DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Azokkal kell egyetértenem, akik úgy gondolják, hogy ez a politikai vitanap is a szokásos koreográfia szerint zajlott. Egyrészt, sajnos, kevesen voltunk, másrészt voltak, akik elbeszéltek egymás mellett, és bizonyos jelszavak elhangzottak, hogy kapkodott a kormány, hogy nincs koncepciója és így tovább. Ugyanakkor hozzáteszem azt is, hogy én nem tartom azt eretnekségnek, hogyha egy politikai vitanapon, mondjuk, a kormánypárti oldalon ülõ képviselõk ugyanazt a kérdést más és más oldalról közelítenek meg, ne adj' Isten még vitatkoznak is egymással. Erre való a politikai vitanap.
Mindenekelõtt azonban szeretném megköszönni azoknak a hozzászólását, akik érdemi értékelést adtak a társadalombiztosítás helyzetérõl, és lehetõséget adtak, hogy az idõkeret egy részében konstruktív párbeszéd folyhatott. Nagyon jó, hogy szó esett történelmi összefüggésekrõl, mert a történelmi összefüggések felvillantása módot adott arra, hogy belássuk az átalakítás idõhorizontját is. Örülök annak, hogy Surján László képviselõtársam más országok példáit hozta. Azt gondolom, hogy jól tette, mert a társadalombiztosítási rendszerek mindenütt a világon szembenéznek azzal a kihívással, amelyet járulékalapok zsugorodása és a növekvõ társadalmi igények egyidejûleg jelentenek ezzel a konfliktussal.
Ugyanakkor azonban azt gondolom, hogy ami a kitörési pontot illeti - vagy pontokat -, az államháztartás reformjával, átalakításával nem várhatunk addig, amíg növekedésbarát vagy munkahelyteremtõ gazdaságpolitika érzékelteti a hatását. Ha várnánk, akkor az
llamháztartás újraelosztás mértéke nem csökkenthetõ, és nem marad semmi a növekedés serkentésére.
Tisztelt Országgyûlés! Sokan érintették, hogy milyen viszonyban vagyunk a kormányprogrammal a társadalombiztosítást illetõen, illetõleg az 1991-ben hozott országgyûlési határozattal. Engem ez a vitanap arról gyõzött meg, hogy ebben az irányba haladunk, természetesen azt is hozzá kell tenni, hogy az életet nem tudjuk a programhoz vagy az országgyûlési határozathoz igazítani. A dolog pont fordítva van, és ez különösen érvényes változékony gazdasági és társadalmi környezetben.
A járulékrendszer módosítása is ebbe az irányba hat, de szeretném azt is elmondani - kicsit ismételve a törvények vitájában elhangzottakat -, hogy ez a mostani módosítás, amelyet a Ház elfogadott, az még nem jelent egy valódi járulékreformot. Az még hátravan, igen, szembe kell nézni azzal, hogy a személyi jövedelemadórendszer, a járulékrendszer, a teherviselési arányrendszer egy összehangolt változtatását dolgozzuk ki.
Kedves Képviselõtársaim! Torgyán József frakcióvezetõ úr feltette azt a kérdést, hogy van-e diagnózisunk a társadalombiztosításról, és erre úgy válaszolt, hogy természetesen a kormánynak ilyen diagnózisa nincs. Én azt gondolom, hogy elég körültekintõ vizsgálódás alapján van diagnózis. Torgyán képviselõtársamnak feltehetõleg egy ilyen blikkdiagnózisa van, tehát õ a tüneteket látja csak. Csakhogy az ilyen tünetekre alapozódó nagyon felületes diagnózisból az következik, hogy bizony nagy az esélye annak, hogy vagy a valóságosabbnál súlyosabbra, vagy a valóságosnál enyhébbre vesszük a társadalombiztosítást, vagy - ha úgy tetszik - jelen esetben a beteg állapotát. Ebbõl az is következik, hogy a gyógyszerelés, a gyógykezelés is esetleges és ötletszerû lehet. A túlgyógyszerelés bûnébe eshetünk, ennek is a következménye viszont az újabb egészségromlás. És akkor vagy ágyúval fogunk verébre lõni, vagy nem tudom, hogy melyik rosszabb, hogy ha parittyával elefántra. Minden esetre azt gondolom, hogy Torgyán frakcióvezetõ úr valami hasonlót tett.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nagyon sokan szóltak az egészségügyi reformról. Természetesen három pillérrõl kell itt szólni, és a zárszóban csak - azt hiszem - címszavakat tudok ezzel kapcsolatban említeni. Igen, egyszerre kell a szerkezethez hozzányúlni, a szerkezeti átalakítás kínjait vállalni, egyszerre kell gondoskodni az ellátás minõségének megszervezésérõl és biztosításáról és természetesen a finanszírozás változásáról. Ez utóbbi persze nem cél, hanem eszköz. Én szeretném megnyugtatni Szolnoki Andrea képviselõtársamat, hogy nem szeretnénk visszatérni a bázisfinanszírozáshoz sem. Az azonban elkerülhetetlen valóban, hogy érdemben javítsunk a teljesítményfinanszírozás rendszerén, beleértve ide azt is, hogy át kell tekinteni azokat a lehetõségeket, amelyeket sokan megfogalmaztak itt a finanszírozás decentralizálásával kapcsolatban, képviselõ asszony is. Ugyanakkor azonban azt is szeretném megjegyezni, hogy a finanszírozás decentralizálásának ma még számos hiányzó feltétele van. Gondoljunk például arra, hogy szabad orvos- és intézményválasztás mellett milyen fejlett és egységes információs rendszernek kell mûködni ahhoz, hogy a finanszírozás valóban kövesse a pácienst!
