UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Elöljáróban le szeretném szögezni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja ezt a törvényjavaslatot. Gondolom, többen nem lepõdtek meg ezen. Nem szeretnék vitatkozni az ellenzéki képviselõk konkrét szövegeivel, inkább pozitívan mondanám el; remélem, hogy azért egyes mondataimban, néhány mondatomban fölismerik majd, hogy az õ szavukra reagálok.
Azt gondolom, nem lehet egyszerre azzal az igénnyel föllépni, hogy darabonként és külön-külön szabályoz a parlament, és azzal az igénnyel föllépni, hogy csomagban szabályoz. Most, az elmúlt három hónapban egymással összefüggõ törvénytervezetek kerültek be a parlament elé. Lehet csomagnak nevezni õket, és lehet egymással összefüggõ törvényeknek nevezni. Tehát, ha a személyi jövedelemadóban hozunk egy döntést, ami érinti az államháztartási törvényt, akkor az államháztartási törvényt is módosítani kell. Ha a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt módosítjuk, akkor az államháztartási törvényt is módosítani kell.
Hogy világos legyen - Varga képviselõ úrnak is mondom -, hogy világos legyen, hogy mi az államháztartási törvény: ez egy alaptörvény, az államháztartás alrendszereit szabályozza. Az államháztartás alrendszerei közé tartoznak a független vagy pénzügyileg részben független alapok, ugyanúgy a társadalombiztosítás két alapja; és ugyanúgy az államháztartáshoz tartozik a privatizáció, a kincstári vagyonkezelés is és maga a költségvetés is.
A költségvetést, amelyet itt, ebben a Házban hozzuk meg, és a két tb-költségvetést is itt, ebben a Házban hozzuk meg, egymással szoros összefüggésben vannak. Ha az egyiknek a hiánya megjelenik, a másikat nem lehet attól függetlenül megszavazni, megtervezni. Ebben a pár napban vagy hétben mind a két költségvetés - a társadalombiztosítási alapok költségvetése is és a Magyar Köztársaság költségvetése is - elõttünk van.
Gondolom, annak ellenére, hogy az egyiket kedden tárgyaljuk, és a másikat szerdán tárgyaljuk az összefüggés azért - némi közgazdasági alapismeretekkel - fölfedezhetõ. Ha a költségvetésnek kell a társadalombiztosítás költségvetésének hiányait fedezni, akkor nem lehet a két költségvetést külön tárgyalni. Az államháztartási törvény szabályozza azt, hogy mikor kell benyújtani, hogy ki készíti elõ, a dátumokat összehangolja, pont azért, hogy azok a képviselõk, akik nem látják, hogy összefüggõ törvényjavaslatok vannak elõttük, jobban és könnyebben tudják kezelni.
Tehát azt gondolom, hogy vállalni lehet azt, hogy itt törvénycsomag érkezett, amely elkezdõdött szeptemberben-októberben; semmi szégyellnivaló nincs, ezek egymással összefüggõ törvények, tehát csomagban kell a Ház elé terjeszteni. Csak nagyon nehéz elfogadni, hogy az egyiküknek az a problémája, hogy csomagban tárgyaljuk, a másikuknak az a problémája, hogy egymással összefüggéstelenül, különbözõ idõkben nyújtják be az elõterjesztõk a javaslatokat. Tehát egymással összefüggõ törvényekrõl van szó.
Az államháztartási törvény, miután az államháztartás alrendszereit szabályozza, illetve minket, akik szabályozzák, törvényeket alkotunk ezekrõl az alrendszerekrõl, számunkra is szabályokat ír elõ, az egyik legfontosabb törvény. Ez olyan fontos törvény, amely az elmúlt években többek közt a költségvetés, a zárszámadás, a társadalombiztosítási költségvetés, illetve az alapokat is szabályozta, ha az elmúlt évek folyamatait látjuk, a különálló alapok száma csökkent, az alapok áttekinthetõbbek, illetve arra törekszünk, hogy az alapok pénzügyei is áttekinthetõbbek legyenek.
Itt tényleg a legalapvetõbb elvi szintet tisztázzuk. Az állampolgárok az adójukat befizették, a munkaadók és a munkavállalók a társadalombiztosítási hozzájárulást kifizetik. Önöknek is, nekünk is az a dolgunk, hogy ezt a pénzt tisztességesen, korrekten arra a célra használja fel az állam, amire - illetve az alrendszerek képviselõi -, amiért az állampolgároktól ezt beszedtük.
Nekünk az a dolgunk - tetszik, nem tetszik -, hogy olyan intézményrendszert építsünk föl, és olyan ellenõrzési rendszert építsünk föl, amelyben az állampolgárok pénzét és annak helyes vagy helytelen fölhasználását ellenõrizni lehessen, és hogyha helytelen a fölhasználás, akkor bele lehessen szólni, és lehessen korrigálni ezeket a folyamatokat.
Nemcsak arról az egyszerû közgazdasági összefüggésrõl van szó, hogy az egyik alrendszer hiánya - még ha a másik vagy fõrendszerben szufficit van vagy többlet van - akkor is gyakorlatilag ellehetetlenítette vagy érdektelenné tette azt a pozitív folyamatot, mondjuk, ami a költségvetésben történik akár társadalombiztosítási alapok hiánya miatt, valójában mégiscsak hiány van az államháztartási rendszerben. Nem csak errõl van szó.
