NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma reggelre immáron teljesen megalapozott, kijelenthetjük, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt üdvözölheti román barátainkat a gyõzelmük tekintetében.
Reméljük, hogy gyõzelmükkel egy demokratikusabb kormányzat és elnöki hatalom kezdi el mûködését Romániában. Azzal az eseménnyel, hogy gyõztek barátaink, a román-magyar viszony tengelyében immáron bizonyosan nem a Horn-Iliescu, illetve az MSZP és testvérpártja - a vereséget szenvedett SZDRP - kapcsolata áll.
Bebizonyosodott, hogy a magyar külügyi kormányzat rossz lóra tett, amikor Iliescunak választási támogatást nyújtott az alapszerzõdés megkötésével. Az MSZP-SZDSZ-kormánypropagandával ellentétben a demokratikus erõk térnyerése nem az alapszerzõdés következményeként, hanem annak ellenére következett be.
A Ház falai között is megjelenõ amatõr hurráoptimizmustól azonban óvakodni kell. Hiszen nem arról van szó, hogy egy minden fenntartás nélkül demokratikusnak nevezhetõ politikai csoportosulás leváltott egy antidemokratikus hatalmat, hanem arról, hogy a túlnyomórészt régi nómenklaturistából álló garnitúrát ellenzékbe szorította egy, a demokrácia iránt kétségkívül inkább elkötelezett, inkább Nyugat-orientált, a piacgazdaság elveit és gyakorlatát inkább követni hajlandó csoport, amelynek egyébiránt egyik vezetõje a nómenklatúrából kikerült Petre Roman, 1992-ig Románia miniszterelnöke.
Ami a kisebbségi kérdést illeti, Radu Vasile a demokratikus konvenció miniszterelnök-jelöltje tegnapi sajtótájékoztatóján ajánlatot tett az RMDSZ kormányba lépésére, másfelõl viszont kizárta, hogy az RMDSZ másfajta, mint gazdasági pozícióra számíthatna. Kizárva a megyei prefektusi pozíciókat is.
Tehát a választásokon legjobb formáját hozó RMDSZ is komoly dilemma elõtt áll, ha kormányzati szerepet vállal, könnyen bûnbakká tehetõ a romániai szociális feszültségek miatt; ha kimarad, teljesen elszigetelheti magát, fokozva a romániai magyarságnak a kiábrándultságát, amelyhez volt köze az alapszerzõdésnek.
Akárhogy is lesz, Magyarországnak és az RMDSZ-nek hosszú menetelésre kell berendezkednie, ha az erdélyi magyarság nemzeti identitásának a védelmérõl nem kíván lemondani. Az alapszerzõdésrõl megkapó és ugyanakkor sajnálatra méltó a magyar kormányzat lázas erõfeszítése, hogy - jó képet vágva a fiaskóhoz - elleplezze az egyértelmû kudarcot.
(8.50)
Kovács László külügyminisztertõl Lábodi László államtitkáron át Horn Gáborig, az SZDSZ tapasztalt külpolitikusáig mindenki szerint az alapszerzõdést támogató erõk gyõztek. Természetesen az alapszerzõdésnek köszönhetõen. Készségesen feledkeznek meg arról, hogy Constantinescu és tegyük hozzá, hogy az RMDSZ kampánystábjának micsoda fejtörést okozott az alapszerzõdést Horn Gyula oldalán lobogtató Iliescu temesvári triumfálása.
Nem véletlenül hangsúlyozták a kampány során mindketten az idõzítés elhibázottságát. De ha Iliescu nyert volna, biztosra vehetõ, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány akkor is a maga sikerének könyveli el a romániai választási eredményt. Enélkül a csúsztatás nélkül ugyanis félõ, hogy ország-világ számára nyilvánvaló lenne, hogy mekkora hiba volt szeptember 16-án megkötni az alapszerzõdést.
A Horn-kormány egy lényegesen jobb alapszerzõdés megkötésének lehetõségét hiúsította meg azzal, hogy ideológiai vonzalmai szerint cselekedett. Ha igaz, hogy egy demokratikusabb román hatalommal jobb viszonyt lehet kiépíteni, akkor az is igaz, hogy ma jobb alapszerzõdés lenne megköthetõ Romániával. Két hónap alatt megdõlni látszik a rongyosra csépelt tétel, hogy szeptember 16-án a lehetséges legjobb alapszerzõdést kötötte meg Magyarország Romániával. És ha mindez igaz, akkor a szerzõdés tárgyalásának valójában most kellene elkezdõdnie. Ezt követelné Magyarország, az új román vezetés és a kétmilliós romániai magyarságnak az érdeke is.
A magyar kormánynak önkritikával a fiaskóból le kell vonnia a megfelelõ következtetéseket. Mindenekelõtt stratégiát kell kidolgozni a kétoldalú kapcsolatok kölcsönös elõnyökön alapuló tényleges fejlesztésére, amelyben az alapszerzõdés hiányosságai is orvoslásra lelhetnének.
Tisztelt Ház! A román választások legrejtélyesebb vonatkozása ugyanakkor a nagyhatalmi politikában rejlik. Iliescu és az SZDRP bukásával Románia önjáróvá vált, ugyanis a mindkét térségünkben érdekelt nagyhatalom a maga sajátos eszközeivel Iliescut és pártját támogatta. Eljött az ideje tehát annak - tekintettel arra is, hogy megfordult vilniusi gyors -, hogy Románia új elnökének és népeinek támogatást adjon Nyugat- és Közép-Kelet- Európa minden demokratikus erõje az önállóságának a megteremtéséhez.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)