GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Olyan dolgokról beszélnék, amelyek már költségvetési kihatásaik mértékében meg sem közelítik az itt elhangzottakat, de úgy gondolom, hogy valamennyiünk számára fontosak.
A módosítások során a kisebbségi önkormányzatok, illetve a kisebbségek finanszírozásával kapcsolatos ügyekrõl szeretnék elsõként szólni. Az együttes ajánlásban két ilyen indítvány szerepel, Jakab Róbertné képviselõ asszonnyal közösen adtuk ezeket be, a kisebbségi önkormányzatok, Országos Kisebbségi Önkormányzatok támogatására vonatkozik az egyik, a másik a kisebbségi közalapítvány, eredeti nevén a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatását kívánnám növelni.
(11.40)
Miért? Arról van szó, hogy 1996-ban az Országos Kisebbségi Önkormányzatok között 256 millió forintot osztottunk el, ez 18,1 millióval nõne a költségvetés szerint, ami közelítõleg 7-8 százalékos emelkedés. A kisebbségi közalapítványnál pedig a tavalyi, illetve az idei 389 millió forintos összeg 395 millióra nõne, ami egy százalék.
Az indítványunk erre vonatkozik, elsõsorban azért, mert nyilván képviselõtársaim zöme nem tudja, hogy a múlt esztendõben a költségvetés lehetõvé tette, hogy az Országos Kisebbségi Önkormányzatok székházhoz jussanak. Ezek berendezésére azonban, felszerelésére nem futotta ebbõl a pénzbõl, azért válik szükségessé az emelés - az általunk javasolt emelés -, mert ha komolyan vesszük a saját kisebbségpolitikánkat, valóban nem csak kirakatnak tekintjük azt, amit megtettünk az elmúlt esztendõkben, akkor ennek logikusan be kell következnie, s a mûködéshez szükséges feltételeket biztosítani szükséges.
Hasonló a helyzet a Kisebbségi Közalapítvánnyal kapcsolatban, amely a kisebbségi szervezetek különbözõ pályázataira ad pénzt; kulturális, szociális, oktatási, továbbképzési és egyéb célokra.
Mi, képviselõ asszony társammal együtt, forrásként a kárpótlási hivatal személyi juttatásait jelöltük meg. Elmondom azt is, hogy ezek a javaslatok nem kapták meg a bizottságok támogatását, nem támogatja a kormány sem, sõt, hozzáteszem, hogy a saját frakcióm sem. Elsõsorban a forrásoldalról emeltek kifogást a szándékok ellen.
Itt azonban - és én szeretném, hogyha konzekvens volna ez ügyben minden olyan szerv, amely költségvetést készít, és amely késõbb megjelenik a költségvetésben - érzek egyfajta tisztázatlanságot. Ennek az esztendõnek a végén lezárulnak a földkárpótlással kapcsolatos ügyek, ami hátramarad a kárpótlási hivatalban, az már csak a politikai kárpótlás - remélem tavaszi - lezárásával összefüggõ, az akkor szükségessé váló eljárásokkal összefüggõ költség lesz.
Ez értelemszerûen azt jelenti, hogy az a létszám, amely pillanatnyilag a kárpótlási hivatalban dolgozik, ebben a mértékben nem tartható fenn, átalakításra van szükség. Információm szerint ezeknek az embereknek a zöme a földhivatalokhoz kerül, hiszen ott meg szakemberhiányban szenvednek. Az eljárások azért is húzódnak el jelentõs mértékben a különbözõ földügyletek kapcsán, mert egyszerûen kevés a szakember.
Tehát én úgy gondoltam, hogy itt felszabadul valami pénz, reményeimmel ellentétben ez nem talált támogatásra, mert hogyha szükség volna egyébként akár a földkiméréssel, a földhivatalok munkájával kapcsolatos pótlólagos pénzekre, akkor annak, úgy gondolom, ott kellett volna megjelennie. Nem így történt.
Ezzel együtt kérem arra majd képviselõtársaimat, hogy legyenek figyelemmel erre, és támogassák az eredendõ törekvésünket, hogy ugyanis szükséges a kisebbségi ügyek valamelyest megtoldása.
Másodikként arról szólnék, ami itt már a vitában más összefüggésben elõjött, az egyház finanszírozása az egyházak támogatásával összefüggésben. És akkor itt szeretnék bevezetõben adatokat sorolni, bár erre vonatkozóan módosító indítványok nem érkeztek, de ha már szóba került, akkor kötelességemnek tartom elmondani, hogy az egyházi alapintézmények mûködése, felújítása és a többi elõirányzat a tavalyi 2 milliárd 50 millióval szemben 300 millióval növekszik, és ez 38 egyház között oszlik meg.
