DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! A Magyar Demokrata Néppárt üdvözli a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi törvényjavaslat módosításának a lényegét, a filozófiáját, amit talán összefoglalóan úgy lehetne megfogalmazni, hogy a célkitûzés a monetáris és fiskális funkció szétválasztása, a jegybanki tevékenység világosabbá tétele, nemcsak a hozzáértõk, hanem a magyar társadalom, a magyar közvélemény számára is. Lényeg tehát az, hogy a Magyar Nemzeti Bank tisztán jegybanki funkciókat láthasson el, és ez kapjon olyan felhatalmazást, ami az önállóság, függetlenség kérdésében megadja a Magyar Nemzeti Bank vezérkarának azt a muníciót, amellyel kellõ szaktudásuk alapján meg tudják hozni azokat a döntéseket, amelyeket egy jegybanknak, egy klasszikus jegybanknak meg kell hoznia, ami egyértelmûen az ország valutájának értékállóságának a biztosításával kapcsolatos.
Azt hiszem, hogy a javaslatnak ez a része és ez a hozzá kapcsolódó indoklása egyértelmû, és a Magyar Demokrata Néppárt a maga részérõl ezt mindenképpen támogatni tudja. Úgy gondoljuk, hogy itt volt az idõ. Talán több évet is késett a jegybank azzal, hogy ezen a területen a tisztánlátást elõsegítse háttértanulmányokkal, és mint ahogy a mai napon is több felszólalásból láttuk, sokan képviselõtársaim közül sem igazán értik, hogy mi a jegybanknak a valódi funkciója. Talán ebbõl a szempontból is kapott különösen az utóbbi felszólalásokban, Kósa Lajosra és Nahimi Péter képviselõtársaimra gondolok, akik nagyon egyértelmûen saját pártjuk, vagy talán saját véleményüket megfogalmazva jelentették ki, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása kapcsán is foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy amennyiben valóban a jegybank tevékenysége tisztul, és a klasszikus jegybanki tevékenységet fogja a jövõben a Magyar Nemzeti Bank végezni, akkor a vállalkozási tevékenységét, az érdekeltségeit teljes mértékben föl kell számolnia.
A Magyar Demokrata Néppárt meggyõzõdése az, hogy - itt említették a CIB-et például, ahol a jegybanknak jelentõs érdekeltsége van, úgy gondoljuk, hogy belátható idõn belül az összes ilyen érdekeltségétõl meg kell szabadulnia, mert mindenképpen disszonáns, vagy legalábbis összeférhetetlenség gyanúja fennáll. És ez vonatkozik a jegybank vezetõ tisztségviselõinek különbözõ vállalkozásokban, pénzügyi vagy egyéb vállalkozásokban való részvételére is. Az az indoklás, mely szerint az adósságcsere következtében érdemben nem változik az államháztartási pozíció, és azok a háttérszámítások, amelyek bizonyítják, hogy az adósságcsere miatt nem kell csökkenteni a költségvetés egyéb kiadásait, többé-kevésbé meggyõzik a Néppárt parlamenti frakcióját, és azt hiszem, hogy talán nemcsak bennünket, hanem az ország lakosságát is meg kell errõl gyõzni. Végül is itt egy közel 2000 milliárd forintos nagyságrendet kitevõ, évtizedeken keresztül felhalmozódott árfolyamveszteségbõl adódó, úgynevezett nulla kamatozású adósságcserére kerül sor, amely mindenképpen ijesztõ nagyságrendû. Ha például a bruttó nemzeti termékhez viszonyítjuk ezt az adósságállományt, akkor az mintegy 35-37 százalék körüli, tehát rendkívüli nagyságrendekrõl van szó.
Ha igaz az, hogy az átváltás nem növeli az állam adósságát, csak annak belsõ szerkezetét változtatja meg, akkor elvileg megnyugvással fogadhatjuk azt a stratégiai lépést, amely az egyszeri adósságrendezésre és -átváltásra vonatkozik, és nem pedig a szakaszos átalakításra. Ebbõl a szempontból azt hiszem, hogy a kettõ közötti különbség tényleg nem igazán jelentõs.
(19.10)
Itt képviselõtársaim már utaltak arra, hogy a tõkebeáramlás miatti sterilizáció igen költséges játék, jelentõs többletkiadással jár. Nem tudjuk pontosan, hogy mekkora összegrõl van szó, de mindenképpen elgondolkoztató az, hogy jelen pillanatban, aki külföldi - mondjuk pénzügyi, tehát portfoliobefektetõ - magyar állampapírt vásárol, forint alapú állampapírt vásárol, azon a kamat hozadék, tehát a pluszhozadék, mondjuk egy német vagy egy osztrák kötvénnyel összehasonlítva - azonos idõszakra vetítve - mintegy 5 százalékpont.
