DR. BOGÁR LÁSZLÓ (MDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miután az elõttünk fekvõ törvényjavaslat az államháztartási törvény módosításáról - hogy finoman fogalmazzak - nem túlságosan terjedelmes sem mennyiségét, sem minõségét tekintve, és az elmúlt lassan három órában számos hozzászólás érintette a vitára egyáltalán érdemes és a vitára egyáltalán nem érdemes pontokat is, sõt, mindazt, ami ezzel kapcsolatban egyáltalán bárkinek eszébe juthat, így aztán túlságosan sok újat - azt gondolom - nem lehet mondani, ezért nem is kívánom a rendelkezésünkre álló idõnek csak egy egészen kis részét igénybe venni.
Azzal szeretném kezdeni, hogy teljesen természetesnek tekinthetõ, hogy persze minden évben történik néhány fontos vagy kevésbé fontos fejlemény az államháztartási rendszerben, ami kétségtelenül persze mindig indokolttá teszi, mint ahogy ebben az évben is, indokolttá tesz valamiféle beavatkozást, módosítást.
Az idén ezek közé tartozik, ahogy a törvényjavaslat indoklásában olvashatjuk a Munkaerõpiaci Alap kezeléséért felelõs miniszter rendelkezési jogának az alap önkormányzati jellegû tripartit irányításából következõ megosztása. Ilyenek azok a módosítások is, amelyek valamilyen formában - és ez az a probléma, amit mindenki érintett - a társadalombiztosítási alapokat, illetve a társadalombiztosítási önkormányzatokat érintik, és végül, mivel a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló '96. évi XXI. törvény nem rendezte a törvényben életre hívott megyei és regionális területfejlesztési tanácsok jogállását és szervezeti hovatartozását, és persze logikus, hogy a jövõ évi mûködõképességük érdekében az államháztartási törvény elõttünk fekvõ módosítása kísérletet tesz ennek a problémának a kezelésére is.
Mindez tehát, úgy gondolom, hogy reális, az esetek jelentõs részében azonban technikai problémákat érint, és azt gondolom, hogy akceptálható az elõterjesztõnek az a törekvése, hogy néhány ponton hozzáigazítsa a törvényt a változásokhoz, illetve ahogy erre néhány esetben utalás történik, a nemzetközi gyakorlattal is összhangba hozza a különbözõ nemzetközi szervezetek ajánlásaival, különös tekintettel persze az európai uniós jogharmonizációra is.
Hangsúlyozom tehát még egyszer, a módosítások egy nem jelentéktelen része elfogadható, akár támogatható is, hisz vagy egyszerû pontosítás, technikai értelemben vett korrekció, illetve - mint említettem - a nemzetközi normákhoz való hozzáigazítás.
Az államháztartási törvény tavalyi módosításánál is azonban, mely döntõen akkor a kincstár létrehozását és beüzemelését szolgálta, amellyel koncepcionálisan egyébként végül is valamennyi parlamenti párt egyetértet, tehát már akkor is jeleztük, hogy a kormány ezeket - az ellenzék számára is többé-kevésbé elfogadható lényegi kérdéseket, illetve azokat a rutinszerû módosításokat, amelyek szintén valamilyen technikai értelemben elfogadhatók - akkor is igyekezett felhasználni arra, hogy ezzel bõvíteni próbálja saját hatáskörét, illetve az egyes minisztereknek nyújtott jogosítványokat, természetesen összességében valahol és valamilyen formában - bár ugye ez közvetlenül nem mindig tetten érhetõ - az Országgyûlés kontrollszerepének rovására.
Most is tapasztalhatók ilyesféle - hogy úgy fogalmazzak - lopakodó törekvések és tendenciák ebben a törvénymódosításban, és erre valamennyi elõttem felszólaló ellenzéki képviselõtársam utalt, elsõsorban természetesen az egész társadalombiztosítási komplexum területén a 17., 18. §-nál és a 27. §-tól - azt hiszem - a 33. §-ig bezárólag. S bár a törvény részletes indoklása igen ékesszólóan ecseteli, szó szerint idézem: "A kormány hatáskörének a javaslat szerinti pontosítását indokolja, hogy az államháztartás alrendszereit érintõen a kormányra egyre nagyobb felelõsség hárul az államháztartás hiányának kezelése terén, a javaslat ezért az eddigi utólagos beavatkozási lehetõségek mellett lehetõséget biztosít megelõzõ intézkedések végrehajtására is. A javaslat megfelelõ garanciák, illetve országgyûlési kontroll mellett kiterjeszti a kormány intézkedési hatáskörét az alapokra, a társadalombiztosítás alrendszereire is."
