MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt mondom, nagyon egybecsengenék a vélemények. Ennek az alapja is valószínûleg egy nagyon hasonló helyzet. Nyilván a kommentálásokban, a megítélésekben különböznek ugyanakkor az álláspontok.
Látni kell azt, hogy a mostani, hirtelen jött és kicsit kapkodva és drámai módon ecsetelve elénk hozott elõterjesztés ugyanakkor nem egy hirtelen megnyilvánuló problémát mutat be, hiszen ez a probléma már régóta ismert a magyar egészségügyben és a magyar társadalomban. Nevezetesen arról van szó, hogy az egészségügy rendszere, a kórházak finanszírozása évek óta alulfinanszírozott, ebbõl adódóan a jelenlegi válságos helyzet nem egyik napról a másikra, hanem hosszú évek következményeként állott elõ.
Ennek az egyik oka az, hogy az egészségügyben gyorsan elavuló gépparknak az amortizációs háttere nincsen meg, nincsen meg a pótlása és a mûszaki felújítása, ugyanakkor az egészségügyben az inflációs ráta szakértõi vélemények szerint folyamatosan és nem is kis mértékben haladja meg az átlagos inflációs indexet, amivel általában szokták az egészségügyi támogatásokat, az egészségügyi bevételeket növelni. A mai helyzet egy csõdközeli helyzet, ahol is milliárdos nagyságrendû hiányok halmozódtak fel, és a mûködésképtelenség oly módon nyilvánult meg, hogy azok a beszállítók, akik eddig hónapokon, néha éveken keresztül hiteleztek a kórházaknak, ezt nem teszik meg tovább. Nyilvánvalóan az õ érdeküket, az õ gondolkodásukat meg kell érteni, és ez azt eredményezi, hogy amennyiben nincsen gyors és átütõ támogatás, akkor összeomlik maga az egészségügyi rendszer, finanszírozásával együtt. Hónapok, évek óta mondjuk ezen válságjelenségeket, s a kormányzat nem mérte fel átfogóan a problémák nagyságát, és nem hozott semmilyen olyan intézkedési rendszert, ami igazából távlatosan hosszú távú megoldást jelentene. Ez a jelenlegi elõterjesztés és a pótköltségvetés sem az.
Ugyanakkor, mint ahogy ellenzéki társaim ezt megtették, a Fidesz parlamenti frakciója konstruktív ellenzéki szerepkörébõl adódóan nem tehet mást, mint támogatja az elõterjesztést, nem tehet mást, mint ebben a kialakult, rendkívül válságos helyzetben a tûzoltó megoldásoknak taktikáját támogatja, hiszen ma már nincsen mód és idõ arra, hogy hosszú távú, átfogó és garanciális módon próbáljunk meg a problémákon segíteni. Ám azt gondoljuk, hogy amennyiben ennek az elõkészületei és az érdemi lépései nem történnek meg rövid idõn belül, akkor néhány hónap múlva, majd jövõ év végén, majd megint néhány év múlva esetleg ugyanez a válság újratermelõdik, és a jelenleg használt megoldások semmilyen garanciát és valós esélyt nem nyújtanak arra, hogy az egészségügy csõdje ne fokozódjék, és ne fenyegesse a magyarországi lakosságot.
Tehát a Fidesz-Magyar Polgári Párt a kialakult válságos helyzetben vállalja azt, hogy nem nyújt be, nagy önmérsékletet tanúsítva nem nyújt be módosító indítványokat, és az indítványt magát pedig támogatni fogja. Ugyanakkor újólag megfogalmazza azon igényét, hogy az egészségügy finanszírozása, az egészségügy mûködõképessége a magyar lakosság szempontjából döntõ jelentõségû dolog. Talán az egyik legérzékenyebb, legfontosabb terület, s azt gondoljuk, hogy a kormányzatnak államigazgatási végrehajtási funkciójából adódóan kifejezetten felelõssége van a tekintetben, hogy az egészségügy mûködését ne csak egyik napról a másikra, hanem az elkövetkezendõ évekre is biztosítsa és garantálja a magyar lakosság számára. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)