GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nagy örömmel hallottam, hogy Varga Mihály képviselõtársam álláspontja az 1 százalék ügyében az elsõ megszólalásától a másodikig jelentõsen módosult. Mert valóban arról van szó, hogy itt az állampolgárok a saját akaratuknak megfelelõen támogathatnak társadalmi szervezeteket. És ez a lényeg. Annyiban árnyalta ezt a második álláspontot, hogy nyilvánvalóan ez a kormánykoalíció az õ szemében megbízhatatlan, ezért ne ezt terjessze elõ, majd nyilván, amikor a Fidesz jut hasonló helyzetbe - vagy jutna esetleg, feltételezése szerint, hasonló helyzetbe -, akkor volna ezt értelmes elõterjeszteni. Én meg úgy gondolom, hogy az állampolgárokra kell bízni, hogy mikor akarnak élni egy-egy joggal vagy sem, és nem itt a parlamentben meditálni afelõl, hogy kinek volna joga ezt a jogot megadni. Egy.
Második. Tételesen nem igaz az, amit Varga Mihály mondott, hogy bárki faragni akarná az egyházi intézmények költségvetését vagy az egyházak támogatására fordított költségvetési hányadot. Hogyha nem illetlenség, marasztalnám a további vitában, mert a felszólalásomon elõre kitérnék, és szám szerint be tudom mutatni, hogy nem, hogy faragni nem akarja senki, itt jelentõs emelések történtek, történnek. Szeretném, hogy ha ezt akkor észrevételezné, és legalább annyit elmondana, hogy tévedett, nem olvasta el a költségvetésnek ezt a vonatkozó fejezetét elég pontosan. Köszönöm.