DR. KISS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Képviselõtársaim! Elõször is engedjék meg, hogy megköszönjem Lezsák Sándornak és képviselõtársainak azt, hogy erre a vitanapra lehetõséget teremtettek. Nem mintha kevesellném azt a hét törvényjavaslatot, ami pillanatnyilag az Országgyûlés elõtt fekszik - részint ebbõl már hármat tegnap lezártunk -, ami alkalmat ad arra, hogy a társadalombiztosítás kérdéseirõl vitatkozzon a Ház és eszmét cseréljen, de úgy gondolom, hogy annak különös jelentõsége van, hogyha egy külön politikai vitanapon valóban koncepcionális szinten is, elméleti, elvi szinten is ütköztetni tudunk véleményeket, nézeteket. Ez különösen fontos egy olyan kérdésben, amelynek a változásai nem négy évre szólnak, amelyeknek a változási folyamatai sokkal lassabban zajlanak le, amelyeknek hatásai nem kormánypárti vagy ellenzéki hatásokként jelennek meg a társadalomban, hanem az egész társadalom máját, holnapját és holnaputánját is érinti.
Köszönöm tehát ezt a lehetõséget a kezdeményezõ képviselõknek, miközben megjegyzem, hogy annak, hogy a vitanap idõpontja a költségvetési törvénynek és a társadalombiztosítási költségvetési törvénynek már ilyen folyó tárgyalási idõpontjába csúszott, azért vannak ellentmondásai.
Az egyik az, hogy a légkör közel sem annyira nyugodt. Természetesen ellenzéki szempontból érthetõ, hiszen ezekben az idõszakokban, amikor költségvetések vannak a Ház elõtt, akkor a kormánypártiak és a kormánypártok hamarabb szembesíthetõk a saját maguk által is ismert ellentmondásokkal. Ugyanakkor azt hiszem, hogy még ebben az idõszakban is meg kellene próbálni egy konszenzusra törekvõ vitát folytatni a mai napon a társadalombiztosítás és a társadalom érdekében.
A lakosság egynegyede nyugdíjas, tehát ma minden negyedik ember megélhetése közvetlenül függ attól, hogy milyen a magyar nyugdíjrendszer, ez hogyan mûködik. Ugyanakkor a családok 69-70 százalékának van egy évben közvetlen kapcsolata az egészségüggyel, hogyha csak a megbetegedés miatt az egészségügyhöz fordulókat számoljuk és nem számoljuk azokat, akik egyébként egészségesek, csak valamilyen más okból - jogosítvány-érvényesítésítés, munkaalkalmassági vizsgálat vagy egyebek miatt - veszik igénybe az egészségügyet.
A háztartások több mint 50 százalékában fordul elõ egy olyan családtag, aki rendszeresen szed gyógyszert; 42 százalékában van olyan személy, akinek egy évnél régebben tartó tartós betegsége van; 21 százalékban fordult elõ a háztartásokban olyan, hogy egy családtag az elõzõ évben kórházi ápolásra szorult; és körülbelül 20 százalékában fordul elõ a családoknak olyan eset, hogy fél éven belül táppénzes állományban volt valaki.
Ezek a számok jól mutatják azt, hogy erre a vitanapra elvben ma mindenki figyel az országban, hiszen a népesség legnagyobb százalékát, legnagyobb többségét felsoroltam akkor, amikor ezt a nyugdíjasokra és az egészségügyet igénybe vevõkre vonatkozó felsorolást tette. És közben azt is tudjuk, hogy elõbb-utóbb - ha megéljük -, akkor nyugdíjasok leszünk, azok is, akik ma még nem azok, és az is bizony elõfordulhat, hogy a ma még egészségesek akár holnap az egészségügyi ellátásra szorulnak.
Érint tehát mindenkit a társadalombiztosítás rendszere, ennek az átalakítási folyamatai. A társadalombiztosítási rendszer alapelemei az 1991-es országgyûlési határozat, az azt követõ törvények és a '93-as önkormányzati választás után fõ vonalaiban kialakultak.
