KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Demeter Ervin képviselõtársam egy látszólag nagyon szimpatikus módosító-javaslat csomagról beszélt, hiszen ki ne szeretné emelni a nyugdíjasoknak a jövedelmét, ki ne szeretné növelni a mezõgazdaságnak a támogatását, ki ne szeretné növelni a szociális kiadások összegét? Természetesen ez látszólag nagyon szimpatikus javaslat.
Emlékszünk arra, nem olyan régen még Lezsák képviselõ úr, az MDF frakcióvezetõje egy napirend elõtti hozzászólásában közölte azt a Házzal, hogy ez csak politikai elhatározás kérdése, hogy milyen kiadásnövelésekrõl dönt a Ház. Megítélésem szerint ez a politikai elhatározás egyszerûen nem tartható, nem illeszthetõ bele abba a gazdaságpolitikai gondolkodásmódba, amit a kormánypártok követnek.
Ez a gazdaságpolitika, amelyrõl az MDF-nek a módosító indítványai szólnak, ez, képviselõ úr, zsákutca. Ezt már megtapasztalhattuk. Olyan kamatkiadásokat szeretne megtakarítani, olyan pluszforrásokat próbál találni, amik egyszerûen nem léteznek azoknak a kiadásoknak a fedezetéül, amelyrõl ön szólt.
Itt a Nemzeti Bank és a központi költségvetés közötti elszámolási viszony megváltoztatásában, illetve az errõl szóló vitában már részletesen kifejtették a kormánypárti képviselõk - és én nagyon sajnálom, hogy ennyi idõ is kevés volt ahhoz, hogy ezt megértsék önök -, hogy akár megtörténik az olyan módon való átalakítás, ahogy ez a törvényjavaslatokban szerepel, akár nem, kamatkiadás szempontjából a helyzet ugyanaz lesz. Ezt a kormány igyekezett bemutatni ellenzéki képviselõknek is egy megfelelõ hatástanulmánnyal. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Én nagyon sajnálom, hogy mindez nem érte el a megfelelõ hatását. (Gyér taps a kormánypárti padsorokban.)