SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselõtársaim! Én megpróbálok olyan dologról beszélni most, ami az elõbbi vita tükrében talán üdítõ lesz, valami olyasmirõl, amirõl azt remélem, hogy mindkét oldal, tehát az ellenzék és a kormánypárt is egyet fog benne érteni. Most remélem, hogy a kíváncsiságot sikerült mindenkiben fölébresztenem. Ez egy olyan dolog, amirõl már egyszer volt alkalmam beszélni ugyanebben a teremben, amikor a feketegazdaságról beszéltünk.
Surján László képviselõtársam világosan elmagyarázta, hogy mitõl nem mûködik a mostani rendszer. Feltételezem azt a többi hozzászólásokból, hogy minden párt képviselõje egyetért abban, hogy reformokra szükség van. Természetesen nem ez a mondanivalóm lényege. Ebben van egyetértés.
Én azt kívánom most taglalni, és csak egyetlen szeletében, csak a nyugdíjbiztosítás szeletében, és azt is még leszûkítem, hogy a reformoknak mi a gátja, van-e esélye arra, hogy a reformokat megcsináljuk, és véleményem szerint mi az a legfontosabb dolog, ami nélkül bármiféle reformelképzelés elképzelhetetlen.
Tehát azt állítom most és késõbb kifejtem, hogy tetszõleges reformelképzelés anélkül, amit most majd ki fogok fejteni, nem mûködhet. Ugye, reform alatt érthetnénk korábbi évek apróbb intézkedéseit, különbözõ nyugdíjszámítási képleteket, különbözõ jogosultsági idõintervallumokat, mindenféle ilyen algoritmikus ügyeket. Ezeket én csak toldozgatás-foldozgatásnak tekintem, és nem reformnak. Nem tekintem reformnak, hogy önkormányzat jött létre, hiszen mûködésében semmit sem változott az ügy attól, mert önkormányzat intézi.
Viszont reformnak tartanám akár azt az elképzelést, amit az Érdekegyeztetõ Tanácsban a másik oldal képvisel, akár azt, amit itt a fölszólalók bármelyike elmondott, akár a hivatalos álláspontot, a hárompillérest, akár a felosztó-kirovónak azt a változatát, amikor csak pontrendszert vezetünk be.
Azt állítom, hogy minden egyes reformelképzelés alfája és ómegája, ami nélkül nem megcsinálható, hangsúlyozom, bármelyik reformelképzelés, amelyik nem támaszkodik személyes számítógépes nyilvántartásra. Ugye, akik itt voltak, amikor a feketegazdaságról beszéltem, emlékezhettek, akkor is ugyanezt hangsúlyoztam, más ügyben természetesen. Tehát tézisem az, hogy a személyes nyilvántartás megvalósítása nélkül nem mûködhet semmiféle reformelképzelés.
Vegyük csak sorjába. Ha akár úgy maradna a rendszer, ahogy most mûködik, már most is szükség lenne arra, hogy minden emberrõl tudjam, hogy mennyit fizetett be, hány éve dolgozik és így tovább, tehát azokat a paramétereket, amelyek a kiszámításhoz szükségesek. Nem tudom, vagy csak nehézségek árán tudom. Tehát még reform nélkül is igaz a tézisem, miszerint szükség van a személyes nyilvántartásra.
Sokkal nagyobb nehézséget okozna ennek hiánya, ha például áttérnénk a felosztó-kirovó rendszernek azon reformmenetére, amikor nem vezetünk be tõkefedezeti pillért vagy lépcsõt, hanem csak úgynevezett pontrendszer alapján azt kéne tudnunk, hogy melyik munkavállaló abban az évben adott átlagbéréhez képest mennyi járulékot fizetett be, és ebbõl késõbb dimenzió nélküli számmal pontosan nyugdíjfolyósítást tudnánk csinálni. Elképzelhetetlen ez a reformfolyamat anélkül, hogy ne tudnám minden egyes munkavállalóról pontosan, hogy mennyi járulékot fizetett, és hány éve dolgozik.
