DR. AVARKESZI DEZSÕ igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! Képviselõ úr az igazságszolgáltatás nagyon fontos problémájára irányította a figyelmet interpellációjával. Úgy gondolom, hogy ezt a problémát a kormány is látja, és cselekedni kíván az ügyben. A Magyar Közlöny október 1-jei, 82. számában megjelent a kormány 1099/96. határozata a bíróságokra vonatkozó jogszabályok reformjának és a bírósági szervezet hatékonyabb mûködését szolgáló intézkedéseknek a koncepciójáról. A határozat mellékletének 3. pontja szerint az igazságszolgáltatás sajátos jellegének megfelelõen a bírósági dolgozók, valamint az igazságügyi szakértõi intézmények szakértõi és dolgozói jogállását, javadalmazását önálló törvényben kell szabályozni.
Hosszabb távon ez a törvény jelenti a megoldást az intézeti szakértõk javadalmazására reményeink szerint. A szakértõi névjegyzékbe bejegyzett 4339 szakértõ alig több mint két százaléka - kettõ százaléka -, mindössze 97 szakértõ dolgozik az Igazságügyi Minisztérium szakértõi intézeteiben, bérezésük - ahogy ön is elmondta - a közalkalmazottakra vonatkozó szabályozás szerint történik. Az a tény, hogy az intézetekben dolgozó szakértõk közalkalmazottnak minõsülnek, nem a mostani kormány intézkedésének a következménye.
Idõközben világossá vált, hogy a költségvetési szférában is vannak olyan speciális területek, ahol a köztisztviselõi, közalkalmazotti javadalmazás nem alkalmas az adott munka megfelelõ elismerésére. Éppen ezért tervezzük, hogy az igazságügyi szakértõi intézményekben mûködõ szakértõk javadalmazását a bírósági dolgozók jogállásáról és elõmenetelérõl szóló törvényben szabályozzuk, hiszen ezen szakértõk státusza köztisztviselõi elemekkel átszõtt, sajátos igazságügyi jogviszonynak tekintendõ.
Az Igazságügyi Minisztérium legutóbb 1995-ben felülvizsgálta az intézeti szakértés helyzetét, és ennek eredményeként az igazságügyi szakértõk díjazását két lépcsõben is emeltük: 1995. április 1-jétõl, majd 1996. január 1-jétõl. Ennek eredményeként a szakértõi tevékenység óradíja 400 forintról 800 forintra, tehát duplájára emelkedett. Természetesen a szakértõi díjak további emelésének nem a szándék, hanem a költségvetési lehetõség szab határt.
Az Igazságügyi Minisztérium határozott álláspontja, hogy a mai körülmények között szükség van az intézményi keretek fenntartására. Az igazságügyi szakértés nem vonható a piaci szabadverseny kategóriájába, a szakértõnek ugyanis kirendelés esetén kötelezõ szakvéleményt adni, jogszabályban rögzített szakértõi díjért. A szakértés egyes területein, fõleg ahol drága mûszerek, bonyolult vizsgálatok szükségesek, az intézeti szakértés mint forma elengedhetetlen.
Képviselõ úrnak igaza van abban, hogy több megyében nincs egyetlen intézeti könyvszakértõ sem, mert a szegedi és a miskolci intézetben valóban nincs könyvszakértõ. E területeken az önálló szakértõk látják el a szakértõi munkát. Az IM intézeteiben összesen 14 könyvszakértõ dolgozik, Budapesten 6, Kecskeméten 5, Gyõrben, Debrecenben, Kaposvárott 1-1 fõ. A szakértõi névjegyzékbe bejegyzett szakértõk mindössze 10 százaléka, 433 fõ könyvszakértõ, azaz az össz-szakértõi létszámhoz képest is kevés a könyvszakértõ. Ez tükrözõdik az intézetek könyvszakértõi létszámában is.
A jövõt illetõen az intézeti szakértõk javadalmazására vonatkozó tervezetváltozásokon túl nagy reményeket fûzünk az 1996. szeptember 28- án megalakult Magyar Igazságügyi Szakértõi Kamara tevékenységéhez. Az intézeti szakértõket is tömörítõ kamara reményeink szerint hatékonyan fog közremûködni az igazságügyi szakértõkre vonatkozó távlati fejlesztési tervek kidolgozásában.
Véleményem szerint az ismertetett tények cáfolják azt a vélekedést, hogy az intézeti szakértés, illetve a szakértõk az igazságügyi tárca mostohagyermekei. Kérem tisztelt képviselõ urat, hogy a választ elfogadni szíveskedjék. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)