GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hogyha most hirtelenjében folytatnám Csapody Miklós iménti gondolatmenetét, õ azt fejtette ki, hogy a kormánypártok oldaláról ha Iliescu gyõz, akkor azért jó az alapszerzõdés, hogyha Constantinescu, akkor azért.
Megfordítva is igaz a dolog, kedves képviselõtársam. Önök most azt mondják, hiszen megmondták akkor, hogy Iliescunak csináltuk mi ezt az alapszerzõdést, ha õ gyõz, akkor azért jó, mert van. De hát fordítva is igaz a dolog. Önök azt mondták, hogy akkor rossz, és most, hogy Constantinescu gyõzött, akkor is rossz. Ugyanúgy igaz ez a gondolatmenet oda és vissza, és nem hiszem, hogy ezzel bármire juthatnánk.
Ez az egyik, amit el akartam volna mondani, de fõként Németh Zsolt szövegére, amit remélem - mint eddig bármikor -, viszontlátunk majd a Magyar Hírlapban egy illõ honorárium fejében. Szóval folyamatosan kitételeket alkalmaz, kijelentéseket tesz, hogy ez fiaskó, kudarc és mi egyéb volt.
Én úgy gondolom, hogy akkor lehet fiaskóról, kudarcról beszélni, hogyha az alapszerzõdés - úgy, ahogy van - végrehajtatlanul marad, egyébként nem, minden más ráfogás, elõítélet.
Azért annyit engedjen meg még, képviselõ úr, ha máskor olyan kijelentést tesz, hogy ideológiai vonzalmak lettek volna Ion Iliescu és Horn Gyula között, akkor ennek valamilyen nyomát adja, mert én nem tudok ilyet mondani. Ez megint az a politikai propaganda, amibe oly sokszor beleesik, és tévedés.
Lehet örülni annak, hogy Constantinescuék gyõztek, egy dolgot azonban szeretnék elmondani erre, egyébként erre Csapody Miklós is utalt, hogy demokráciákban a történelem nem egyik ciklustól a másikig tart, tovább kell gondolni, és nem válogathatja meg egyetlen kormány sem a partnereit, még akkor sem, hogyha egyik- másik partnere nem a legrokonszenvesebb.
Végül pedig: lehetséges, hogy ez a szerzõdés (Az elnök megkocogtatja poharát, jelezve, hogy a felszólalási idõ letelt.) - befejezem, elnök úr -, ez a szerzõdés nem a lehetséges legjobb, de tudjuk jól, Románia esetében ez különösen igaz, ismerve tradícióikat, hogy egy ennél jobb szerzõdést is vígan elszabotálnak. Még egy ennél gyengébb szerzõdés elvileg lehetséges, (Az elnök ismét megkocogtatja poharát, jelezve, hogy a felszólalási idõ letelt.) talán erre most példa is lesz, tartalommal telítõdik meg, és a magyarság helyzete jobbá válik, és ez a lényege az ügynek, nem pedig a publicisztika, a stílus. (Taps.)