LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az utánam következõk érdekében mondom, hogy nem fogom fölhasználni a 20 perces idõkeretet. Néhány bevezetõ megjegyzést szeretnék tenni a Magyar Demokrata Fórum belsõ megállapodása értelmében Kis Gyula és Kelemen András képviselõtársam szakmai vitaanyagához. S engedjék meg, hogy így, még a bevezetõben tisztelettel köszöntsem a társadalombiztosítási önkormányzatok megjelent vezetõit, vezetõ munkatársait, és köszöntsem Gaskó István urat, a Liga elnökét, valamint Palkovics Imre elnök urat a Munkástanácsok Országos Szövetségétõl és annak vezetõ munkatársait.
Miért hangsúlyozom itt a bevezetõben a jelenlétüket? Azért is, mert e vitanap kezdeményezõje csak névleg voltam én, hiszen Palkovics Imre, valamint a Munkástanácsok Országos Szövetsége javasolta, kérte a Magyar Demokrata Fórumot, hogy kezdeményezzük ezt a politikai vitanapot. S az a reményünk, hogy a politikai vitanapok sorában ez is alkalmas lesz egy olyan nemzeti kerekasztal létrejöttére, ahol minden bizonnyal megjelennek a civil szervezõdéseknek, kamaráknak, érdekvédelmi testületeknek a valóságból hozott élményei, javaslatai.
Itt menet közben kaptam egy kis cédulát, amely talán alkalmat ad Akar László úrnak, hogy egy kétperces hozzászólásban reagáljon rá, és rávilágít rögtön a kezdet kezdetén egy, az erkölcsi válsággal is minõsíthetõ területre a társadalombiztosítással kapcsolatban. Úgy hangzik ez a kis cédula - az Érdekegyeztetõ Tanácson, egyik összejövetelén Akar László pénzügyi államtitkár úr a nyilvánosság elõtt jegyezte meg, hogy, idézem: "Valljuk be õszintén, nem normális az, aki minden jövedelme után adózik, illetve járulékot fizet."
Úgy vélem, hogy ez a kis megjegyzés is alkalmas arra, hogy ne csak a Társadalombiztosítási Önkormányzattal kapcsolatos szakmai gondokról, hanem annak az erkölcsi hátterérõl is beszéljünk, illetve fognak majd a munkatársaim, a Magyar Demokrata Fórum tagjai szólni.
Amit nagyon lényegesnek tartok - és ez az én feladatom, hogy megfogalmazzam újra és újra, március óta tesszük ezt -, hogy szükség van egy nemzeti minimumra, szükség van egy olyan belsõ politikai, szakmai megegyezésre, kiegyezésre is a társadalombiztosítás területén, amely alkalmassá teszi az országot arra, hogy a jövõben is gondolkozzék és a napi életében is biztonsággal eligazodjék.
Nos, a nemzeti egészségügy és az ehhez kapcsolódó társadalombiztosítás helyzetét feltétlenül a közösen elfogadható nemzeti minimum sorába tartónak véljük. Hat éve, 1990 óta zajlanak a viták a parlamentben a képviselõcsoportok között, a kormány és a Társadalombiztosítási Önkormányzat, valamint a kórházfenntartók között. A vita láthatóan meddõ, kárvallottja pedig az egész magyar társadalom. S most az a tény, hogy az Országgyûlés rendkívüli vitanapot rendezhet a társadalombiztosítás ügyében, számunkra, a Magyar Demokrata Fórum számára azt jelzi, hogy a kormánypártok és az ellenzék pártjai legalább abban egyetértenek, hogy a társadalombiztosítás ügye égetõen sürgetõ megoldást kíván. Ez az egyetértés nem rossz kiindulóalap ahhoz, hogy a megoldásokat közösen megtaláljuk. Nem feltételezem az Országgyûlés egyetlen képviselõjérõl sem, hogy ne lenne hajlandó ebben együttmûködésben részt vállalni, még akkor is, ha a tegnapi rendkívül rossz élményünk netán ellenkezõ indulatokat váltott ki - joggal - a Magyar Demokrata Fórum tagjai között is és az ország közvéleményében. Azonban úgy vélem, hogy túl kell tennünk magunkat a tegnapi estén tapasztalt, a megállapodás fölrúgásában, hiszen 90 parlamenti képviselõ nem teheti tönkre annak az esélyét, hogy a társadalombiztosítás területén egy ilyen nemzeti kerekasztal létrejöjjön, és ebben a Magyar Demokrata Fórum természetesen részt kíván venni.