A rendszer tehát megvolt, kialakult. Az érdemi, nagy átalakítási folyamatoknak az idõszaka ezzel azonban nem zárult le. Tudniillik ez a rendszer az elmúlt idõszakban, és erre még nem is volt lehetõség - csak azt szeretném jelezni, hogy erre még lehetõség sem volt - nem ágyazódott be igazából a jogrendszerbe, hiányoznak még mindig azok a törvények - immár két évvel természetesen a mi mûködésünk után is -, amelyek rendbe tehetnék a társadalombiztosítás gazdálkodását, törvényes keretek között szabhatnák meg a vagyonnal való gazdálkodást, a gazdálkodás alapelemeit.
Nem ágyazódott be a társadalombiztosítás az egyébként az ágazati irányítási struktúrák közé sem, nem ágyazódott be igazából az
llamháztartási rendszerbe sem, hiszen az államháztartási reform keretében számos olyan lépés van még elõttünk, amit még meg kell tenni a jövõben, és itt is nyitottak egyes kérdések.
Természetesen most már, hogy ezt a hármas csomagot elfogadtuk, a '97. évre szóló variációk nagyjából tisztázottak, de valamennyien tudjuk, hogy ez nem az igazi reform volt, ez a bizonyos '97-es költségvetést megalapozó három törvényjavaslat, hanem egy elmozdulás egy lehetséges reform irányába és a '97-es társadalombiztosítási költségvetésnek a megalapozása.
Nem ágyazódott be a társadalombiztosítás igazából a saját környezetébe sem ez alatt az eltelt idõ alatt, hiszen ugyanúgy, ahogy egyébként problematikus az ágazati szakmai irányítás, a kormány felelõssége, a társadalombiztosítási önkormányzatok felelõsségének, a parlament felelõsségének kérdésköre, ugyanúgy eléggé tiszázatlan a társadalombiztosításnak a kapcsolatrendszere a szakmai szervezetekkel, tudományos szervezetekkel, érdekképviseleti szervezetekkel, betegegyesületekkel és így tovább.
A negyedik elem, hogy nem ágyazódott be igazából a társadalombiztosításnak a rendszere és az önkormányzata a nyilvánosságba sem. Ez persze egy ellentmondás, mert tudom, hogy valóban, bármelyik lapot nyitjuk ki akár a mai, akár a tegnapi, akár a holnapi lapok közül, mindegyik foglalkozik társadalombiztosítási kérdésekkel, de igazából az a jellegû nyilvánosság nem jelent meg, mint ami elvárható lenne egy önkormányzati mûködés keretében mûködõ társadalombiztosító esetében, mint kontrollmechanizmus. Hogyha példával akarnék élni: hogyha az általunk gondozott államháztartásnak egyharmada ott van, mivel ritkábban üléseznek, elvárható lenne, hogy alkalmasint a társadalombiztosítási önkormányzati üléseit is egyenesben közvetítse a tévé. Persze tudom, hogy azért ennyi közszolgálati csatorna nem áll rendelkezésre. De érdekes jelenség az, hogy a felelõsségi kör óriási, s közben valószínû, hogy a teremben is csak néhányan vannak, akik kettõnél több önkormányzati képviselõt tudnának felsorolni az egyébként három éve megválasztott társadalombiztosítási önkormányzati képviselõk között, miközben felelõsséggel tartoznak és nagyobb felelõsséggel szeretnének tartozni - s ez tõlem nem idegen - ennek az alrendszernek a mûködéséért.
Tehát úgy érzem, hogy ezen a területen nem lehet igazából politikai szándékoktól függõvé tenni azt, hogy ez az átalakítási folyamat milyen ütemben megy végbe és ez az átalakítási folyamat mikor vezet igazi eredményre. Az átalakítás tart. S erre szokták azt mondani, hogy ez igazából egy olyan átalakítás, mintha valakinek eszébe jutna egy gyorsvonati mozdonyt 120 kilométeres sebességgel haladva valamilyen módon reparálgatni és javítgatni. Tudniillik az átalakításnak az üzlet nyitva tartása alatt kell mûködnie, hiszen a nyugdíjasoknak meg kell kapniuk a következõ havi járandóságukat és a ma orvoshoz fordulónak a számára szükséges ellátásokat.