Tehát ebbe az irányba kell haladnunk. Nincs más választásunk. Szeretném megjegyezni, hogy azért történnek dolgok. Jelenleg például dél-dunántúli térségben zajlik egy modellkísérlet, Baranya, Somogy, Zala megyében a pécsi egyetem közremûködésével, a tapasztalatokat elemeznünk kell ezen a területen is.
Azt természetesen nem gondolom, hogy a nem a látási viszonyoknak megfelelõen vezetett kormány frontálisan ütközött az egészségügyi ellátó-rendszerrel, ahogy Lezsák képviselõ úr említette. Bármilyen jól hangzó megállapítás, nem errõl van szó. Több mint egy évtizede konszenzus van abban, hogy az egészségügy szakmai és gazdasági okokból átalakításra szorul. Ezzel egyetértve, az elõzõ kormányzat kidolgozott egy cselekvési programot, azonban csupán a finanszírozás átalakításához látott hozzá azt remélve, hogy ez kikényszeríti a szükséges egyéb változásokat is. Ma már tudjuk, hogy ez távolról sem így van. A struktúra, a jogrendszer, a szakmai szabályozás és a finanszírozás komplex korszerûsítésére van szükség. Én természetesen nem szeretnék labdadobálgatásokba kezdeni, képviselõ úr megemlítette, hogy az Antall-Boross-kormány mi mindent nem csinált volna meg. Ehhez képest az Antall-Boross-kormány véghezvitt egy alkotmányellenes kórházigazgató-váltást, pótlékot emelt fedezet nélkül - és nem szeretnék visszatérni ehhez a stílushoz, gondolom, nem is érdemel ez most több szót.
Selmeczi Gabriella képviselõtársam a kapacitástörvény végrehajthatatlanságáról szólt. Már itt, e Ház falai között is megemlítették más napokon, hogy a törvény értelmében a megyék túlnyomó többségében született megegyezés, Baranyától Hevesig. Nem szeretnék erre hosszan kitérni, mert azt hiszem, hogy errõl még napirend elõtt igen sokszor majd fogunk hallani.
Tisztelt Ház! Néhány más kérdésrõl engedjék meg, hogy röviden szóljak. Igen, a behajtás kérdése, a kinnlevõségek állományának a csökkentése nagyon fontos feladat, és a nyilvántartás, a járulék- folyószámlák egyeztetése okkal kritizálható. Az Egészségbiztosítási Pénztár a jelenlegi adminisztrációs és informatikai feltételek mellett késedelmesen és elég nagy hibaszázalékkal látja el ezzel az utóbbi években több mint tízszeresére nõtt számlatulajdonossal a korrekt együttmûködést. A megoldás - úgy gondolom - az informatika, a járulék- nyilvántartási rendszer korszerûsítése. Ezt több képviselõtársam sürgette, egyetértek velük, és erre világbanki forrás is van.
Még néhány kérdésrõl engedjék meg, képviselõtársaim, hogy röviden szólja. Én azt gondolom, hogy Fidesz nyugdíjkoncepciója sok tekintetében megegyezik a Nyugdíjbiztosítási Ö,nkormányzat koncepciójával és ez a nyugdíjrendszer értékeiben ugyan elfogadható, sõt nagyon népszerû is lenne, de azt azért hozzá kell tennem, hogy lényegesen költségesebb, mint a kormány változata.
