exporttámogatások ügyével kapcsolatban néhány szerencsétlen nyilatkozat korábban elhangzott, azonban ezek szerencsére egyre ritkábban ismétlõdnek ma már. Ezek arra utaltak, miszerint a kormány 1997-ben be kívánja tartani a GATT-egyezményben elõírt exporttámogatási kötelezettségeinket, amit mi azért kritizáltunk korábban - és örülünk, hogy ezek most már ritkulnak, ezek a nyilatkozatok -, mert úgy ítéltük meg, hogy ezek a nyilatkozatok aláásták a genfi tárgyalódelegációnk tárgyalási pozícióit, amelyek arra alapultak, hogy Magyarország korábban egy rossz GATT- vállalást adott meg, amit nem tud betartani, mert ez aránytalanul súlyos nemzetgazdasági veszteségeket okozna, és arra alapult még ez a tárgyalási pozíció, hogy tévedtünk.
Ezek a rossz nyilatkozatok viszont aláásták azt a törekvésünket, hogy módosítsuk a GATT-kötelezettségvállalásainkat, mert a magyar kormányzat õszinteségét kérdõjelezték meg.
Ezért fontos, hogy az exporttámogatás, ha nem is kerül feltüntetésre a költségvetésben - a közvetlen exporttámogatás -, a nyilatkozatok szintjén utaljunk arra, hogy nem fogunk visszaállni, mert nem vagyunk rá képesek, arra a szintre, amit tõlünk a GATT megkövetel.
Fontos változás lehet a következõ évi exporttámogatásokban az, ha az eddigi egykulcsos exporttámogatást a kétkulcsos exporttámogatás váltaná fel. Ennek az értelme az lenne egyes elképzelések szerint, hogy azok a termékek, amelyek olyan kedvezményes importkvóták keretében kerülnek kivitelre, amelyet különbözõ tagállamok nyújtanak a magyar mezõgazdaság számára, azok nem részesülnének, vagy csak alacsonyabb értékû exporttámogatásban részesülnének.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyûlés
alelnöke foglalja el.)
Én azt hiszem, hogy ez egy elkapkodott intézkedés lenne, ezt nem szabadna most bevezetni. Egy ilyen intézkedés bevezetésének lehet értelme, azonban egy ilyen intézkedést meg kell hogy elõzzenek tárgyalások a velünk kapcsolatban álló, nekünk kedvezményeket nyújtó tagországokkal annak érdekében, hogy a számunkra korábban megadott koncessziók értéke egy ilyen exporttámogatási átalakítással ne vesszenek el, hanem olyan módon kerüljön ez megõrzésre, hogy bár mi csökkentjük majd talán a késõbbiek során a kedvezményes importmennyiségekre adott exporttámogatásainkat, azonban ezzel párhuzamosan a számunkra nyújtott importkedvezményeket is növelnék a velünk partneri kapcsolatban álló országok.
A 7 milliárd forintos fennmaradó összegbõl 3-4 milliárd forint kerülne a gabonaágazat stabilizálására felhasználásra, ez a nyilatkozatok szerint azt a célt szolgálná, hogy az állam aktívan is részt kívánna venni a gabonapiacon, felvásárlásokat és értékesítéseket végezne, ami önmagában egy megfelelõ eszköz.
Azonban szabad arra felhívni a figyelmet talán, hogy ez így nem exporttámogatás, ez csak akkor exporttámogatás, ha az államilag felvásárolt gabonáknak egyben a külpiacra jutása is ezáltal megoldódik, ez ma számunkra nem világos. Ha csupán a belföldi piacok stabilizálását szolgálják ezek az összegek, akkor ezeknek nem helyes a piacrajutási támogatások keretében való szerepeltetése.
Fontos itt utalni arra is, hogy bár helyes elgondolás, hogy a kormány aktívan részt vesz - mint sok más nyugat-európai és amerikai állam - a gabonapiacon, azonban a kormánynak a gabonapiac stabilizálása érdekében bizonyos lépésektõl tartózkodni kellene, hiszen eddig tapasztalható az, hogy a gabonapiac rendezetlenségét nagyon gyakran a hibás állami intézkedések okozták. Például a '95. évi exporttámogatások feleslegesen lettek kiosztva, majd '96-ban ellentmondásos intézkedések történtek, hiszen exportengedélyeket adott ki az állam, majd ezeknek a felhasználhatóságát korlátozta, most éppen átváltások történnek. Tehát, ha ezek a jövõben nem fognak valamilyen összhangba kerülni az állam aktív szerepvállalásával, akkor ezzel nem fogjuk tudni elérni a gabonapiac stabilitását.