Ilyen környezetben természetesen érhetõ, hogy önmagában is ellentmondásos minden átalakítási rendszer. Mit mondtunk annak idején a kormányprogramban? Ezt azért hoztam föl, hogy lássák, hogy az eredetibõl olvasom: "A társadalombiztosítást a kormányprogram a szociális biztonság alapintézményeként deklarálta, finanaszírozási és szervezeti kérdéseivel összhangban megállapította, hogy felül kell vizsgálni a társadalombiztosítási önkormányzatok és a kormány, illetve a társadalombiztosítási önkormányzatok és a parlament közötti viszonyt. Ennek részeként a kormány módosítani javasolja a társadalombiztosítási önkormányzat igazgatásáról szóló törvényt, a társadalombiztosítási önkormányzatoknak pedig körülírt szabályozási lehetõséget kíván biztosítani."
Meg lehetett-e valósítani ennek a kormányprogramban felvállalt célkitûzésnek egyes elemeit? Úgy érzem, hogy egyes elemeit igen, más elemeit pedig nem. Amikor a kormányprogramba ez a célkitûzés bekerült, akkor elviekben egy, a társadalombiztosítási önkormányzatok jogkiterjesztését jelentõ elképzelést fedez. Közben persze azért több minden változott.
Változott a társadalmi környezet a kormányprogram elfogadásakor igazából az ismert információk alapján, az átvétel idõpontjában, amit tudtunk és amit ennek alapján vállaltunk föl, tudtuk egy fél évvel késõbb, hogy bizony a helyzet nem olyan. Változott önmagában a társadalom abból a szempontból is, hogy a piacgazdaságra való átmenetnek a gazdaságban lévõ folyamatai felgyorsultak, miközben ennek a társadalombiztosítási alrendszernek a változása egy lassúbb folyamat, sokkal inkább hasonlít és alkalmazkodik ez az egész a régi társadalombiztosítási hagyományokhoz, mint amennyire képes lenne alkalmazkodni ugyanebben az ütemben a piacgazdaság változásaihoz.
(8.50)
És persze változik a politikai környezet is, mert hiába teszünk mi esetleg - majd erre késõbb hivatkozom - ígéretet arra, hogy alkalmasint meg szeretnénk teremteni ugye a társadalombiztosítási önkormányzatok parlamenti megjelenésének feltételeit, hogyha ehhez alkotmánymódosítás kell; és mondjuk, az alkotmánymódosítással kapcsolatban meg moratóriumot fogadunk egymásnak egy új alkotmány megszületése kapcsán. Tehát ez is át kell hogy alakítsa a rendszert, és ez is biztos, hogy hatással van a rendszer átalakítására.
Amellett a társadalombiztosítási ágak szétválasztását ígértük; profiltisztítást ígértünk; és a szociális igazgatás változásai következtében jogilag rendezetlenné és igen költségessé vált társadalmi jövedelmek folyósításának egy olcsóbb, áttekinthetõbb adminisztrációját ígértük. Persze, ez önmagában is egy elég nagy ellentmondás, mert minden adminisztratív jellegû átalakítás manapság, a számítástechnika idõszakában és ennek a korszakában igazából az elsõ nekifutásra inkább költségnövekedéssel jár, mint költségcsökkenéssel, csak hosszabb távon várható egy ilyen átalakítástól.
Azt ígértük, hogy a kormány törekszik az igazgatási rendszer egyszerûsítésére, a költségek csökkentésére és kellõ garanciákat biztosító szervezeti feltételek megteremtésére. Én bízom abban, hogy az önkormányzatok igazgatásáról szóló törvény részletes szabályozása - tehát nem a már megtörtént és apró elemû szabályozása - lehetõséget fog biztosítani erre is.