Ez az ékesszólás sem feledtetheti el azonban azokat a mögöttes törekvéseket, amelyek a Magyar Demokrata Néppárt és - a felszólalásokból kitûnik - az összes többi ellenzéki párt számára teljes mértékben elfogadhatatlanok. Így ezeknél a paragrafusoknál módosításokat, alapvetõ módosításokat látunk szükségesnek a parlament kontrollszerepének megõrzésére. Én a továbbiakban erre azért nem térnék ki, mert a részletes vitákban a frakcióm részérõl felszólalók vagy felszólaló ezt majd igen részletesen a módosító indítványainkkal együtt úgyis elmondja.
Újabb kérdésként merül fel az, hogy az az egyébként üdvözlendõ, önmagában üdvözlendõ törekvés, hogy a kincstár tevékenysége az adósságkezelés folyamatában is váljék rendezettebbé, legyen összhang a jegybank, a költségvetés, a kincstár tevékenységében az államadósság kezelését illetõen.
Számos ponton azonban itt is komoly aggályaink vannak azzal kapcsolatban, hogy valójában minek is próbál megágyazni ezzel kapcsolatban mondjuk a nullás adósságcsere kapcsán ez a törvény, például a 7. §-ban, de majd a módosító indítványaink kapcsán erre is igyekszünk részletesen kitérni.
Végül egy mindenki által érintett általánosabb megállapítás. Sajnos, ezek az évenkénti kisebb-nagyobb korrekciók, amelyek már-már megszokottá válnak, váltak, amelyek javarészt technikaiak, illetve ha tartalmiak, akkor - mint azt jelezni igyekeztem - inkább az állami beavatkozási szabadság kontrollnélküliségét igyekeznek biztosítani.
Nos, ezek nem túl biztatóak. Rossz üzenetet jelentenek azzal kapcsolatban, hogy a kormány egy idõ után esetleg tényleg hajlamos lesz azt hinni, hogy mindez a folyamat, ez a toldozás-foldozás, apróbb- nagyobb korrekciós folyamat maga az államháztartási reform. Pedig ezt azért fontos volna leszögezni - mint ahogy felszólaló ellenzéki képviselõtársaim le is szögezték -, hogy errõl persze szó sincs.
Ez a látszat egyszerûen csak azért keletkezik, mert tulajdonképpen változatlanul nincs koncepció az államháztartás komplex reformjára, sõt, nemcsak koncepció nincs - ahogy ezt a költségvetés általános vitájában is igyekeztem kifejteni, meg talán erre majd a holnapi vitában, a társadalombiztosítási vitanapon is nyílik mód -, hanem megfelelõ értelmezési keret sincs egy valóságos államháztartási reformot illetõen. Ha volna, akkor ugyanis abból kiderülne és világosan látszana, hogy ennek a reformnak egészen más a tartalma, mint amely kérdésekrõl az ilyesféle, az államháztartási törvényt érintõ korrekciókban szó van.
Összességében tehát az államháztartási törvény elõttünk fekvõ módosításának számos apró technikai korrekcióját ugyan természetesen támogatni tudjuk, mert ezek magától értetõdõek, ám a törvényjavaslat tartalmi törekvéseit, és különösen azt, amelyek a társadalombiztosítási rendszerre vonatkoznak, semmiképpen se, úgyhogy ezekhez módosító indítványokat fogunk benyújtani, amelytõl esetleg azért azt reméljük, hogy valamilyen módon mégiscsak javítható lesz az államháztartási törvény elõttünk fekvõ módosítása. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a jobb oldali padsorokban.)
(11.40)