Ami óriási különbség, tehát azt kell hogy mondjam, hogy a sterilizáció és egyáltalán a spekulatív tõkebeáramlásnak a költségei igen magasak, és magasak maradnak egészen addig, amíg a monetáris restrikciós politika ilyen határozottan érvényesül.
Nem azt mondom, hogy ez elkerülhetõ, valószínûleg mérsékelhetõ ennek a nagysága. Meg kell találni azt a pontot, ami még biztosítja a szükséges forrást ahhoz, hogy költségvetési hiányt - kötvénykibocsátásból - fedezni lehessen, akár hazai, vagy akár külföldi megtakarításokról legyen szó.
De mindenképpen el kell kerülni azt, hogy olyan túlzott attraktivitást biztosítsunk, amely felesleges kiadásokkal jár, ráadásul a pénzügyi portfoliobefektetõk esetleg hajlamosak arra, hogy csak addig érdekeltek ebben a tõkebefektetésben, amíg ez a bizonyos kamatfelár számukra megszerezhetõ.
Márpedig egy olyan országban, amelyet éppen most minõsítettek át ilyen befektetési szempontból is kedvezõ kockázattal, tehát alacsony kockázattal bíró országgá, ott a spekulációs tõke még nagyobb kedvvel fog ilyen állampapír-vásárlásban érdekelt lenni, vagy kezdeni Magyarországon.
Éppen a múlt héten jártunk Ukrajnában, ahol találkoztunk az ukrán jegybank elnökével, aki bizony az általa vezetett monetáris restrikció eredményeit értékelve, azt azért megjegyezte, hogy Ukrajnában a pénzügyi portfólióbefektetõk óriási érdeklõdést mutatnak. Maximum 3-5- 6 hónapos befektetésekrõl van szó, ami egyértelmûen állampapírok vásárlására vonatkozik, és utána ez a tõke eltûnik az országból, tehát a reálgazdaságban semmiféle érdemi hatást nem fejt ki. Tehát nincs konkrét beruházás a reálszférában, még a kamatjövedelmet sem fordítják a reálszférában történõ beruházásokra.
Ez mindenképpen - szerencsére - Magyarországon ilyen mértékben a probléma nem jelentkezik. De azzal mindenképpen szeretnék vitatkozni, a segédanyag egyik kijelentésével, mely szerint a külföldi tõkebeáramlás az országnak, és azon belül a gazdálkodóknak, a hazai vállalatoknak kedvezõ forráshoz jutási lehetõséget biztosít.
Én azzal módosítanám ezt a megállapítást, hogy a vállalkozói kör egy részének biztosítja ezt a kedvezõ forrásbevonási lehetõséget, míg a vállalkozók egy nagyobb részének, és itt elsõsorban a magyar kis- és középvállalkozókra gondolok, nem nagyon látjuk, hogy ennek a jótékony hatása érvényesülne.
Hadd mondjak szintén egy múlt heti adatot. Nem akarom megnevezni melyik nagy bankunkról van szó, de a kisvállalkozói hiteleit még mindig 30 százalék fölötti alapkamattal kínálja, 30 százalék fölötti, plusz 2 százalék kezelési költség, és még ehhez kér hozzá olyan háromszoros fedezetet, amivel gyakorlatilag lehetetlenné válik - még az ígéretes vállalkozásoknál is - a hitelfelvétel, vagy legalábbis eleve egy ilyen magas kamattal bíró hitel és a hozzá tartozó terhek kérdésessé teszik, hogy egy ilyen ígéretes vállalkozás valaha is megtérüljön.
Ezt nagyon õszintén mondom. Tehát akkor, amikor örülünk annak, hogy a Matáv devizahitelt vesz fel, és mindössze 30 bázispont felárat fizet érte, ennek nagyon tudok örülni, ez kétségtelen tény, hogy egy kiváló eredmény. De ez nem jellemzõ a magyar vállalkozói körre, nem jellemzõ a több száz ezer kisvállalkozóra, és bizony még középvállalkozásokra sem igazán jellemzõek ezek a kedvezõ feltételek.
