DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelõtt szerettem volna Torgyán elnök úrtól elnézést kérni: Torgyán tanár úr óráján rendetlenkedtem, és ez belátom hogy nagy hiba volt, de sajnos, csak a hûlt helyét látom, ebbõl következõen kénytelen vagyok egy más alkalomra majd ezt elnapolni.
Tisztelt Ház! A piacgazdaságra való áttérés egyik legfontosabb és sok társadalmi konfliktussal járó következménye az, hogy világos: megkerülhetetlen a korábbi paternalista elvek alapján mûködõ nagy ellátó- rendszerek átalakítása és reformja. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az átalakulás nem megy egyik napról a másikra, az csak egy hosszú távú folyamat eredménye lehet. Ez a politikai vitanap, a téma kiválasztása is rámutat arra, hogy a rendszerek átalakításában és a problémák kezelésében kitüntetett helye van a társadalombiztosításnak, ezen belül az egészségügyi ellátásnak és a nyugdíjrendszernek.
Az elmúlt idõszak egyik legfontosabb felismerése az, hogy szakítani kell az egységes társadalombiztosítás filozófiájával. Látva az európai országok, de az egész világ tapasztalatait, világossá vált számunkra is, hogy más természetû problémák és teendõk fogalmazhatók meg az egészségüggyel, és megint mások az öregkori biztonságot megalapozó nyugdíjrendszer mûködésével kapcsolatban.
Milyen problémákkal küzdünk az egészségügy területén? Miközben világos, hogy az ellátórendszer méreteit, szolgáltatásait hozzá kell igazítani a gazdaság teherbíró képességéhez és a mûködést össze kell hangolni a piacgazdaság körülményeivel, megkerülhetetlen a kormány felelõssége abban, hogy folyamatosan gondoskodjon arról, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutás feltételeit minden magyar állampolgár számára megteremtse és fenntartsa. Semmilyen intézményi és strukturális átalakítás, finanszírozási vagy szolgáltatási probléma nem ment fel bennünket az alól, hogy az esélyegyenlõség feltételeit megteremtsük.
Természetesen a mûködõképesség fenntartását úgy kell megteremtenie, hogy az egyidejûleg segítse elõ egy olyan korszerû, a lakosság egészségi állapotát ténylegesen javítani képes egészségügyi ellátórendszer kialakítását, amely költséghatékony módon képes feladatait ellátni. Az államháztartás és a költségvetés felelõssége abban van, hogy a kötelezõ biztosítás keretei között, a közfinanszírozás talaján állva teremtse meg a feladatok finanszírozásához szükséges forrásokat, s úgy alakítsa a feladatokhoz kapcsolódó finanszírozás rendszerét, amely a valóságos teljesítményeket ismeri el, és ezzel együtt képes az egészségügy költségeit kontroll alatt tartani.
Tudatában vagyunk annak, hogy egyszerre struktúrát váltani és mûködõképességet fenntartani rendkívül nehéz feladat. Az is világos számunkra, hogy az átalakulás átmenetileg többletforrásokat igényel. A kormány ezek figyelembevételével már az idén, de különösen az 1997. évi költségvetés összeállításakor arra törekedett, hogy a mûködõképesség fenntartását összehangolja a struktúraátalakításhoz szükséges elsõ lépések megtételével. Ennek megfelelõen az Országgyûlés a költségvetési törvény módosításakor már ez évben is, részben a privatizációs bevételekbõl származó kamatmegtakarítás terhére, többletforrásokat juttat az egészségügy számára mintegy 3 milliárd forint értékben, az új ellátási formák meghonosításának elõsegítésére.
Ez a pénz, ha jól használják föl, akkor egy jó induló alapot adhat az átalakításhoz. Támogatja a kormány azon szociális ellátási formák - gondozás, háziápolás - terjedését, amelyek csökkentik a fekvõbeteg- ellátásra nehezedõ nyomást, és ezzel egyidejûleg komoly erõfeszítések történnek a háziorvosi szolgálat olyan megerõsítésére, mûködési feltételeinek javítására, amely az állampolgárok hatékonyabb egészségügyi ellátását jelenti.
A jövõ évi költségvetés mintegy 7 milliárd forintos elõirányzatot tartalmaz arra a célra, hogy a strukturális átalakítást pénzügyi eszközökkel is elõmozdítsuk. A jövõ évi költségvetés azzal számol, hogy az egészségügyi dolgozók bére mintegy 18 százalékkal emelkedik, és megfelelõ összeget tartalmaz az elõirányzat a dologi költségek növekedésére is.
Az 1996. évi 217,5 milliárd forinttal szemben a gyógyító-megelõzõ ellátás elõirányzata 41 milliárd forinttal, 258,5 milliárd forintra nõ. Ez a növekedés, figyelembe véve az árak jövõ évi emelkedését is, megítélésünk szerint, természetesen szigorú gazdálkodási feltételek mellett és a kapacitások mérséklésével felszabaduló erõforrások figyelembevételével, a reálszinttartás feltételeit megteremti.