(15.00)
Nem szeretnék számháborúba bocsátkozni az 5 milliárd forintnak az ügyében - képviselõtársaim erre részben már reagáltak -, de mindazonáltal, figyelembe véve a jelenlegi helyzetet, mint tudják, képviselõtársaim, a pótköltségvetésbõl a Nyugdíjalap hiánya jelenleg is több mint 21 milliárd forint már.
Ami a balesetbiztosítást illeti: megindult azoknak az információs és nyilvántartási folyamatoknak, illetve feltételeknek a megteremtése, amelyek a munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések elkülönült kockázatkezelését lehetõvé teszik. Pusztai Erzsébet képviselõtársam hozzászólásaival kapcsolatban csak egy megjegyzést szeretnék tenni: azt hangsúlyozni, hogy akár a Világbank, akár más nemzetközi szervezet képtelen és alkalmatlan arra, hogy az egészségügyi intézmények mûködési költségeinek finanszírozását vállalja; és nem vállalható nemzetközi kötelezettségeink növelése ebbõl a célból sem. Mindehhez adódóan a kamatterhek azt is kétségessé teszik, hogy költséghatékonyságról beszélhetnénk-e ebben a megoldásban.
Tisztelt Országgyûlés! Engedjék meg, hogy végül röviden szóljak a a társadalombiztosítás önkormányzati irányításának a kérdéseirõl, mert azt hiszem, hogy ez minden hozzászólásban valamilyen elõjellel visszacsengett és visszaköszönt. A hozzászólók túlnyomó többsége egyetértett azzal, hogy a társadalombiztosítási alapok önkormányzati irányítását fenn kell tartani. Nem hiszem egyébként, hogy a demokrácia a parlament határáig terjed; nem hiszem egyébként azt sem, hogy a pártok által delegált felügyelõbizottság jobban képviselné a járulékfizetõk és ellátottak érdekeit. És nem szeretném visszaidézni azt a definíciót sem, amelyet Kovács Pál képviselõtársam ismertetett itt az 1988. évi genfi találkozóról. De hadd idézzem az országgyûlési jegyzõkönyv egy mondatát: "A döntõen parlamenti, az elsõsorban kormányzati és a fõleg önkormányzati irányítás közül meggyõzõdésem szerint az önkormányzati a legjobb megoldás.". Ezt 1991. augusztus 26- án mondta dr. Surján László, akkori népjóléti miniszter, amikor a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló törvényjavaslatot elõterjesztette.
Én azt gondolom, hogy - persze - a részleteken még kell vitatkozni. Azt hiszem, hogy az egészségbiztosítási önkormányzatnak a feladata, az egy biztosításpolitikai stratégiának a kidolgozása és végrehajtásának ellenõrzése. És ettõl különbözik a szakmapolitikai feladatkör, és a szakmapolitikai feladatkörben kell az egészségügy valamennyi szereplõjének a megjelenését, részvételét biztosítani. Én nem hiszem azt, hogy a választás vagy delegálás kérdése itt és most a legalapvetõbb kérdések egyike kell hogy legyen, ez egy technikai kérdés. Ahogy említettem, mód és lehetõség lesz arra, hogy februárban ebben a kérdésben az Országgyûlés állást foglaljon, hiszen kötelezettségünk van törvényjavaslat elõterjesztésére.
Végül, tisztelt Országgyûlés! Én azt hiszem, hogy még nagyon sokszor és nagyon sokat fogunk vitatkozni a társadalombiztosítás helyzetérõl. Hiszen a költségvetési tárgyalásokon is újra elõ- meg elõjönnek ezek a kérdések. Azt azonban, tisztelt Ház, indokoltnak, sõt lehetségesnek is tartom, hogy a parlamenten kívül is állandósítsuk a pártok, szakmai szervezetek eszmecseréjét a társadalombiztosítás, általában a szociális biztonsági rendszerek kérdéseirõl. Nevezhetjük ezt akár egy egészségügyi nemzeti kerekasztal-beszélgetésnek vagy - sorozatnak, vagy társadalombiztosítási kerekasztal-sorozatnak, és mi a magunk részérõl egy ilyen tárgyalás asztalára örömmel tesszük le a készülõ egészségügyi és egészségbiztosítási törvény tervezeteit majd a jövõ év elején. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártiak oldalán.)