HIDASI REZSÕ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A kultúra és az oktatás fontosságáról már sok szó elhangzott e ház falai között. A most következõ néhány gondolat alapvetõen új dimenziókat nem kínál, újszerû szempontokat azonban talán igen.
A magyar társadalom az ezredfordulóhoz és ezzel egyidejûen az európai integráció új szakaszához érkezve egy történelmileg új korszak új kihívásaival szembesül. E tény és ezen összefüggés hangsúlyozása azért rendkívül fontos, mert alapvetõen ez a következõ évtized kerete, és csak innen értelmezhetõk helyesen a perspektivikusan megoldásra feladatok. Innen értelmezhetõ egyedül a kultúra és az oktatás társadalmi szerepe, a modernizáció és a polgárosodás folyamatában elfoglalt, kitüntetett helye.
Közismert tény, hogy a nálunk polgárosodottabb és bizonyos tekintetben humanizáltabb európai társadalmak jó részében rendkívül jelentõs fejlemény volt, hogy a második világháború után jelentõs tõkéket ruháztak be a képzés, az oktatás és az egészségügy területén. Vagyis az emberi erõforrások fejlesztése, az emberi tõkébe való beruházás meghatározó szerepet játszott. Hasonló fejlemények zajlottak egyébként a távol-keleti országok jó részében is. Az ilyen típusú fejlesztések nemcsak azzal járnak - bár ez alapvetõ -, hogy minõségileg átalakítják a munkaerõ szakmai ismereteit, illetve növelik a gazdasági döntések és a gazdálkodásra vonatkozó társadalmi tudások racionalitását, hanem pozitív kihatással vannak a szereplõk társadalmi helyzetére, a képzettség presztízsének emelkedésére, a generációs életesélyek megváltoztatására, a jólét érdekében kifejtett aktivitás növekedésére.
Az Országgyûlés felelõssége éppen ezért a kultúra, az oktatás, az információ területén nemcsak általános, de különös is. Az Országgyûlés keretén belül mûködõ könyvtár nemcsak a hazai állam- és jogtudományok és a politológia hazai szakkönyvtára, de egyben a képviselõ-testületeket és benne jómagunkat ellátó könyvtári, informatikai bázis ugyanakkor fontos szerepet tölt be a jogi és politológiai szakemberek és a felsõoktatás - elsõsorban a jogászok - ellátásában is.
Az a gondosság és körültekintés, amellyel mi magunk a saját könyvtárunk kérdéseiben eljárunk éppen ezért nemcsak azt fejezi ki, hogy a saját könyvtár és információs ellátottságunk érdekében mit teszünk, hanem azt is szimbolizálja, hogy bár nehéz körülmények között, hogyan gondolkozunk a kultúráról és az oktatásról. És ennek hírét nem pusztán és nem is elsõsorban a képviselõk képesek a nyilvánosság elé tárni, hanem alapvetõen azok a szakemberek és egyetemi hallgatók, akik maguk is igénybe veszik a könyvtár szolgáltatásait, és éppen ezért képesek megítélni a gazda gondosságát.
Az a nyilvánosság, amelyet a könyvtár jelent, fontos összekötõ kapocs lehet a törvényhozók, a törvényalkotás és a társadalom között. Ezt képviselõtársaim szíves figyelmébe ajánlom, fontos elemnek bizonyulhat még akkor is, ha tudhatjuk, hogy a társadalom alapvetõ képét a törvényhozásról nem ez fogja megváltoztatni.
Az Országgyûlési Könyvtár ma alapvetõen két jelentõs problémával szembesül. Az elsõ szervezeti jellegû. A könyvtár 1950-ig az Országgyûléshez tartozott és az Országgyûlés korabeli szervezeti rendszerének része volt. 1991 óta a könyvtár ugyan visszakerült a parlament felügyelete alá és költségvetési szempontból az Országgyûlés fejezetébe, nem történt meg azonban a könyvtár mûködését biztosító szervezeti integráció. Ennek következményeképpen a könyvtár nem kapcsolódik szervesen a parlamenti munkafolyamatokhoz, munkatársai közalkalmazottak. A módosító indítványomban szereplõ többletkiadást a könyvtár dolgozóinak a köztisztviselõi illetményrendszerbe való besorolása indokolja. Ugyanakkor mód nyílna eddigi párhuzamosságok, elkülönült pénzügyi, számviteli, munkaügyi szervezet mûködtetésének megszüntetésével.
A másik kérdéskör a könyvtár állománygyarapításra fordított anyagi lehetõségeinek drámai beszûkülése. Ez azt jelenti, hogy a képviselõk ellátásáért felelõs gyûjtemény az elsõ lépéseket sem tudja megtenni a korszerû informatikai technológia területén, CD- ROM-, Internet-szolgáltatások. Ma az európai országok parlamenti könyvtárai 300-800 ezer dollárt, tehát 45-115 millió forint közötti összeget költenek évente állományuk fejlesztésére, könyvek, folyóiratok, CD-ROM-ok vásárlására. Az Országgyûlési Könyvtár 1996-ban 18 millió forintot költhet e célokra. Ez az összeg ma már nemcsak a környezõ országok egy jelentõs körének - Lengyelország, Szlovénia, Ukrajna, Oroszország - e célra fordított anyagi eszközeitõl marad el, de a magyarországi, hasonló jelentõségû szakkönyvtáraktól is. Tavalyi évben például Észtország 300 ezer dollárt - közel 45 millió forintot, Litvánia 1,5 millió dollárt - közel 216 millió forintot - fordított ilyen célokra, és 40-50 millió körüli éves gyarapodással rendelkezik számos nagyobb hazai közgyûjtemény.
Az Országgyûlési Könyvtár ma körülbelül a Találmányi Hivatal Iparjogvédelmi Szakkönyvtárával azonos volumenû ellátmányt kap. Csak összehasonlításképpen megemlíteném, hogy az Országgyûlési Könyvtár állománynagysága 700 ezer - ez egy '95. évi adat -, megelõzi Nagy-Britanniát, Finnországot, Hollandiát, Kanadát, Norvégiát, Olaszországot, Spanyolországot, Svájcot, Svédországot az állomány nagysága; és a gyarapításra fordított összeg '95-ben 115 ezer dollár, a többi országoké - tehát Nagy-Britanniáé - ennek közel tízszerese, tehát nagymértékben elmarad; az állomány nagysága jóval meghaladja, forintösszegben pedig tizede annak, amit a különbözõ országok erre fordítanak.
A költségvetési támogatás ilyen beszûkülése már a könyvek beszerzésének szinte teljes leállását eredményezte. Az e területen biztosított további költségvetési támogatás jelentõs minõségi változást hozhat, melynek nemcsak a képviselõk, de olvasóként a fentebb jelzett szakemberek, egyetemi hallgatók is haszonélvezõi lehetnek. Nem lehet közömbös szempont az sem, hogy az állománygyarapodás a könyvtárak közötti együttmûködés következtében közvetlen más könyvtárak gyûjteményének munkájára is kedvezõ hatással lesz - gondolok itt az ELTE, az MTA és az Alkotmánybíróságra. Ezért kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy támogassák módosító indítványomat, hogy az Országgyûlés könyvtára is méltó személyi, tárgyi és pénzügyi keretek között tudjon mûködni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)