A Magyar Demokrata Fórum elképzelését a társadalombiztosításról egyetlenegy területen talán fontos, hogy röviden elmondjam. Az MDF által 1989-ben meghirdetett, majd a '91-ben országgyûlési határozattal elfogadott modell a biztosítási elv és a társadalmi szolidaritás egyensúlyán alapul. Az egészségügyben az egészségügyi alapszolgáltatás nem függhet a befizetések nagyságától, hiszen ezek ma rendkívül alacsonyak. Ebben az átmeneti idõszakban, amíg a gazdaság nem lesz megfelelõen jövedelmezõ, az államnak támogatnia kell a társadalombiztosítás mûködését, pótolni kell hiányait. A kiegészítõ finanszírozás mellett azonban fokozottan kell a pénzeszközök felhasználásának törvényességét, ésszerûségét és erkölcsiségét vizsgálni.
A mai vitanap kérdése az, hogy a kormány ebbéli kötelezettségének hogyan tesz eleget, a rá háruló feladatokat hogyan látja el.
Sokan sokféleképpen próbálták ábrázolni azt a helyzetet, ami ma jellemzi például az egészségügyet, hogy milyen betegségben szenved a magyar egészségügy. Én azt hiszem, hogy nem betegségrõl van szó, hanem arról, hogy két esztendõvel ezelõtt a nem a látási viszonyoknak megfelelõen vezetett kormányzat frontálisan ütközött az egészségüggyel, és ennek következményeit éljük meg, és mi az ellenzék oldaláról hiába próbálunk elsõsegélyben részesíteni, úgy vélem, hogy ennek igazán hozadéka nem lehet, és ilyen módszerekkel, ilyen lehetõségekkel, bármennyire is próbál az ellenzék javaslataival jelen lenni a parlamentben, nem rendezheti a magyar társadalombiztosítás, a kórházak, az egészségügy, a nyugdíjasok helyzetét.
És amikor így látom az arcokon a háborgást, illetve kormányzati képviselõknek a lekicsinylõ megjegyzéseit megszólalás közben, azért arra emlékeztetnem kell kormánypárti képviselõtársaimat, hogy az Antall-Boross-kormányzat négy esztendejében azért nem fordult elõ, hogy félszázalékos megszégyenítõ nyugdíjjal becsüljük le a nyugdíjasokat, (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.) nem fordulhatott elõ az, hogy a kórházak az alapellátást biztosító lehetõségek híján szenvedjenek.
(11.30)
Nem fordulhatott elõ az abban Antall-Boross kormányzati négy esztendõben, hogy Közép-Európában is páratlan privatizációs botrányokról adjanak hírt az újságok. És amikor a félszázalékos nyugdíjemelésnél így fölhördültek, azért szeretném önöket a következõkre emlékeztetni. (Gaál Gyula: Igazat kéne mondani!)
Az Állami Számvevõszék által készített T/38/5. szám alatti jelentésben, amely a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi pótköltségvetésérõl szóló törvényjavaslatot véleményezi, ez áll a 7. oldalon - idézem, háborgó képviselõtársaim figyelmébe ajánlom: "A Nyugdíjbiztosítási Alapból fedezett öregségi és hozzátartozói nyugellátások pótköltségvetésben rögzített kiadási összege 505,8 milliárd forint, ami mintegy 5 milliárd forinttal marad alatta az eredeti elõirányzatoknak. A megtakarítás - ez még mindig a számvevõszéki bizottság jelentésében szerepel - a korábban feltételezett és az év során megvalósított nyugdíjemelés eltérésébõl adódik." Tehát 5 milliárd forinttal kurtították meg a nyugdíjasokat, adtak félszázalékos nyugdíjemelést, és bizony jól tudom, hogy ez az 5 milliárd forint legfeljebb egy százalékkal lett volna több, de minden forintra szükségük van elsõsorban a kisnyugdíjasoknak.
Tisztelt képviselõtársaim, én azt ígértem a barátaimnak, hogy sok idõt meghagyok a szakmai vitaanyagok elmondására, köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)