DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Megmondom õszintén, nem csalódtam túlságosan, hiszen nem vártam ettõl a vitanaptól azt, hogy most hirtelenjében a kormány elõvarázsolja azokat a hosszú távú elképzeléseit, amiket eddig két és fél év alatt nem láthattunk. Csodálkoztam volna, ha ez történik, akkor nagyon szigorúan titokban kellett volna tartani az utolsó idõben. Márpedig a társadalombiztosítás, a járulékrendszer, a költségvetés körüli vitákban világossá vált, hogy nincs a kormánynak átgondolt, hosszú távú koncepciója arról, hogy mit is akar valójában csinálni; ahogy a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban is néhány szlogenszerû megállapítás kering a levegõben, és mindenki azt hiszi, hogy megtalálta a varázskövet, hogy lehet a nyugdíjrendszert hosszú távra megoldani, úgy épp ennyire tisztázatlanok a részletkérdések, és nem tudnak válaszolni alapvetõ kérdésekre. Márpedig amíg ezeket a kérdéseket nem válaszolják meg, addig nem szabad egy ilyen nagy ellátórendszer reformjába belefogni, mert nagyon nagy baj az, ha megkezdik a reformot, és utána kiderül, hogy rosszul indultak el, vagy éppen még többe kerül.
Ugyanez a gond az egészségügy reformjával, hiszen néhány szlogenszerû megállapításra alapozva beindítottak egy folyamatot, amit még nem látják, hogy hova vezet, de hogy jóra nem, az biztos, és hogy meg kell állítaniuk, az is biztos, mert végrehajthatatlan lesz ez a törvény, és végrehajthatatlan ilyen módon a betegek súlyos veszélyeztetése nélkül ez a folyamat.
Tehát az egyik szomorú dolog az, hogy itt a vitanapon sem láthattunk egységes, hosszú távú és határozott koncepcióját a kormánykoalíciónak, és a kormánykoalíció hozzászóló képviselõi közötti ellentmondások is pontosan erre mutattak rá. Én mégis azt gondolom, hogy amit itt felvázoltam mint programot, azon nagyon tanácsos volna elgondolkozni, tisztelt képviselõtársaim. Az elmúlt években nagyon sok vita volt azon, hogy vajon a magyar gazdaság, amelyiket a korábbi években oly mértékben adósítottak el és ily mértékben - hogy úgy mondjam - elzálogosodtak vagyontárgyai, ilyen fizetési kötelezettségek mellett, ilyen állandó tõkekivonás mellett a gazdaságból magára tud-e találni.
Az elmúlt hat év története nem egészen erre mutat. És hogy a további stabilizációk majd mit jelentenek, az még nem világos senki számára. Ezért azt hiszem, hogy valóban a megközelítésen kellene változtatni, mert ha elzálogosították az ország vagyontárgyait és mondjuk, termelõeszközeit - hogy ilyen szépen fejezzem ki magam, de talán leegyszerûsítem a dolgot, hogyha a halásznak a hálóját elzálogosították -, és ezt a zálogtárgyat a hitelezõ elviszi, akkor nemcsak most, de soha többet nem fog tudni semmit sem visszafizetni. Ezért én azt gondolom, hogy nekünk olyan megoldásban kell gondolkoznunk, amikor meg tudjuk termelni a visszafizetendõ összeget. Ezért mondtam én el azt, hogy azok helyett a gondolatok helyett, amik régóta forognak az országban mindenféle adósságátütemezésekrõl, amirõl mindenki tudja, hogy egy rendkívül veszélyes dolog, mert nagyon-nagyon súlyos következményekkel járhat az országra, nem adósságátütemezésben kellene gondolkozni, hanem olyan speciális megoldásban, ami gazdasági programnak tekinthetõ.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nem tudom, emlékeznek-e, hiszen ez a gondolat akkor merült fel elõször, amikor ez a kormány Békesi László pénzügyminisztersége alatt járt kint Nyugaton a pénzügyi köröknél és szeretett volna hitelhez jutni. Csakhogy nem tudott letenni olyan programot az asztalra, amelyikre azt mondták volna, hogy lám, itt van ez a hitel. Nos, én úgy gondolom, és a Magyar Demokrata Néppárt úgy gondolja, hogy egy ilyen típusú program alkalmas lehet arra, hogy olyan változásokat idézzen elõ a gazdaságban, amikortól már meg tudja termelni a gazdaság nemcsak az eddigi kölcsönök törlesztését, hanem önmaga ellátórendszereinek továbbfejlesztését. Mert azt mindenkinek tudni kell, hogy egy ilyen típusú átalakítás kérem pénzbe kerül. És akik Chilére hivatkoznak, azok azt is tudják, hogy Chilében is pénzbe került, és máshol is, ahol ilyen lépéseket tesznek. Ebbõl következik, hogy véleményem szerint, nagyon komolyan el kellene gondolkozniuk ezen a megoldáson, természetesen ezt sem lehet három nap alatt és kapkodva végrehajtani. Minden egyes lépését alaposan ki kell gondolni, meg kell tervezni, és úgy lehetõleg beléptetni. Véleményem szerint ez hosszú távon megoldást jelenthet az országnak.
Ahelyett, hogy kormánypárti képviselõtársaim sora néhány mondatos megállapítással megelégszik bizonyos nagyrendszerekkel kapcsolatban, ahelyett talán inkább el kellene gondolkodni a mélyebb összefüggéseken; mint ahogy nagyon örülnénk annak is, hogyha például az egészségügy mûködésével kapcsolatban is kormánypárti képviselõtársaim jelentõs része megnézné, hogy hogy is mûködik az egészségügy. Tisztában lenne azzal, hogy idõnként milyen õrültségeket beszélnek. Mert higgyék el nekem, semmiféle átalakítás, semmilyen rendszer átalakítása nem vezethet eredményre, ha azt nem úgy teszik meg, hogy a benne szereplõk kölcsönös érdekeltségét megteremtsék. Ha ez nem sikerül, akkor legfeljebb szétzilálni sikerül a rendszert, átalakítani nem. Amíg ezt nem tudják megtenni, addig csak a zavart fokozzák az országban, és valóban tanácsos lenne, ha hallgatnának idõnként az ellenzéki aggályokra, és nem úgy gondolkoznának, hogy ez ellenzéki, az úgyis beszél. Néha gondolkodjanak is! Köszönöm figyelmüket.