JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõ Úr! Három dologra szeretnék reagálni. Az elsõ, hogy eldõlt-e, nem dõlt-e? Én úgy látom, hogy két igen van, egy nem van. Tehát, ha most humoros akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy 2:1-re mi gyõztünk. De úgy hiszem, hogy mivel a dolog humorként nem kezelhetõ, de azért tényleg meg kell nézni ezt az ominózus határozatot és nem hinném, hogy a Népjóléti Minisztérium államtitkára ebben nagyot lódított volna. Azt hiszem, hogy át kell még ezt önnek is olvasnia.
A másik ilyen: az állami vállalatok tb-tartozásának az ügye. Ön is tudja, hogy ez az a kategória, amikor egyik zsebünkbõl átrakjuk a másik zsebünkbe ezt a dolgot, és ráadásul pénzügyi konstrukciós nehézségei vannak. Azt is hozzá kell persze tennem, hogy ezek nyilván nem 1994 után képzõdtek, és úgy, ahogy emlékszünk, hogy hány konszolidációs folyamat volt ebben az országban, mennyi pénzt költött el az állam konszolidációra. Éppen ezt szeretnénk elkerülni. Mi véget szeretnénk vetni annak, hogy egyre-másra újabb és újabb konszolidációk történjenek.
A harmadik dolog, amit szeretnék mondani, hogy ön azt állította, hogy én mondtam, hogy az ellenzék nem érdekelt az önkormányzatiságban; én azt mondtam pontosan, hogy az önkormányzatok ilyen összetételében nem érdekelt, és azt hiszem, hogy ezt az állításomat bátran fenn is tartom. Köszönöm. (Gyér taps.)