Én nem hiszem azt, hogy egy 15 százalékos növekedés ebben a pozícióban kárhoztatható volna, ez jelentõs mértékû, és esztendõk óta esedékes, most elõször sikerült ezt megvalósítani. Az egyházi közgyûjtemények támogatása 165,5 millióval szemben 265,5 millió. Ez is, úgy gondolom, hogy a költségvetési átlagnál jelentõsen nagyobb mértékû növekedés. Egyébként ez 11 egyházi közgyûjtemény között oszlik meg.
Végezetül pedig az egyházi szociális intézmények javára elkülönített költségvetési hányad 140 millióról 180 millióra növekedett, és ez 19 egyház, illetve egyházi intézmény között oszlik meg. Hozzáteszem azt is, hogy amirõl most beszéltem részleteiben, egy közös egyeztetés után az egyházakkal folytatott megbeszélésen jóváhagyatott az egyházak részérõl is, és már most szeretném képviselõtársaim figyelmét felhívni, hogy a korábbi években folytatott gyakorlatunknak megfelelõen bizottságunk szeretné - az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság szeretné - az egyház-finanszírozásra vonatkozó országgyûlési határozati javaslatát idõben beterjeszteni, és a költségvetéssel egyidõben, illetve idõben - de természetesen aznap - az Országgyûléssel elfogadtatni, hogy az érintett egyházak és intézményeik idõben juthassanak pénzükhöz.
Amirõl viszont meg kell emlékezni, mert elég sok módosító indítvány érkezett, az egyháziingatlan-visszaadásokkal kapcsolatos kérdéskör. Erre esztendõk óta 4 milliárd forintot különít el a költségvetés. A dolognak azonban nagyon hosszú a története. 1991-ben hozta meg a vonatkozó törvényt az Országgyûlés. Hozzá kell tennem, hogy semmiféle vizsgálat, felmérés, hatástanulmány nem elõzte meg a törvényt. Egyszerûen csak egy politikai szándék - megengedem, nagyon jó szándékú politikai szándék - fogalmazódott meg a törvényben.
El kellett telnie egy esztendõnek ahhoz, hogy az érintett egyházakon kívül felébredjenek az önkormányzatok is, amelyeket alapvetõen érintett a kérdés, hogy ugyanis ebbõl a pénzbõl számukra is kihasítható nem is akármilyen szelet. Egy milliárddal indult elsõ esztendõben ez a tétel - a törvény meghozatalát követõ évben -, s a rá következõ évben 4 milliárdra növekedett azért, mert már az elsõ évben sem voltak teljesíthetõk a beadott igények.
Az önkormányzati kártérítési követelések vagy kártérítési igények azonban olyan fokon megnövelték ezt a költséghányadot, hogy a címzett és céltámogatások körébõl plusz 3 milliárdot oda csoportosítottak át. Azóta folyamatosan azt hallja, halljuk itt az Országgyûlésben és a nyilvánosság elõtt mi magunk is - és persze a közvélemény -, hogy a kormányzat akadályozza az egyháziingatlan-visszaadások menetét.
Amirõl szó sincs, egész egyszerûen arról van szó, hogy egy gazdaságilag nagyon is megalapozatlan törvény folyamatosan olyan helyzetbe juttatja a bármikori kormányzatot - az elõzõ is így volt -, amely nagyon nehezen végrehajthatóvá teszi az egész kérdéskört. Ebben a pillanatban a felülvizsgált ingatlanok, illetve ezeknek a listája elkészült, az egyházak ezt beadták, és mindenfajta egyeztetés után több mint 120 milliárd forint volna annak a költségkihatása, hogy a törvényt végrehajtsuk. Ez nyilvánvalóan a megadott idõben szinte képtelenség, lehetetlen.
Én arra kérem képviselõtársaimat, akik ilyen irányú indítványokat adtak be, hogy gondolják végig folyamatában az egészet, mert ilyen mértékben, ahogy ez terhelõdik a költségvetésre, nem csak idén, nem csak jövõre, 5-10 év múlva is nagyon nehezen lesz végrehajtható a törvény.
Végezetül egyetlenegy megjegyzést engedjenek meg. Keller László korábban szóba hozta a médiafinanszírozás kérdését, s ezzel összefüggésben némi önkritikával azt mondta, hogy a kormánypárti képviselõk nem mérték fel kellõképpen a médiatörvény költségvetési következményeit.
Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy a médiatörvényt nem a kormány hozta, a médiatörvényt egy hatpárti, ezzel megbízott különleges bizottság - parlamenti bizottság - hozta meg, és ez a bizottság volt az, amelyik - úgy gondolom - valamennyi párt egyetemleges (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) felelõsségét kellene hogy viselje akkor, amikor a költségvetés most szembesül azokkal a problémákkal, amelyek a törvénybõl következnek, és nem a (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idõ leteltét.) politikai szándékokból. Köszönöm. (Taps.)