Igaz ez akkor is, hogyha a másik változatot nézem, tehát én csak illusztrálom, amikor a bármely szót használom, elég azt két reformirányzattal is illusztrálnom. Ha tõkefedezetire kívánok rátérni a három pilléren belül, akkor az éppen átlépõnél tudnom kell azt, hogy eddig mennyit dolgozott, milyen jogosultságot szerzett, és így tovább. Tehát mindaz, amit az elõbb elmondtam, igaz erre az állapotra is. Igaz, hogy egy kisebb halmazra, de igaz. Tehát az átlépõk halmazára igaz. Nem kívánom az összes többi reformváltozatot sorra venni. Valószínûleg igazolható, igazoltnak tekinthetem azt a tézist, miszerint személyes számítógépes nyilvántartás nélkül nem mûködik.
Részt vettem azon reformbizottság munkájában, amit még Bokros miniszter úr hozott létre, elég intenzíven dolgozott a társaság, nem volt azonos véleményen. Tehát ott is több reformelképzelés volt. Ebben az egyben azonban egyetértettünk akkor is. És aki figyelte a sajtót meg a hivatalos tárgyalásokról szóló kommünikéket, az úgy hallhatta, hogy 1997. január 1-jétõl ez a dolog létrejön. Most, aki figyelemmel kísérte, azt olvashatja az újságokban, hogy 1998. január 1-jénél hamarabb nem jön létre ez a dolog.
Én meg azt mondom, hogy sajnos az a helyzet, és ebben a másik tézisben már nem mindenki fog velem egyetérteni, hogy ennek megvalósítása, mert a szükségessége az nyilvánvaló, ennek megvalósításában éppen az önkormányzatiság az, amelyik a legnagyobb ellensége ennek az elképzelésnek.
Õk maguk már megtehették volna, '88-ban még nem volt önkormányzat, de '92-tõl már igen, az azóta eltelt négy esztendõ alatt ezt a személyes nyilvántartást létre kellett volna hozni. Hangsúlyozom, '92- tõl csak, mert onnantól van csak önkormányzat. Az én véleményem szerint már '88-ban meg kellett volna tenni, de hát ez egy más kérdés.
Az, hogy nem jött létre, abban igen komoly szerepet játszik maga az önkormányzatiság, hiszen annak a testületnek az összetétele nem alkalmas arra, hogy egy ilyen szigorúan szakmai szervezés- meg rendszertechnikai problémákat felvetõ ügyet megoldjon.
Állítom, és ez a tézisem már vitára fog találni természetesen bizonyos képviselõk elképzeléseiben, hogy az önkormányzatiság gátja annak, hogy ezt az alappillért - ami minden reformnak az alfája, ómegája - megvalósítsuk. Lám, már most is két évet húzódott ahhoz képest, amit minden párt elképzelt annak idején.
Ezért az én személyes véleményem, hiszen az SZDSZ-ben nincs még teljes egyetértés ezekben az ügyekben, hogyha másért nem, azért sincs szükség a nyugdíjfolyósításnál az önkormányzatra, hogy ezt az alappillért - ami most nem a három közül az egyik, hanem a tézisem szerinti alappillér - megvalósítsuk. Teszem ezt azért, mert kellemes példák állnak elõttem, amikor a földhivatali hasonló ügyek, nem akarom részletezni, a hasonló ügyek, hogy nyilvántartási problémák számítógépesítése, kormánybiztost neveztek ki; és a kormánybiztos, aki egy személyben szakértõ, és mindenre oda tud figyelni, lényegesen jobb eredményt ért el, vagy mondhatom azt, hogy sikereket ért el azóta, mióta kormánybiztosként mûködik.
Tehát a javaslatom az, és kérem, hogy képviselõtársaim bármilyen reformelképzelésük elé helyezzék oda ezt az elképzelést, miszerint a személyes nyilvántartást kell létrehoznunk ahhoz, hogy késõbb vitatkozhassunk arról, hogy milyen reformelképzelést csináljunk. Ennek egyetlen lehetséges módja az, hogy kormánybiztost neveznénk ki. Ennek viszont akadálya a meglévõ önkormányzatiság. A három dolog így függ össze, és kérem, hogy a további vita során vagy a további munkák során ezt vegyék figyelembe! Köszönöm figyelmüket. (Gyér taps a bal oldalon.)