NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert azt hiszem, hogy egymással ellentmondó dolgokat mondott ön, hiszen "a köztisztviselõknek nem szabad politikai nyilatkozatot tenni" típusú kitétellel egyetértek, örülök annak, hogy elismeri azt, hogy a kijevi nagykövet túllépte a határt, és annak is örülök, hogy félreérthetetlenül tudomására hozták ebbeli véleményüket a kijevi nagykövetnek.
Ugyanakkor a nagykövet számára valóban nagyon fontos betartani azt, hogy hol vannak a politikai kapcsolattartásnak a határai, és akkor, amikor ön azt mondja, hogy tartalmilag egyetértett a nagykövettel, sajnos, azt kell mondanom, hogy ezzel viszont nem tudok egyetérteni, hiszen itt valóban arról van szó, amikor a stílus a tartalom. Hogyan lehet egyetérteni azzal a kijelentéssel tartalmilag, tisztelt államtitkár úr, hogy nem érzik át a kárpátaljai magyarság szervezeteinek a vezetõi, hogy egyéni ambícióinkat a közösségi érdekek fölé helyezzük? Hogyha egy nagykövet ezeknek a véleményeknek nyilvánosan hangot ad, akkor az igenis a diplomáciában egy tartalmi megnyilvánulás. Továbbá azt sem tudom, hogy mennyiben kapott elégtételt ezért a megnyilvánulásért a kárpátaljai magyarság, hogyha ön, államtitkár úr, úgy ítéli meg, hogy a nagykövet bizonyos határokat túllépett, akkor ezzel kapcsolatban nemcsak a nagykövet irányában kell eljárni, hanem megítélésem szerint valamilyen típusú jóvátételre is a kárpátaljai magyarság joggal számíthat a magyar kormányzat irányából.
Tehát örülvén annak, hogy a minisztérium érzékelte, hogy itt valami meglehetõsen problémás dologról van szó, mégis nem látva rendezettnek azt, hogy az elkövetkezendõ idõszakban nem fog hasonló helyzet elõállni, ezért nem tudom elfogadni a válaszát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobboldali padsorokban.)