Hárommilliárd forint szolgálna a keleti piacok - úgymond -visszaszerzésére vagy új keleti piacok meghódítására. Én nem tartom kellõen alátámasztottnak ezt a célt, a miniszterelnök úr a hét végi nyilatkozatában azt említette, hogy ez egy olyan törekvés, hogy a keleti piacokon növeljük a kivitelünket, amelyet az Európai Unió is támogatna. Én erre semmifajta információval nem rendelkezem, ilyen célokra az Európai Unió bizonyosan pénzügyi forrásokat Magyarországnak át nem engedett.
Ilyen nyilatkozatok nem ismertek, sõt, éppen ellentétes nyilatkozatokat ismerek, miszerint az Európai Unió elvárja, hasznosnak tartja a csatlakozni kívánó országoktól, hogyha azoknak az agrárkivitele minél nagyobb arányban az Európai Unióba irányul, hiszen ez az Európai Unió és a csatlakozni kívánó országok közötti agrárkapcsolatokat még a belépés elõtt megerõsítheti.
Ráadásul hogyha ezek az államok majd egyszer az Európai Unió tagjává válnak, akkor az exportjuknak - a jelenlegi exportjuknak - egy nagyobb része válna a belsõ piac részévé, nem pedig harmadik országokba irányulna ez az export, ami az Európai Unió exporttámogatási kiadásainak egy alacsonyabb szinten való tartását is lehetõvé tenné. Hiszen ha Magyarország az EU tagjaként jelentõs mennyiségeket exportálna harmadik országokba, akkor nyilvánvalóan ennek az exporttámogatási igénye az Európai Unió kasszáját terhelné. Éppen ezért lehet indoka az Európai Unión kívüli piacokra való szállításnak, azonban annak olyan indokot adni, hogy ez az Európai Unióba való belépés miatt fontos, szerintem hamis indoklás.
Továbbá kérdéses az, hogy vajon helyes döntés-e, hogyha minden egyes olyan termék exporttámogatása megszûnik jövõre, amelyre az eddig juttatott exporttámogatás a 14 forint/dolláros szintet nem haladta meg. Ez nyilván egyrészt lehet helyes is, hiszen ezeknek a termékeknek az exporttámogatása kevés közgazdasági haszonnal járt, másrészt viszont kifogásolható is, hiszen ezeknek a termékeknek az exporttámogatása volt a leghatékonyabb, hiszen az egységnyi támogatásra itt jutott a legnagyobb dollárárbevétel.
Ellentmondásos lehet ez az intézkedés azért is, mert olyan fura, faramuci helyzetek alakulhatnak ki, miszerint a paradicsom exporttámogatást kap, viszont a paradicsompor már nem kap exporttámogatást, pedig a paradicsomból a paradicsomport magyar munkaerõ-befektetések felhasználásával állították elõ. Ilyen módon tulajdonképpen a magyar munkahelyek megõrzése is veszélybe kerülhet az élelmiszeriparon belül.
Nem az exporttámogatáshoz tartozik, de beszélhetünk néhány mondatot az úgynevezett integrációk támogatásáról is. Én itt az elmúlt idõszakban kedvezõ elmozdulást láttam, ez majdnem egyéves ügy, és számos alkalommal felszólaltunk az úgynevezett ITR-rel - integrált termelésfejlesztési rendszerrel - kapcsolatos kormányzati elképzelés ellen, mert attól tartunk, hogy ez a program kifejezetten állami nagyvállalatok finanszírozását fogja jelenteni.
Örülünk annak, hogyha az állam más integrációk támogatására is esélyt lát, hogyha a támogatás nem szubjektív alapon, baráti körökben kerül elosztásra, hanem jogszabályi alapon. Talán ez megvalósulhat, azonban ehhez szükségesnek látjuk azt, hogy egy ilyen támogatási rendszer kiosztásául egy jogszabály szolgáljon, és ezt a jogszabályt a parlament a kihirdetés elõtt megismerhesse, vagyis az erre szolgáló keretek felhasználása csak a parlament hozzájárulásával történhessék meg.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Ház! Remélem, hogy a részletes vita során az ellenzéki javaslatokat megfogadják, lesz mód a mostani vita folytatására. Azt hiszem, ez az elsõ lépés ahhoz, hogy Magyarországon nemzeti agrárprogram születhessék a jövõ évben, ahogy erre nyilatkozatok hangoztak el. Ha itt a jövõ évi költségvetés alapvetõ kérdéseiben nem tudunk megegyezni, akkor nem tudom, hogy milyen alapon lenne lehetõség jövõre egy nemzeti agrárprogram megalkotására, ha ebbõl az ellenzéket kihagyják. Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket. (Szórványos taps.)