DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! A második kör vége felé szeretnék röviden és némileg reflexíven szólni.
Tapasztalható sajnos a társadalombiztosítási kérdések vonatkozásában egy bizonyos érdektelenség. A társadalombiztosítási önkormányzati képviselõk és apparátus sem tölti ki a páholyokat, a kormány képviseletében egyedül az államtitkár úr tartott ki még, a képviselõi padsorok is meglehetõsen foghíjasak, és ami talán a legnagyobb baj, hogy maga a társadalom sem érzi át igazán, hogy milyen rettenetes nagy pénzekrõl van itt szó, milyen meghatározó kérdés ez, és hogy szó szerint mennyire húsba vágó kérdés ez közvetlenül, minden egyes magyar állampolgárnak.
Szeretném elkerülni mind a szakzsargonnak az ezoterikus nyelvezetét, mind pedig az öblös retorikát, és ehelyett az alapkérdésre, a társadalombiztosítás jövõjének a kérdésére, koncepcionális kérdéseire koncentrálnék. Egyfelõl természetesen adódik a társadalombiztosítási önkormányzatoknak, az alapoknak az ostorozása. Ezen a területen nehéz túlzásba esni. Valóban elmondható, hogy az alapok költségvetése "Csáki szalmája".
(12.40)
Az ÁSZ-jelentéseket elolvasva - gondoljunk csak itt a zárszámadásokra egymás után -, ezek az ÁSZ-jelentések felérnek egy-egy vádirattal. Állam az államban, az OEP politikai-hatalmi központ, politikai ellenõrzés nélkül képes a kormányt - a mindenkori kormányt - szakmapolitikailag ellehetetleníteni, gondoljunk a vétójog vonatkozására.
Az önkormányzat alapfeladatát nem gyakorolja, helyette vidáman szakmapolitizál. Monopolhelyzetben vannak, annak minden negatív következményével együtt. Pénzügyei a legenyhébb kifejezéssel élve zavarosak. Adminisztrációja túlburjánzott, és alacsony hatékonysággal mûködik.
A biztosítási jogviszony regisztrálása nem valósult meg, annak karbantartása sem megoldott. A járulékfizetés hátralékának nincs biztosítási következménye, és hát nehezen vitatható, hogy a társadalombiztosítás területe politikai értelemben a szakszervezeti lobbynak a vadászterülete.
Másfelõl azonban tapasztalható valamifajta államosítás gondolatának a lebegtetése, amely meggyõzõdésünk szerint óriási visszalépés lenne, és semmilyen formában nem engedhetõ meg. Érdekes, hogy azok sugallják elsõsorban valamilyen formában ennek az államosításnak a gondolatát, akik egyébként a legtöbbet hangoztatják, hogy az állam rossz gazda, privatizálni kell, és a többi, és a többi. Nyilván a társadalombiztosítás még rosszabb gazda, mint az állam. Mindenesetre ez a logikai ellentmondás csak úgy oldható fel, ha arra vagyunk kénytelenek gondolni, hogy ez az államosítás csak átmenet egy késõbbi privatizációhoz. De hát ez csak egy gondolatsor, és be is zárom a zárójelet.
Mindenesetre a Kereszténydemokrata Néppárt számára semmiképpen sem fogadható el az olyan konstrukció, amely a társadalom felsõ részét, a legnagyobb jövedelmû rétegeket egyszerûen kiengedné a rendszerbõl, és a többieknek maradna a kezelhetetlen nyomor. A Kereszténydemokrata Néppárt nem a megszüntetés, nem az államosítás, hanem a társadalmi rendszer továbbfejlesztésének a híve, a mûködõképességének a megteremtését tartja fontosnak.
Úgy gondolom, hogy tökéletesen igaza volt Boross Péter volt miniszterelnök úrnak, amikor arról beszélt, hogy a kormány koncepciótlan, sodródik, improvizál, és nyilván ezzel függ össze, hogy semmiféle anyagot nem kapott az Országgyûlés erre a politikai vitanapra.
Nyilván ebbe belejátszik az is, hogy szembeötlõen ilyen eltérõ beállítottságot és felfogást képviselnek a koalíción belüli pártok különbözõ meghatározó személyiségei.
A Kereszténydemokrata Néppárt nevében a Surján László által elmondottakhoz kapcsolódva a tb, a társadalombiztosítás jövõjérõl megkerülhetetlennek tartjuk egy nemzeti kerekasztal összehívását. Az, ami tegnap történt, valóban igen elgondolkodtató, nem lehetséges egyszerre konszenzusról beszélni, és szószegésbe sodródni, de a társadalombiztosítás olyan helyzetben van, és a jelentõsége olyan meghatározó, hogy megkerülhetetlennek tartjuk ennek a társadalombiztosítási kerekasztalnak az összehívását.
A KDNP két alappillért hangsúlyoz ebben a kérdésben. A szubszidiaritás és a szolidaritásnak az elvét. A szubszidiaritás alapján decentralizációs, multicentrális modellt tudunk elgondolni. Gondoljunk arra, hogy korábban volt az OTI, voltak köztisztviselõk, magántisztviselõk, posta, MÁV, és ez valóban mûködött.
A szolidarisztikus biztosítási rendszer hívei vagyunk kötelezõ jelleggel. A decentralizáció folytán a biztosítók önállóak, de törvényben garantált, kiegyenlítõ alapba helyezik bevételeik egy reális részét a szolidaritás jegyében, amely felhasználását majd törvény írja elõ.
Tisztelt Ház! A politikai vitanap igen fontos a figyelem felhívása szempontjából, a problémák exponálása szempontjából, de nyilvánvalóan nem képes arra, hogy önmagában megoldja ezeket a kérdéseket, és részletekbe menõ megoldást találjon. A további sodródás és improvizáció tarthatatlan. Ezért kezdeményezzük a társadalombiztosítás vonatkozásában a nemzeti kerekasztal összehívását. Köszönöm szépen. (Taps a KDNP padsoraiból.)