MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az általános vitában elmondottam, hogy miközben a gazdaságpolitika fõ vonalaival, makroszámokkal és minden nagy lépésével egyetértek a költségvetésnek, aközben nagyjából ugyanazt tudom elmondani, amit itt az elõttem szóló képviselõtársaim, hogy általában meglehetõsen kis figyelmet kaptak azok a részletszabályok, a finomszabályozások vagy a mikrogazdaság kérdésköre, amely pedig kell ahhoz, hogy egyébként a fõ tendenciák érvényesüljenek - vagy jobban érvényesüljenek -, de amely, ha rosszul van szabályozva, akkor még le is ronthatja a gazdaságpolitikai vonalvezetést, illetve az ezáltal elérhetõ eredmények nagyságát és hatékonyságát.
Én most két dologhoz szeretnék hozzászólni, éppen mert néhány bent lévõ indítványt szeretnék ezzel támogatni, illetve kapcsolódó módosító indítványt nyújtottam be. Az egyik a környezetvédelem ügye, illetve szûkebben véve a központi Környezetvédelmi Alap kérdése, a másik az ÁPV Rt. belterületi föld és egyéb, ÁPV Rt.-re vonatkozó szabályok.
Abban mindannyian egyetértünk, hogy a környezetvédelem ügye is nagyon sokáig méltatlanul háttérbe volt szorítva Magyarországon, a rendszerváltozás után egyre jobban elnyeri azt a helyet, amely a környezeti problémákat, természeti, környezeti értékek megóvását megilleti a mindennapi életben. Az a kérdés persze, hogy hogyan kell ezt a problémát kezelni, és e tekintetben vannak bizonyos aggályaim.
Az egyik megoldás az az - és erre volt az elsõ törekvés -, hogy a felhalmozódott problémákat oldjuk meg egyfajta központi allokáció, egy központi rendszer keretében, amelyhez az akkor '90 és '94 között kibontakozó tendenciáknak megfelelõen központi Környezetvédelmi Alapot is hozott létre a Ház. Megpróbált ehhez megfelelõ forrásokat teremteni, a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényt pedig már ebben a ciklusban fogadtuk el, amely jelentõsen megnövelte az alap bevételi forrásait. A másik megoldás az pedig az, hogy olyan módon szabályoz a parlament, illetve a kormány, hogy bemeneti vagy kimeneti paramétereket ír elõ, és maguk a gazdálkodók vannak arra késztetve, hogy ezeket a szabályokat megtartsák, következésképp egyre kisebb terhelésnek legyen kitéve az ember és a környezet.
Nyilvánvaló, hogy ez a második módszer az olcsóbb, hiszen ha valami nem keletkezik, ha valamit nem lehet kibocsátani, akkor annak a pénznek a felhasználása hatékonyabb. Hiszen egy már meglévõ és jelen lévõ környezeti kár felszámolása adott esetben iszonyú összegekbe kerül. De ilyenek is vannak, ezzel is kell valamit kezdeni, ezért tehát nyilvánvaló, hogy nem kerülhetõ meg a források egy részének központosítása és allokációja, amely a Központi Környezetvédelmi Alapban meg is testesül.
Azonban, ha a részleteket nézzük, akkor a mostani költségvetési törvényben a 12. számú melléklet alatt szereplõ Környezetvédelmi Alap bevételi és kiadási elõirányzatainál vannak olyan finomságok, amiket én a magam részérõl nem tartok szerencsésnek, és ilyen módon módosító indítványt is adtam be hozzá.
Az egyik ilyen probléma az az, hogy az alap forrásainak bõvítése érdekében bizonyos bírságok, mint a környezetvédelmi és természetvédelmi bírságok vagy építésügyi bírságok, illetve annak egy részét - mint kiderül a szöveges részbõl - az elõterjesztõ ide szándékozik csoportosítani. Nem hiszem, hogy szerencsés az, amikor pusztán azért, hogy elegendõ nagyságrendû forrás álljon rendelkezésre a Központi Környezetvédelmi Alapban, egy ilyen felemás megoldást építünk be a rendszerbe, hiszen a bírságoknak, nem hiszem, hogy az alapban lenne a helye. Ha az központosított forrásokból, a környezeti problémák megoldására sokat kell fordítani, akkor ezt költségvetési támogatással kell megoldani.
