LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint a vita kezdeményezõje kell hogy megfogalmazzam csalódásomat. Csalódás volt ez a vitanap nemcsak az érdektelenség miatt, hanem elsõsorban a kormányzat szereplése és a kormányzó pártok szereplése miatt.
Mert azt azért joggal elvárhattuk, hogy kapjunk egy elõzetes anyagot a tárcától. Azt azért joggal elvárhattuk volna, hogy kormányzati félidõben a kormányzat nézzen szembe azzal, mit ígért 1993-94-ben a választási kampányában, és mit teljesített ebbõl ezen a területen. Azért joggal elvárhattuk volna, hogy megnyugtató képet adjon arról, hogy mi fog történni az országban az elkövetkezendõ másfél esztendõben mindaddig, amíg kormányzati idejük lejár.
Hiszen egy olyan területrõl van szó - sokszor elhangzott -, hogy a felelõsség közös, és hiába fogalmazzák kormányzati képviselõk itt az ellenzék felelõsségét, hiába próbálnak bennünket demagógiával vádolni, demagóg az a kormány, amelyik választási ígéreteivel próbálja elkábítani az országot, és utána teszi, amit tesz, maga ellen haragítja nemcsak a közvéleményt, de szétszedi az intézményeket, és nem hallgat bele igazán abba a magyar valóságba, ami körülöttünk van. Nem hallgat bele azokba a tüntetésekbe, amelyek Szentesen, Hódmezõvásárhelyen, Pincehelyen, Edelényben és másutt - a kórházi ágyak csökkentése miatt - történik. Nem hallgat bele abba a magyar valóságba, amely ott a gyógyszertárakban, a gyógyszertári sorokban hallható.
Nem próbálja átélni azoknak az orvosoknak a belsõ aggodalmát, dilemmáját, amikor gyógyítania kell, de ehhez eszköze nincsen, és váratlan helyzeteket teremtenek számára. Nem hallgat bele a mentõsöknek a gondjaiba, nem hallgat bele az ápolónõknek a gondjaiba, és itt ülnek körülöttünk a társadalombiztosítási önkormányzatnak a képviselõi, gondolom, számukra is csalódás ez, hiszen nem kaptak olyan muníciót a kormányzattól elsõsorban, amellyel munkájukat javítani, erõsíteni tudnák.
Miért mondom, hogy a kormányzattól? Vegyék tudomásul, hogy a kétharmados többségé az igazi felelõsség. Önök mindent megtehetnek, de az ellenkezõjét is. A kétharmados többség igenis lehetõséget adott volna két esztendõvel ezelõtt, hogy egy lendületes, határozott kormányvezetéssel és valóban megvalósítható programmal egészen más helyzetben legyen a magyar nyugdíjas társadalom, egészen más helyzetben legyen az ország, és egészen más jövõképünk legyen.
Így nem marad más, mint az az ellenzéki, vagy reméljük, hogy bõvíthetõ kerekasztal, ahol megfogalmazhatjuk és kidolgozhatjuk azt a nemzeti egészségügyi programot, amely lehetõséget ad egy egészen másfajta ezredvégnek a megszervezésére, létrehozatalára.
A csalódás mellett mégis köszönöm ezt, hiszen ezt a tanulságot is be kell építenünk az elkövetkezendõ másfél esztendõ munkájába. Köszönöm.
(14.40)