DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Úgy tûnik, hogy a mai nap a kormánypártok védekezésének és önvallomásainak a napja. Nagy érdeklõdéssel hallottam Lamperth Mónika frakcióvezetõ asszonytól, hogy a Magyar Szocialista Párt testvérpártja annak a Petre Romannak a pártja, akinek tevékenysége különösen magyar ügyekben, ugye, 1990-ben különösen jól ismert. Na de hát azt hiszem, hogy nem kell attól tartanom, hogy akár az MSZP, akár az SZDSZ egyet fog velem érteni, ennek a kellemetlen kockázatát nem kell vállalnom.
Az alapszerzõdésre visszatérve, hát azért azt mondjuk meg õszintén, nemcsak külügyi bizottsági tagok egymás közt, hanem a parlament plenáris ülésén is, hogy az alapszerzõdés megkötése, tisztelt hölgyeim és uraim, megelõzte a magyar-magyar csúcstalálkozó záródokumentumának a felrúgása a kormánypártok részérõl. Itt egy nagyon gyors szerzõdéskötés történt, meglehetõs külsõ és belsõ pártpolitikai nyomásra, ez vezetett Temesvárra, a többit ismerjük. Tehát azt mondani, hogy az alapszerzõdés milyen nagyszerû dolog volt, és lám, ennek köszönhetõ a mostani gyõzelem, azt hiszem, ez egy téves értelmezés. Itt azt lehet mondani, hogy az RMDSZ és az erdélyi magyarság által érzékelt anyaországi visszásságok, hogy nagyon temperáltan fogalmazzak, az önmagában segítséget jelentett, hiszen önmagukra voltak utalva.
A másik, hogy Eörsi Mátyás képviselõtársam jelezte - úgy látom, elsõ hozzászólásában, mert úgy látom, készülõdik egy másodikra is -, hogy jobb lenne bizony, hogyha az ellenzék most hallgatna, vagy ha már nem hallgat és nem ül szépen a helyén, akkor legalább mondaná, hogy hát kedves kormány, igazatok volt, mert hát ugye, õk látták elõre és ez a helyes megoldás. Én azt hiszem, hogy valóban, az alapszerzõdés ratifikációs vitájában lesz alkalmunk kifejteni érveinket, azt azonban itt kimondani, hogy a szerzõdés segített és akkor is segített volna, hogyha más eredmény jön ki, ezt a magam részérõl nem tartom elfogadhatónak. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)