A dolog azért lényeges, hogyha lehet ne állítsunk elõ olyan hibrid konstrukciókat, amelyek az átláthatóságot nem könnyítik, hanem éppen nehezítik. Másik oldalról is igaz ez, amennyiben az sem szerencsés, hogyha az alapból kell támogatni kormányzati feladatokat megoldó szerveket. Ez is benne van most, de azt hiszem, hogy ez teljesen már nem küszöbölhetõ ki a költségvetésbõl.
A harmadik ilyen kérdéskör az allokációs szabályok problematikája. A termékdíjról szóló törvénynél úgy szavazott a Ház - így maradt késõbb aztán a Központi Környezetvédelmi Alapról szóló, az elkülönített állami alapokról szóló törvényben is -, hogy túlzott mértékben a bevételi források nagyságrendjéhez igazodik a kiadási szerkezet. Vannak, akik azzal érvelnek, a mellett a konstrukció mellett, hogy hát úgymond, ahonnan beszedtük ezt, oda illik visszaforgatni. Ez azonban sántít, ez az érvelés szerintem, hiszen itt nem arról van szó, hogy azok a gazdálkodó szervezetek fizetik meg mondjuk azt a környezetvédelmi termékdíjat, amibe akkumulátor, csomagolóanyag vagy éppen az üzemanyagok után kell fizetni, hanem a fogyasztó.
(19.00)
Következésképp ez egy teljesen adójellegû, tudom, akkor is így van, ha ezt sokan nem szeretik, ez egy öko-adó típusú adó, nevezhetjük ezt termékdíjnak. Ilyen értelemben tehát azok a gazdálkodó szervezetek, akik ezt az alapkezelõhöz vagy most már az APEH-hez befizetik, azok egy egyfázisú fogyasztási típusú adót fizetnek meg. Tehát semmi sem indokolja, hogy ugyanoda forgassuk vissza ezeket a pénzeket.
Ezért tehát én azt gondolom, hogy a törvényjavaslatban szereplõnél is puhább allokációs szabályokat kell abban a tekintetben érvényesíteni, hogy nem kell olyan mértékben sem ugyanoda visszaforgatni, ahogy ezt beszedték - ahonnan, amelyik áruféleségek kapcsán ezt beszedték -, másfelõl pedig a prioritásokat világosabban lenne célszerû megjelölni, noha ez benne van egyébként a törvényjavaslat szöveges indoklásában.
Hiszen egyszerre - csak úgy, mint az élet minden területén - minden kérdést nem lehet megoldani, de ha az ismert problémákat számba vesszük, akkor azt hiszem, hogy három olyan kérdés mindenképpen van, amit a sorrend elejére kell tenni, és prioritásban ennél sokkal többet megfogalmazni már nem érdemes.
Az egyik az akut környezeti problémák felszámolása. Ugye azt a tököli vízbázistól kezdve a garéi szennyezõdésig lehet érezni, hogy nem akármilyen nagyságrendû problémáról van szó, és bár a tárca - egy program alapján - éppen hozzákezdett ezeknek az akut szennyezõdéseknek a felszámolásához - és ez nagyon fontos lépés, amire évekig kellett várni, de most végre ez intenzíven beindult - úgy érzem, hogy az az elõirányzat, amit a kiadásban erre a törvényjavaslat tartalmaz, az kevés lesz. Hiszen ezek idõzített bombaként ketyegnek - adott esetben -, a kockázaton mindig lehet vitatkozni, de mindenképpen azt hiszem, hogy a prioritási sorrend elsõ helyére kellene, hogy az akut szennyezések felszámolásra kerüljön.
