DR. TORGYÁN JÓZSEF, (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! November 16-án és 17-én MSZP-s miniszterek és magas rangú pártfunkcionáriusok tanácskoztak Szabolcs-Szatmár-Bereg megye sóstói "pártparadicsomában" arról, hogy az ország helyzetén miként lehetne javítani. Miközben õk tanácskoztak, közben az a látszat keletkezett, mintha valóban történne valami az ország legszegényebb térsége ügyében, ezért érdemes megvizsgálni, hogy mi az, ami a valóságban történt. És sajnos azt kell hogy mondjam, hogy az MSZP-s miniszterek kellemes étkezésén túlmenõen az ország legszegényebb részében, a keleti részben, nagyon nehéz helyzet keletkezett, hiszen a mezõgazdaság, az teljesen padlóra került. Ukrajnából hoznak be almát, és lengyel burgonyával árasztják el a térséget, hogy az ott termett termékeket ne lehessen eladni.
Ugyanakkor óriási munkáselbocsátások vannak a megye nyugati kapujában - és ami betetõzi az ott élõ nép kétségbeejtõ helyzetét, az az Alkaloida gyár, tehát tulajdonképpen a térség - mondhatni - utolsó megmaradt értékének az elkótyavetyélése, mert hiszen nem tudok más kifejezést erre használni. Mert igaz, hogy az MSZP-s, SZDSZ-es privatizatõrök azok a nemzeti vagyon "magánosításának" mondják az Alkaloida elkótyavetyélését, én azonban sokkal helyesebbnek tartanám a "nemzeti ajándékozás" címet adni annak, ami ott történt. Mert igazán nem tudom, hogy miként minõsítsem azt, hogy a magyar tulajdonú gyógyszergyárat idegen kézbe adták úgy, hogy 1 milliárd 385 ezer 670 ezer forintnak jelölték meg az adásvétel értékét egy sokkal nagyobb értéket illetõen. Ebbõl 1,1 milliárd forintot rögtön visszaadtak a vevõnek környezetvédelem címén, míg 277 millió forintot pedig dolgozói részvények címén számoltak el. Tehát tulajdonképpen nem maradt különbözet, illetõleg maradt 108 millió forint egy 5 milliárdra értékelt vagyonnál.
Egyértelmû tehát, hogy a nemzeti vagyonnak egy igen jelentékeny részét adták oda, mégpedig annak a Milan Panics exminiszterelnöknek, Horn Gyula miniszterelnök úr barátjának, akirõl elmondható, hogy õ felvásárolta a szentpétervári Oktyabr gyógyszermûveket. (Általános derültség.) Elnézést. Ha itt lenne a miniszterelnök úr, megkérdezném, hogy helyesen ejtettem-e ki a szót (Általános nevetés.), de hát nincs itt, nem tudom leellenõrizni magam. De megvette - ha jól tudom -, a belgrádi Galenika gyógyszermûveket is.
Nos, ezek így egyértelmûvé teszik, hogy itt egy monopolhelyzet kialakítását készítik elõ, hogy az amerikai gyógyszeripar Európának ezt a részét is magához vonja. És miután a monopolhelyzetek kialakulása elkerülendõ lenne, igazán nem tudom, hogy mi szükség volt arra a nemzeti vagyonra, ráadásul annak a nemzeti vagyonnak az elajándékozására, tehát az Alkaloida lényegében vételár nélküli, tehát ingyen odaadására egy jugoszláv volt miniszterelnöknek, aki ráadásul nyilvánvalóan olyan helyzetet fog teremteni, hogy a munkások elbocsátása elkerülhetetlen, mert a három gyógyszergyár megvásárlása egyértelmûen utal a piac megvásárlására, és egyértelmûen utal a monopolhelyzet kialakulására is.
Ezért az ország nyilvánossága elõtt tiltakozik a Kisgazdapárt a nemzeti vagyon ilyen elkótyavetyélése miatt. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok oldalán.)