Tudatában vagyunk annak, hogy folyamatosan, rendkívül kényes egyensúlyt kell tartani a mûködõképesség fenntartása és az ellátórendszer változtatása között. Minden intézkedésnek azonban azt kell szolgálnia, hogy a változások világos felvázolása mellett a napi mûködés biztonságossága fennmaradjon. Semmivé válnak az ellátórendszer átalakításától várt remények akkor, ha az ágazat állandó bizonytalanságban, napi mûködési gondokkal küszködve kell szembenézzen az igen nehéz, egyéni egzisztenciális érdekeket is érintõ változtatásokkal. A kormány felelõssége azon van, hogy a szûken vett pénzügyi szempontok a mûködõképesség fenntartását egy percig se kérdõjelezhessék meg. Vélt vagy valós pénzügyi hiányok nem lehetnek akadályai annak, hogy az állampolgárok számára valóban indokolt, megfelelõ egészségügyi ellátáshoz hozzájusson.
Súlyában talán az elõbbinél is nagyobb a nyugdíjrendszer problémája. Mint az európai országok többségében, hazánkban is világossá vált, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntartása már rövid távon is finanszírozhatatlan. Ennél is súlyosabb gond az, hogy folyamatosan szembesülünk a nyugdíjak reálértékének vesztésével, hiszen a nyugdíjmegállapítás szabályai az életpályától, az életkeresettõl és a befizetett járulékoktól tartósan elszakadtak a múltban. Megkerülhetetlen egy olyan reform bevezetése, amelyben az állampolgár nem passzív szereplõje a nyugdíjrendszernek, hanem saját maga is meghatározhassa és alakíthassa, hogy mennyi nyugdíjat kap idõs éveiben. Olyan új nyugdíjrendszer kialakításán dolgozunk, amelyben világos az összefüggés a szolgálati idõ hossza, a járulékfizetés és az elérhetõ idõskori ellátás között, és ahol valós esély a reálérték megõrzése.
Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a már nyugdíjban lévõk számára egy, a következõ évtized elején megvalósuló nyugdíjrendszer már nem segít a napi problémák megoldásában. A kormány törekvése az, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása mellett fokozott figyelmet fordítson a nyugdíjban lévõk elemi biztonságára. Ennek érdekében úgy döntött, hogy a jövõ évben, várhatóan az év elején, az ez évben várható keresketnövekedés mértékével, 19 százalékkal a nyugdíjakat fel kell emelni, ami a jövõre várható mintegy 18 százalékos inflációhoz képest azt jelenti, hogy 1997-ben lehetõség lesz a nyugdíjak reálértékének megõrzésére. Az pedig, hogy a társadalombiztosítás 1996- ban tartalékot képzett, ami itt elhangzott a médiákban az elmúlt idõkben, ez elég valószínûtlenné válik akkor, hogyha tudatában vagyunk annak, hogy a társadalombiztosítás hiánya 60 milliárd forint körülbelül ebben az évben összességében. Nyilvánvaló, hogy egy mínuszból nagyon nehéz tartalékot képezni.
A jövõ évre mintegy 113 milliárd forint többletkiadást jelent az említett nyugdíjnövelés, amelynek fedezetét a járulékrendszerben végrehajtott módosítással, a járulékalapok szélesítésével, a járulékfizetési fegyelem javításával kell és lehet megteremteni.
Itt szeretnék nagyon röviden arra kitérni, amit Torgyán képviselõ úr elõadásában elmondott. Én azt gondolom, hogy ezek biztos, minden bizonnyal jó szándék által vezérelt elgondolások, ugyanakkor a realitásuk - úgy vélem -, rendkívül csekély, hiszen egyszerre ígér nyugdíjjárulék-csökkentést, adómérséklést, inflációcsökkenést, nyugdíjnövelést, a kórházaknak a mûködési feltételeinek a javítását... Én azt gondolom, hogy ez nagyon jó szándék, csak azt hiszem, hogy amikor a realitásokkal kell számolni, akkor mégiscsak kénytelen a kormány azokat a súlypontokat kialakítani, amelynek az alapján valós ígéreteket tehet, és ezeket a valós ígéreteket teljesíti is.
(10.00)
A járulékrendszer módosításával összhangban a kormány 1997-ben biztosítja azt, hogy javuljon a nyugdíjba beszámítható keresetek mértéke. Errõl a közelmúltban született parlamenti döntés is. Ez azt jelenti, hogy a jövõ évben enyhül a keresetek beszámításának degresszivitása, így az átlagkeresettel azonos nyugdíjalappal rendelkezõk számára átlagosan mintegy 5000 forinttal magasabb nyugdíj megállapítására nyílik lehetõség. Azt gondolom, ez nem elhanyagolható.
Ezek a lépések valóban segítik az átmenetet egy olyan perspektivikus, új nyugdíjrendszer létrehozásához, amelyben az egyéni megtakarítások növekedésén keresztül a gazdasági növekedés feltételei is javíthatók.
Tisztelt Ház! Remélem, e rövid kiegészítéssel sikerült ráirányítani a figyelmet a kormánynak a nagy ellátórendszerek átalakulása reformját elõsegítõ, de a mûködõ rendszerek fenntartását szolgáló lépéseire.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)