És azt gondolom, hogy amíg elsõ osztályú, fõleg multinacionális cégek itteni leányvállalatai hozzájutnak, akár forint itel esetén egy 23-24 százalékért, addig a magyar vállalkozói kör az még mindig 30 százalék körüli kamatot kénytelen fizetni. Tehát van legalább egy 6-8 százalékpont különbség, és még az egyéb feltételekrõl nem is beszéltem.
Vagyis arra szeretnék utalni e törvény tárgyalása kapcsán is, hogy egyetértve a Néppárt részérõl, maximálisan támogatva a jegybank önállóságát, függetlenségét és azt a tisztítást, ami a monetáris és fiskális funkciók szétválasztásával megtörténik; de a másik részrõl úgy gondoljuk, hogy a kormánynak a fiskális politikával, funkcióval foglalkozó kormánynak, igenis a gazdaság fejlesztésére, a gazdaság élénkítésére és ehhez szükséges keretfeltételek biztosítására - gondolok itt garanciára és egyéb más feltételekre, vagy akár kockázati tõke biztosítására - igenis komoly tennivalója van azon vállalkozói kör számára, amelyik bizony még mind a mai napig nem élvezi a monetáris restrikció eddigi nagyszerû eredményeit, és félek attól, hogy lévén hogy kereskedelmi bankjaink privatizálódnak, most a Magyar Hitelbank, rövidesen valószínûleg a K H is, mind külföldi jutalomba kerül.
És ismerve a külföldi tulajdonú bankok itteni finanszírozási tevékenységét, azt kell hogy mondjam, hogy bizony a reálszféra általában nem érdekli õket, azon belül pedig a magyar vállalkozókkal nem hajlandók foglalkozni, lassan már számlavezetés esetén sem, ami majd esetleg igen megnehezíti a kormánynak azon törekvését, amely a készpénzforgalom korlátozására vonatkozik.
A Magyar Demokrata Néppárt e törvényjavaslat kapcsán szeretne utalni arra, hogy a kormánynak és a jegybanknak, bár teljesen eltérõ funkciói vannak, de mindegyiknek megvannak a saját feladatai, és a kormány ebbõl a szempontból itt bizonyos feladatokat - sajnos - hanyagol, vagy legalábbis csak szóban ígérget.
Másik dolog, amire szeretnék utalni, a jegybank vállalkozói tevékenysége, mely egyértelmûen be kell hogy fejezõdjön, legalábbis az úgynevezett klasszikus profitorientált tevékenységgel nem foglalkozhat.
És azt hiszem, hogy amire Torgyán képviselõtársunk is utalt, hogy vajon a jegybanknak a veszteségei mibõl keletkeztek, hogyan mosódnak össze, ezzel a tisztítással - a jövõre nézve - biztos, hogy a jegybank is jobban átvilágíthatóvá válik. Szükség is lesz rá, véleményem szerint.
Azért ne feledjük el, hogy a határidõs devizaügyletek elég kockázatosnak minõsülõ tevékenységek, és éppen hallottuk Hárshegyi Frigyest, akit én egy nagyon kiváló pénzügyi szakembernek tartok, õ is hibázhat. Hát valószínûleg nemcsak õ, hanem a jegybank más alkalmazottjai is hasonló hibákat elkövettek. Nem tudjuk, hogy ennek a nagyságrendje mekkora. Itt néhány milliárd forintról beszélnek, lehet, hogy más esetekben ennél nagyobb mértékû ilyen veszteségek is keletkeztek, de valószínûleg az összegyenleg mégiscsak pozitív volt.
Azt hiszem, hogy a jegybank vezetõi számára is megnyugtató az, hogyha ezen a területen az ország számára egy tiszta képet lehet majd felmutatni. És valószínûleg ezen törvénymódosítás elfogadása kapcsán a jövõre nézve a Magyar Nemzeti Banknál az ilyen jellegû átvilágítások hamar megtörténhetnek, és a kellõ transzparencia elfogadható lesz nemcsak a parlamenti pártok, hanem az ország közvéleményének számára is.
(19.20)
Azt hiszem, hogy nagyon helyes törekvés az, hogy az államháztartás finanszírozási igényét a belföldi tõkepiacon kell majd a jövõben kielégíteni, vagy legalábbis ez a törekvés mindenképpen helyes, és különösen az, hogy az árfolyamkockázatot a befektetõk fogják ezentúl viselni, s nem az állam. Az egy más kérdés, amire utaltam, hogy ehhez viszont attraktív kamatozási papírokra van szükség az elkövetkezendõ években, csak az az attraktivitás mindig a minimális attraktivitás legyen, ami még szükséges, és nem pedig a még fölösleges extraprofitot és ezzel állami költséget eredményez.