A második ilyen lehet az ivóvízbázis védelme, és ezt én szívesebben értelmezném - adott esetben -, minthogy a szennyezések közvetlenül fenyegetett ivóvízbázis védelme, hiszen sokkal olcsóbb megelõzni egy valamikor bekövetkezõ vagy bekövetkezhetõ fenyegetettséget, mint ami már akuttá válik, vagy a bekövetkezése egészen közelivé válik.
A harmadik ilyen nyilvánvalóan veszélyes anyag, illetve a hulladék kérdése, amire - az eddigieknél - lényegesen nagyobb összeget kell fordítani.
Ezek benne vannak a törvényjavaslat szöveges indoklásában, nagyon helyesen. Az akut probléma talán ennyire nincs hangsúlyozva, de ez meg folyik, csak én úgy érzem, hogy azok a nagyságrendek, amik ehhez elõ vannak irányozva, nem elégségesek, illetve az allokációs szabályokon még abban az értelemben oldani kell, hogy a területért felelõs szaktárca - ezeknek a prioritásoknak megfelelõen - tudjon rendelkezni ezekrõl a forrásokról.
A módosító javaslatom pedig még egy tételt érint, nevezetesen a kezelés mûködtetés költségeinek aránytalanul nagy összegét, amely hát 10 milliárdos, 12 milliárdos alaphoz, alapbevételhez egy másfél milliárdos mûködés kezelés költséget jelöl meg. Én azt hiszem, hogy azzal, hogy a fogyasztásiadó-törvény módosítása kapcsán a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényt is úgy módosítottuk, hogy ezeket a termékdíjakat is az APEH szedi be és ellenõrzi.
Ez a mûködtetésre tervezett összeg nagyságrenddel csökkenthetõ, amit át lehet és célszerû átcsoportosítani az általában az adókérdésekkel foglalkozó Adó- és Pénzügyi Ellenõrzõ Hivatalhoz, illetve a Vám- és Pénzügyõrséghez. Ezzel összhangban - én azt gondolom -, hogy a bírságnak - mint ahogy említettem -, a bírságnak nem itt van a helye, tehát azok pedig költségvetési bevételt kell hogy képezzenek. Ez nettó pozícióban az alap helyzetét - ilyen értelemben - nem érinti.
Amit itt csak a rend kedvéért jegyzek meg, hogy természetesen arra törekedni kell itt is - mint minden más alapnál -, és itt Rusznák képviselõtársam és más elõttem szólókat szeretném megerõsíteni, hogy az alapok felhasználása - legyen szó Környezetvédelmi Alapról, Útalapról vagy másról, sõt alapon kívüli összegrõl, például a címzett és céltámogatásról - az eddigieknél egymással sokkal jobban összhangban lévõnek kell lenni. Sokkal összehangoltabban kell ezeket a pénzösszegeket felhasználni, mert különben nagyon rossz hatékonysággal mûködnek. Erre egyébként van is kötelezettsége az érintett minisztereknek. Tavaly az államháztartási törvény megfelelõ szakaszainak a módosításánál ezt elfogadtuk.
Végül egészen röviden az ÁPV Rt. dolgairól, ahol két megjegyzésem lenne. Az egyik, de a törvényjavaslat tartalmazza az önkormányzatokat a belterületi föld alapján alapítói jogon megilletõ kifizetéseket, és igazában ezzel van nekem bajom. Amennyiben a törvényjavaslat - kifejezetten - kifizetéseket említ, pedig az 1989. évi XIII. törvény - egészen '92. végéig - ezt egyáltalán nem említette. Hiszen nem errõl szólt annak idején a törvény, hanem arról, hogy az önkormányzatokat megilleti a belterületi föld értékének megfelelõ részvény vagy üzletrész. (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi a hozzászólási idõ lejártát.) Következésképp én azt gondolom, hogy kifizetésekre az önkormányzatoknál abban az esetben kerüljön sor, ha az ÁPV Rt. portfoliójában nincs .....