Mennyiben léptünk elõre abban, hogy a társadalombiztosítás alapelvei érvényesülhessenek, azok az alapelvek, amik megkülönböztetik a társadalombiztosítást egy állampolgári jogú ellátási rendszertõl, vagy egy üzleti biztosítástól? Én úgy gondolom, hogy történtek lépések a szolidaritási elv érvényesítése érdekében; igenis, valóban történtek változások a finanszírozási rendszerben, a forrásteremtés rendszerében, abban is, hogy a természetbeni egészségügyi szolgáltatások igénybe vehetõsége már ne függjön a hozzájárulás mértékétõl - tehát az a bizonyos, rendszerben különálló elemként mûködõ elem valóban úgy mûködhessen, ahogy ez elvárható -, és abban is történt elõrelépés, hogy ha a hozzájárulás mértéke, tehát a befizetések mértéke, az valamilyen módon arányosabban közelítsen a társadalombiztosítás résztvevõjének jövedelem- illetve teherbíróképességéhez.
Mennyire érvényesültek? A biztosítási elv erõsödhetett-e? Én azt hiszem, hogy a mostani törvénymódosító csomagban lévõ változások ezt a biztosítási elvet erõsítik. Azt is meg kell persze mondani, hogy nyilvánvalóan megkapjuk a kritikát, és jogosan kapjuk meg a kritikát azért, hogy ezt a bizonyos konszenzusos javaslatot nem a parlament elé történõ beterjesztés elõtt alakítottuk ki, hanem a parlamenti tárgyalás folyamatában alakult ki az az állapot, amikor meg lehetett õrizni a biztosítási alapelvet, és a járulékfizetés biztonsága nem gyûrte maga alá átmenetileg ezt az elvet. Én úgy gondolom, hogy nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a munkavállalók és a családtagjaik a saját befizetéseik alapján; az egyéni jövedelemmel rendelkezõk és családtagjaik a saját befizetéseik alapján jutnak ellátáshoz; és az elkülönített alapokból élõk - és ebben megint nem vagyunk egészen következetesek - a nyugdíjalapból, Foglalkoztatási Alapból élõk a vonatkozó alapok befizetése alapján lesznek biztosítottak; miközben a rendszeres segélybõl, jövedelempótló támogatásból élõknél a költségvetés, illetve az önkormányzatok költségvetése teljesíti ezt a befizetést.
Úgy tûnik, közelítettünk ahhoz az állapothoz, hogy a pénzbeni ellátások a befizetésekkel arányosak; és sajnos, egy természetes velejárója a rendszernek önmagában a biztosítási alapelvek között, hogy egyes, elsõsorban pénzbeni ellátások, várakozási idõhöz kötöttek - ez különösen igaz a nyugdíjrendszerre; és úgy gondolom, hogy itt is egy elõrelépés történt, amikor a korhatáremelésnek, úgy tûnik, hogy a társadalom által is nem elfogadott és nem szeretett, de azért igazából olyan nagyon széles körben megértéssel fogadott változatát sikerült elõterjesztenünk.
Az önkormányzatiság elve - úgy tûnik -, mintha az utóbbi idõben újra megkérdõjelezõdne. Miközben nem az önkormányzatiság elvérõl van szó, amikor viták folynak arról, hogy ezek az önkormányzatok hogyan mûködjenek, hogyan álljanak föl; kik legyenek a résztvevõi; kik legyenek a szereplõi; hogyan delegálják õket, vagy hogyan válasszák õket. Ez mind belül van az önkormányzatiság elvén, ez a vita. És ebben a kérdésben, én úgy gondolom, hogy az átalakulás bármelyik szakaszában a vitát érdemes tovább folytatni, és valamilyen módon konszenzusra jutni.
A biztosító mûködésének - ahogy a biztosító egyik alapelve az önkormányzatiságnak, hogy a teherviselõket reprezentáló választott vagy delegált önkormányzatok jönnek létre -, ez, azt hiszem, megvalósítható a delegálással éppen olyan biztonsággal, mint a választási rendszerrel. A biztosító a mûködésének saját maga a meghatározója, tehát õ dönti el a saját mûködési költségvetését: mire fordítja, milyen ellenõrzési mechanizmusokat épít be a rendszerbe. A tulajdonosi jogok gyakorlásában természetesen van ellentmondás. Az egyik ellentmondás az, hogy annak idején a kormányprogramban még mi is a 300 milliárdos nagyságrendû vagyonátadást vállaltuk föl, azóta ezt a kormány módosította, és nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy 60 milliárdos nagyságrendû vagyonátadás lehet. Persze, az is igaz, hogy a 300 milliárdos vagyon átadásának az eredeti felvállalt határideje 1994 volt, addig pedig érdemi elõrelépés ebben az ügyben nem történt. Tehát ami a 60 milliárdból egyáltalán eddig megvalósult, az már ebbe a kormányzati idõszakba esik. Lényeges az is, hogy törvények szabályozzák pontosan a társadalombiztosítás gazdálkodási feladatait, és ezekkel a törvényekkel valóban adós még a jelenlegi kormányzat.