A szakaszos átalakítás vagy egyszeri átalakítással kapcsolatban a Néppárt arra a véleményre jutott, vagy azon a véleményen van, hogy célszerû ezt egyszerre megtenni. Ha kicsit maliciózus akarnék lenni azt mondhatnám, hogy ellenzéki pártoknak kifejezetten érdeke, hogy ez most történjen meg. És leveszem kalapomat a kormánykoalíció két pártja és képviselõi elõtt, akik ezzel a döntésükkel, ha ezt a javaslatot megszavazzák, akkor mindenképpen egy olyan determinációt is hoznak az elkövetkezendõ választásig, ami - ha nagyon le akarom egyszerûsíteni - azt is jelenti, hogy választási ajándékcsomagok megfelelõ nagyságrendû összeállítására nem hiszem, hogy sor kerülhet majd ennek következtében. Tehát ez egy bátor lépés, és a Néppárt elismeri azt, ha a kormánypártok e lépést megteszik. Ebbõl adódóan néhány ellenzéki képviselõtársamnak az érvelését nem igazán értem. A Magyar Demokrata Néppárt kifejezetten üdvözli és itt elismeréssel adózik, hogy ezt a bátor lépést a kormánypártok támogatják.
Természetesen számunkra nagyon fontos az, hogy a jegybank függetlensége és önállósága mellett azért az érzékenysége a magyar gazdaság jövõje és fejlõdése iránt megmaradjon, tehát itt nem egy l'art pour l'art játékról van szó, nem egy túlzottan és egyoldalúan csak a forint értékállóságának a koncentrálására való törekvésrõl, hanem a magyar gazdaság egészének fejlõdéséért is felelõs a jegybank, és ebbõl adódóan egészen biztos, hogy a tevékenységének, monetáris tevékenységének a következményeit is alaposan elemeznie kell, és úgy gondolom, hogy - több képviselõtársam utalt erre - néhány év óta vagy talán régebb óta, kifejezetten aggódva figyeljük néhány képviselõtársammal, hogy a reálszféra iránti érdeklõdés vagy inkább érdektelenség a jellemzõ. Én azt hiszem, ez valóban a kormány feladata, hogy itt a szükséges lépéseket megtegye. Igenis egy piacgazdaságban is elfogadható a kormány intézményeinek a vállalkozói szférában való aktív szerepvállalása, ha az piacgazdaság-konform, és nem okoz egyoldalú elõnyöket bizonyos vállalkozói körök számára. Ahogy Németországban mind a mai napig mûködik: a Creditanstalt für Wiederaufbau tízmilliárd márkás nagyságrendben segíti, kedvezményes kamatozású hitelekkel és garanciavállalással az induló kis- és mikrovállalkozásokat, ugyanúgy Magyarországon is, amely kifejezetten tõkeszegény ország különbözõ és ismert okok miatt, itt egy ilyen szerepvállalás igenis szükséges. Mi bízunk abban, hogy a magyar társadalom rendelkezik kellõ számú kreatív emberrel, vállalkozó emberrel, akik egy bizonyos induló segítség után tudnak boldogulni, piacképesek, versenyképesek tudnak maradni.
Részükre ezt a segítséget igenis a kormánynak kötelessége megadni, és ez valóban nem jegybankon keresztül megoldandó feladat. Ez az elválasztás a jövõre nézve egyben azt is fogja számunkra tisztán prezentálni, hogy a kormány - és ebbõl a szempontból a jegybank a saját területén - milyen hatékonysággal dolgozik. A kettõ összemosása, ami az elmúlt évtizedekben valóban jellemzõ volt - legyen az a költségvetés hiányának finanszírozásával kapcsolatos vagy éppen a külföldi hitelek felvételével kapcsolatos -, a jövõben szétválik, és mindegyik résznek meglesz a saját felelõssége, elhatárolt felelõssége, amely azon területen kimutathatóan a döntései következményeit számításokkal alátámasztva igazolni tudja.
Ezért, összefoglalva, a Magyar Demokrata Néppárt ezt a törvényjavaslatot néhány apróbb módosítással, ami részben a jegybanki alelnökök kinevezésével kapcsolatos, részben pedig a jegybank vállalkozói tevékenységével kapcsolatos ezen módosító indítványok megtétele mellett ezt a törvényjavaslatot támogatja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)