DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon furcsák azok a mondatok, amiket ön itt elmond. Hiszen '96 júniusában az Igazságügyi Minisztériumban már úgy nyilatkoztak, hogy a közeli jövõben benyújtják az Országgyûlésnek ezt a törvénymódosítási javaslatot, hiszen rendkívül fontos, hogy a szervezett bûnözés ellen a kellõ lépéseket megtehessék.
Ugyanakkor viszont a kormányhatározatban az szerepel, hogy '97. március 31-ig meg kell vizsgálni a bûnszervezetben való részvétel önálló bûncselekménykénti szabályozásának, valamint a szervezett bûnözésbõl származó jövedelem elvonásának lehetõségeit.
Nos, tisztelt miniszter úr, a lehetõségek megvizsgálása nem törvényjavaslat. Ezzel együtt rendkívül furcsa hivatkozás ez, miniszter úr, két és fél évvel a kormányzás megkezdése után még mindig csak áttekintik, csak végiggondolják, csak gondolkoznak rajta, és felmérik. Azért egy kormányzati munkában két és fél év már több, mint félidõ. Ha ennyi idõ alatt még idáig sem tudtak eljutni, akkor hova fognak eljutni a hátralévõ idõben?
És amikor valaki az Igazságügyi Minisztérium helyett - kemény munkával, mert nincs akkora apparátusa, mint az Igazságügyi Minisztériumnak - a szintén rendkívül fontos kérdésekben kidolgozza a büntetõ törvénykönyv módosítását, mint ahogy a Néppárt esetében Kutrucz Katalin és Kónya Imre ezt megtette, akkor az igazságügy-miniszter úr azt mondja, hogy kérem, nálunk folyamatban van a munka, nem illik a koncepcióba, ezt sem fogadjuk el. (Vastagh Pál közbeszólása: És a legfõbb ügyész is hasonlóképpen ítéli meg.)
Mirõl szól ez a történet? Ne tegyünk semmit? Mert túl sokáig tart a dolgok elõkészítése? Közben pedig virágzik a bûnözés Magyarországon. Nem hiszem, hogy egy miniszter felelõssége csak eddig terjedne. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)