A másik az állami garancia elve. Ennek az elvnek az érvényesülése az egyik legvitatottabb kérdés, hiszen ez hozhat olyan helyzetbe alkalmasint egy kormányt, hogy meglepetésként jelenik meg háromnegyed év idõszakában a társadalombiztosítási alapoknak jelentõs költségvetési hiánya. A jelentõs költségvetési hiányt azért mondom, mert azért be kell valljuk és be kell ismerjük, hogy az eddigi költségvetésekben a hiány egy része valódi meglepetést a kormánynak és a kormányzó pártoknak sem okozhatott. De mindig elõjöttek azért olyan elemek is, amik tényleg meglepetés erejével hatottak, amire igazából felkészülni nem lehetett. A törvényben garantált ellátások igénybevehetõsége, ennek a biztosítása ugyanúgy az állami garancia elvéhez tartozik, s ebben - úgy érzem - történt elõrelépés; nem ellentmondásmentesen, de a kapacitásszabályozásról szóló törvény, a minimumfeltételekrõl szóló népjóléti minisztériumi rendelet, illetve kormányrendelet és a minõségbiztosítás elõírása és ennek a fokozása az ágazatban, ez - úgy gondolom -, hogy igenis ennek az állami garanciális elemnek egy döntõ és nagyon fontos része.
A pénzügyi garancia a biztosító alapjai felett az már az elõbb említettek miatt a legproblematikusabb elem, de a meghatározott feltételek és eljárásrend szerint eddig az állami költségvetés vállalta ezeket a garanciákat; és úgy gondolom, hogy az állami garancia elvének érvényesítése miatt vállalnia kell akkor is, hogyha ma megpróbáltunk megtenni mindent annak érdekében, hogy valamilyen módon létrejöjjön egy olyan költségvetés, amelyik talán önfenntartóvá teheti a biztosítási alapokat.
Külön kellene szólni egy másik elvrõl, amiben - azt hiszem - egy kis elõrelépést azért elkönyvelhetünk. Ezt csak idegen szóval lehet a szakma kedvéért elmondani, hogy a szubszidiaritás elvérõl van szó, ami az egyéni részvételt, egyéni felelõsségvállalás erõsítését jelenti; és úgy gondolom, hogy a járulékrendszerben bekövetkezett változások egyértelmûen azt bizonyítják, hogy igenis, elõre kívánunk lépni ezen a területen is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Azt szerettem volna bemutatni néhány szóban, kiegészítve a kormány elõterjesztését, hogy akár a kormányprogramhoz - de idõ hiányában nem ismertetem -, akár az itt lévõ pártprogramokhoz képest elveinken nem változtattunk. Változott a végrehajtás lehetõsége, ennek anyagi, társadalmi hatásai miatt, idõnként a politikai hatásai miatt; és emiatt változik az idõrendje ennek a végrehajtásnak, az elképzelt idõrendet valószínûleg tartani nem tudjuk. Én úgy gondolom, hogy fontos elem, hogy a társadalombiztosítás valóban mûködõképes rendszerként kerüljön átalakításra, és fontosnak tartom - ugyanúgy, ahogy a Szocialista Párt a programjában is fölvállalta -, hogy az önkormányzatok törvényes lehetõségei bõvüljenek, a biztosítási alapok önálló, kiegyensúlyozott gazdálkodását megalapozó törvények és jogszabályok szülessenek meg minél elõbb. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártiak oldalán.)