DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim!
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a béke szigetérõl jöttem egészségügyi tekintetben. Hisz Baranya megyében az egész egészségügyi reform élére állt a szakma. Minden megállapodás megszületett a kórháziágy-leépítés tekintetében. 100 százalékos megegyezés született az egészségügy szereplõi között.
Az ágyszámcsökkentést bizonyos vertikális megoldások favorizálása érdekében is, ami az alapellátástól a szakellátásig és az egyetemi oktatásra is kiterjed. Na most, akkor kérdezem azt, hogy rossz a törvény, vagy nem biztos, hogy végre akarjuk hajtani? Hisz itt székek mozognak, itt egzisztenciák mozognak, és világos, hogy minden szakmának van ellenállási nyomatéka a reformgondolatok ellen.
(15.30)
Mégis hogy lehet megcsinálni egy megyében azt, hogy a szereplõk kiegyezzenek, és hogyan lehet megcsinálni azt, hogy végül is eredményes legyen egy reform? Hozzáteszem, hogy ez nemcsak megyei siker, hisz regionális feladatokat is ellát az egyetem az egészségügyi ellátás területén, sõt, valamennyi intézménye vagy oldalága is, ha még hozzáveszem a katonai kórházat is. Hogyan lehetett ezt elérni? Mindenekelõtt úgy, hogy az egészségügy szereplõi, a civil szervezetek képviselõi, valamint az önkormányzatok legelõször asztalhoz ültek és megbeszélték, hogy melyek a közös feladataik. Nagyon jó gesztor volt az ÁNTSZ.
Mi kellett ehhez? Ahhoz, hogy az egyetemnek a rektora, a professzorok ne azt nézzék, hogy kinek milyen széke mozog, hanem azt nézzék, hogy hogyan lehet a fejlesztést megoldani? Lehet-e ennek eredménye? Hölgyeim és Uraim! Van. A Baranya megyei kórház fejlesztésére, minõségi fejlesztésére 600 milliót lehetett fordítani közpénzekbõl azért, mert volt gondolat, hogy mire költsék. (Az elnök pohara megkocogtatásával figyelmeztet az idõ leteltére.) Elnézést. És folytathatnám az összes egészségügyi fejlesztést, majd a költségvetés részletes vitájában mindezt elkövetem. Köszönöm. (Taps.)