KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Nem tartozik egyedi eseti körbe az, hogy a társadalombiztosítással összefüggésben átmeneti szabályozásra kényszerül az Országgyûlés. Most ezen túlmenõen speciális átmeneti szabályozásról van szó, hiszen amire az önálló indítványunk irányul, az része a tisztelt Ház elõtt lévõ '96. évi pótköltségvetési törvényjavaslatnak, amely a társadalombiztosítás számára állapít meg új elõirányzatokat.
Joggal merül fel a kérdés: miért alakulhatott ki az a helyzet, hogy ilyen módon kell a társadalombiztosítási költségvetés egy elõirányzatával kapcsolatban törvényt alkotni. A válasznál nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az elmúlt hónapokban a kormánynak be kellett nyújtania az 1996. évi központi költségvetés módosításáról szóló törvényjavaslatot, a központi költségvetés és a társadalombiztosítás '95. évi zárszámadását, a jövõ évi központi és a társadalombiztosítási költségvetés kodifikált elgondolását. Ezen kötelezettségének a kormány idõben eleget tett, s mindezek mellett már szeptemberben benyújtásra került a társadalombiztosítás '96. évi költségvetésének módosítása pótköltségvetés formájában.
Az érvényes törvényi elõírások értelmében azonban a tisztelt Ház csak akkor kezdheti el a költségvetési típusú törvények tárgyalását, ha az Állami Számvevõszék véleménye is a képviselõk rendelkezésére áll. A fent felsorolt törvények áttekintése az Állami Számvevõszék számára is jelentõs terhet jelentett.
Tekintettel arra, hogy a számvevõszéki vélemény csak november 8-án készült el, és ezért az Állami Számvevõszéket egyáltalán nem terheli felelõsség, világossá vált számunkra, hogy a beavatkozás nélkül finanszírozási feszültség állhat elõ azért, mert az Országgyûlésnek nincs módja, csak olyan ütemezésben elfogadni a pótköltségvetést, amely december eleji kihirdetést tesz lehetõvé. A feszültségkezelés azért is kiemelten fontos, mert a kórházak, egészségügyi intézmények biztonságos, kiszámítható mûködési rendjét zavarta volna meg az esetlegesen késõi pénzátutalás.
Nem arról van szó, hogy nincs mibõl finanszírozni a gyógyító- megelõzõ ellátás szereplõit, hanem arról, hogy a gyógyító-megelõzõ ellátásra eddig teljesített kifizetéseket levonva a költségvetési törvényben rögzített és azt csak törvényi felhatalmazással túlléphetõ elõirányzatból, a maradékösszeg kevésnek bizonyul ahhoz, hogy a november 20-án esedékes kifizetések teljes mértékben teljesíthetõk legyenek.
A törvényi felhatalmazást a pótköltségvetési törvényjavaslat ugyan megcélozza, de ha kivárjuk annak hatálybalépését, akkor mindaddig nem állna rendelkezésre a szükséges forrás. Ezért döntöttünk úgy, hogy kísérletet teszünk a helyzet mielõbbi, gyors rendezésére. Azért mondom, hogy kísérletet, mert csak akkor érhetjük el célunkat, ha minden egyes képviselõtársunk átérzi az átmeneti szabályozás szükségességének, fontosságának súlyát, és nem kis önmegtartóztatást vállalva eltekint attól, hogy módosító indítvánnyal egy másfajta kísérletet tegyen, azaz még jobbá tegye e két szakaszból álló törvényjavaslatot. Ha ez - akár egy képviselõ részérõl is - bekövetkezik, akkor célkitûzésünk vakvágányra fut.
A törvényjavaslatunkhoz csatoltuk az Egészségbiztosítási Pénztár segítségével elkészített és az õ adatbázisára alapozott kimutatást a gyógyító-megelõzõ ellátások 1996. évi kifizetéseirõl.
Képviselõtársaim számára ismert, de nem árt a széles közvélemény számára felidézni az elõirányzati számokat: januártól novemberig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a fenti célra 203,1 milliárd forint összeget teljesített. November 20-án az esedékes kiutalás összege 20,9 milliárd forint. Mindehhez együttesen 223,9 milliárd forintra lenne szükséges, miközben a hatályos költségvetési törvény 217,5 milliárd forint kiutalását teszi lehetõvé. És ezt a 217 milliárd forintos keretet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár csak akkor lépheti túl, ha erre törvényi felhatalmazással rendelkezik. A hiányzó 6,5 milliárd forint összeg tehát csak akkor folyósítható, ha a most elõterjesztett törvényt holnap a tisztelt Ház változtatás nélkül megszavazza.
A törvényjavaslatunk elfogadásával lehetõvé válik az is, hogy a pótköltségvetésben elõirányzott összesen 25,2 milliárd forint mértékig még decemberben kiutalásra kerülhessen 1,2 milliárd forint.
Tisztelt Ház! Szeretném elmondani, hogy a törvényjavaslat megfogalmazásakor több lehetséges szövegváltozatot gondoltunk végig. Volt olyan elgondolás, hogy az átmeneti szabályozásban csak a november hónapban esedékes kiutalások teljesítését tesszük lehetõvé. Ezt azért nem tartottuk célravezetõnek, mert a pótköltségvetési vita esetleges elhúzódása esetén újabb nem kívánt feszültség generálódna, igaz, az már lényegesen kisebb, 1,2 milliárd forint kiutalását hátráltatná csak.
Egy másik lehetséges szabályozási iránynak tûnt elsõ megközelítésben, hogy számszerûsíteni kellene az elõirányzat felsõ korlátját. Ezt azért nem tartottuk szerencsésnek, mert ezzel a pótköltségvetés egy soráról konkrétan döntöttünk volna, megkerülve a pótköltségvetést.
(17.20)
Érkezett felénk olyan kérés is, már a benyújtás után, hogy egy új változat benyújtásával tegyük lehetõvé az intézményeknél felhalmozódott adósság konszolidálását. Következetesen azon az állásponton voltunk mindhárman, hogy konszolidációs elõirányzat kiemelése a pótköltségvetésbõl csak úgy lett volna elképzelhetõ, ha akkor párosult volna a végrehajtás szabályozásával is. Ha mindez mégis beépítésre került volna a javaslatunkba, akkor nagy valószínûséggel elkerülhetetlenül bekövetkezett volna a módosító javaslat benyújtása, ezzel pedig eredeti célunk megvalósulását veszélyeztettük volna. Így körültekintõ mérlegelés után maradtunk a tisztelt képviselõtársaim elõtt fekvõ szövegváltozat mellett.
Kedves Képviselõtársak! Nagy tisztelettel kérem képviselõtársaimat, mérlegeljék az általam elmondottakat, és a holnapi szavazással tegyék lehetõvé, hogy az egyébként is több tekintetben is kritikus helyzetben lévõ egészségügyi ágazatban a feszültség ne nõjön akkor, amikor annak elkerülési módját képesek vagyunk megfogalmazni.
Az elõterjesztõk nevében is bízom benne, hogy az önálló indítványok indokolása a most elmondott érveink alapján, a szándékunk megértésre talál képviselõtársaink között, függetlenül attól, hogy a patkó melyik oldalán foglalunk helyet. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiból.)