FRANCZ REZSÕ (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Van jó pár dolog, amivel egyetértek Bogárdi képviselõ úrral, nevezetesen, hogy a 88 milliárd valóban kevés. A gond ott van, hogy az elmúlt években nagyon mélyre süllyedt ez a támogatás, és onnét már nagyon nehéz érvényt szerezni annak, hogy ez több legyen; másrészrõl én is úgy érzem, hogy ennek a racionális felhasználásával esetenként bizony gondok vannak. De mivel szóba hozta a csatlakozási törekvéseinket és azt az alapot, hogy milyen árualappal, milyen volumennel megyünk be a reményeink szerint az EU-ba, így jobban meg kellett volna ezt gondolni korábban, és nagyon üdvös lett volna, hogyha négy éve teszi meg az ezt féltõ hozzászólását. Ugyanis elmerengek az akkori idõkön, hogy milyen terméseredmények voltak '85 és '90 között vagy '91- ben vagy '92-ben. Ezt termelésvolumenre is értem és a hozamok nagyságára is. Akkor abból csináltak programot, hogy hogyan lehet a támogatásokat lecsökkenteni, a termelõket ellehetetleníteni; és ebbõl kifolyólag ma ott vagyunk, hogy bizony kiürült a talaj táperõkészlete, és pokolian nehéz lesz feltornázni ilyen inflációs viszonyok között.
És még egy dologra szeretnék reagálni. Az exporttámogatásoknak ki tudja, hogy jobb: az, ha az megvan nevezve konkrét összeggel, vagy nem. Tavaly megneveztük. Az volt a törekvés, hogy a termelõi támogatás növekedjen, az exporttámogatás - összhangban a GATT-egyezménnyel - csökkenjen. Hát kérem, év végére az a helyzet áll elõ, hogy a tervezethez képest 10 milliárddal több lesz az exporttámogatás. Vajon az mezõgazdasági támogatás? Tehát valahol a piacra jutás tekintetében a magyar termelõnek (Az elnök pohara megkocogtatásával figyelmeztet az idõ leteltére.) mit jelent a piac? Azt, amikor eladja. Nem külföldre, a kereskedõnek. Tehát az a támogatás már kereskedõi. Köszönöm a türelmüket.