Arról van szó, hogy az állampolgároktól attól kaptunk mi, parlamenti képviselõk politikai felhatalmazást, hogy az õ pénzük fölött õrködjünk, és próbáljunk olyan tisztességes rendszert kiépíteni, amiben a pénzük tényleg oda megy, ahova - vagy amiért tõlük elvettük. Lehet ugyanabban a beszédben elmondani, hogy a kórházak hiánnyal szenvednek, és ugyanabban a beszédben, ellenzéki képviselõtársaim szerint, lehet elmondani, hogy nem kell ellenõrizni a többi önkormányzatok mûködését. Az önök agyába ez a két mondat együtt belefér, az enyémbe nem.
Azt gondolom, hogyha a kórházaknak hiánya van, és ha csak 2 vagy 5 vagy 10 milliárd forintot használtak föl hiába és fölöslegesen az Egészségbiztosítási Önkormányzatban, akkor már indokolt és jogos, hogy az ellenõrzésük lényegesen szigorúbb legyen. Az a társadalombiztosítási önkormányzat, amelynek a vezetõje kikéri magának, hogy politikai felelõssége legyen az általa rábízott vagyon és folyó pénzek fölött, és kikéri magának, ha politikai támadások érik amiatt, hogy nem használta jogszerûen fel a pénzt; nyilván azoknak, akik kikérik maguknak, nincs is politikai felelõsségük, minekünk viszont csak az van, de nagyon komolyan politikai felelõsségünk van, mint ahogy ebben a Házban lehet, kell interpellálni a kormánytagokat, hogyha a dolgok nem mennek helyesen.
Hogyha tisztázzuk, hogy politikai felelõssége a parlamenti képviselõknek van, és a kormánynak van, akkor azt gondolom, hogy ezzel a politikai felelõsséggel együtt járó lehetõségeket, eszközöket meg kell adni a kormánynak. Ha a gazdasági folyamatokért a politikai felelõsséget a mindenkori kormány viseli, akkor a gazdasági folyamatok irányításáért vagy azok torzulásáért, vagy korrekciójáért ennek a kormánynak, illetve a parlamentnek kell jogosítványokat adni.
Az államháztartási törvény elõttünk fekvõ javaslatcsomaga vagy módosítási javaslata ezt szabályozza. Azt szabályozza, hogy az alrendszerekben lévõ - nem kis összegekrõl van szó, hiszen 1000 milliárd fölött van a két társadalombiztosítási önkormányzat által kezelt pénz. 1000 milliárd forint fölötti rész, amelynek ugyan a felét körülbelül, ami a nyugdíjakra megy, pontos törvények határozzák meg. Pontos törvények határozzák meg a nyugdíjemelés szabályait, a nyugdíjmegállapítást, a valorizációt, az indexálást, és borzasztó sok ilyen undok kifejezést lehet mondani.
Az egész nyugdíjrendszert törvények határozzák meg, és ezt mi itt, a parlamentben hozzuk a törvényeket vagy a módosítást meg. Ténylegesen a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat a végrehajtásért felelõs, azért, hogy a nyugdíjasokhoz az általunk megszavazott módosítások a minden évi nyugdíjemelés szerint eljusson a pénz.
Ha attól fél véletlenül a nyugdíjönkormányzat, hogy ebbe a folyamatba belelát majd a kincstár - de azt gondolom, hogy nem õk félnek tõle, mert nekik nincs okuk félni ettõl -, ha attól félnek, hogy ebbe a folyamatba, amikor õk a törvény szerinti kötelezettségeiket teszik, hogy a nyugdíjasokhoz eljuttatják a nyugdíjukat; ha attól félnek, hogy ebbe belelátnak, azt gondolom, hogy nem a mi szándékunkkal van probléma, hanem aki az ellenõrzéstõl fél.
Úgy tûnik egyébként, az Egészségbiztosítási Önkormányzat vezetõi jobban tartanak attól, hogy az általuk felügyelt - vagy általuk szükség volna ellenõrizendõ területbe (Sic!) belelássunk. Én meg azt gondolom, hogy bele kellene látnunk. A félelmünk csak azt igazolja, hogy van mit ellenõriznünk, van mit megnéznünk, hogy tényleg helyesen csinálják-e.
Latorcai képviselõ urat talán meg lehet téveszteni azzal, hogy a mûködési költségük nem elég magas. De Latorcai képviselõ úrnak én megmutatom a költségvetésüket, hogy hol vannak egyéb mûködésre tervezett kiadásaik, melyik soron; és majd talán egy személyes konzultációval meg tudom önnek mutatni, hogy milyen módon és milyen - nem a törvény szövegét betartva - eljárásokkal sikerült elég sok pénzt elherdálni és elég sok pénzt elkölteni.
(10.50)
Ugyanakkor az öné, az enyém és mindannyiunké az a politikai felelõsség, ami a kórházakkal történik az utóbbi idõben, és ezért azt gondolom, hogy vizsgálják felül azt az álláspontot, hogy a két társadalombiztosítási önkormányzat függetlenségének védelme mennyire fontos önöknek, vagy pedig az állampolgárok pénzének tisztességes fölhasználása a fontosabb. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)