DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Két témáról szeretnék szólni. Mindkettõ a miniszterelnökségi fejezettel kapcsolatos téma.
Az egyik a nemzeti kisebbségi ügyek kezelése.
(20.30)
Rendkívül örülök Tisztelt Ház, hogy változatlanul külön-külön önálló költségvetési címen szerepel a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal és a Határon Túli Magyarok Hivatala. Remélem, hogy ez azt jelenti, hogy a kormány végleg elállt attól az augusztusban napvilágot látott ötlettõl, hogy összevonja a két hivatalt. A Szabad Demokraták Szövetsége az összevonási szándékot mind szakmai mind pedig politikai okokból ellenezte. Nagyon örülök annak, hogy ebben a kérdésben a jelek szerint érveink nem bizonyultak falra hányt borsónak.
A másik téma, amit érinteni szeretnék, az a Miniszterelnöki Hivatal keretei között mûködõ egyházügyi államtitkársággal kapcsolatos. 6 darab módosító indítványt adtam be tisztelt képviselõtársaim, ezek részben az együttes jelentés 136. pontjától a 141. pontig terjedõen, részben a 306. és 307. pontban illetve a 325. ponttól a 328. pontig terjedõen találhatók. Ezekkel az indítványokkal azt a célt szeretném elérni, hogy az egyházi szociális intézmények felújítására, az egyházi nyugdíjalapok támogatására, a Szegedi Ferences Rendház neve alatt hajléktalanok gondozására, a Bethesda Református Kórház rekonstrukciójára rendelt elõirányzatok a miniszterelnökségtõl kerüljenek át a Népjóléti Minisztériumhoz. Továbbá azt szeretném elérni, hogy a Református Zsinati Levéltár rekonstrukciójára, valamint a Révfülöpi Evangélikus Oktatási Központ építésének folytatására rendelt elõirányzat a miniszterelnökségtõl a Mûvelõdési És Közoktatási Minisztériumhoz kerüljön át. Ebbõl látható, hogy az indítványaim nem érintenek összeget, azaz kiadást nem növelnek, támogatást nem csökkentenek, egyszerû átcsoportosításról van szó a fejezetek között. Tartalmilag ugyanis kifejezetten - álláspontom szerint - a népjóléti illetve a mûvelõdési tárca profiljába vágó tételekrõl van szó. Semmi nem indokolja tehát, hogy a miniszterelnökség rendelkezzen ezen tételek fölött.
Sokkal szerencsésebb lenne, tisztelt képviselõtársaim, a szakmai elvek szempontjából, ha az egyházak az adott tevékenység szakiránya szerint illetékes minisztériummal állnának kapcsolatban, nem pedig egyfajta politikai központtal. Nem hiszem, Tisztelt Ház, hogy ésszerû magyarázatot lehetne találni arra és nem gondolnám, hogy a pénzügyi tárca is ésszerû magyarázattal tudna szolgálni arra, hogy akkor, amikor a hajléktalanellátás a népjóléti tárcához tartozik, mi indokolja, hogy a szegedi ferencesek ez irányú aktivitását a miniszterelnökségbõl kelljen támogatni.
Vagy ha a mûvelõdési tárca támogatja például a Bonyhádi Evangélikus Gimnázium Kollégiumának rekonstrukcióját, miért nem rajta, hanem a miniszterelnökségen keresztül folyik a Révfülöpi Evangélikus Oktatási Központ építésének támogatása?
Módosító indítványaim célja tehát a tisztánlátást szolgáló profiltisztítás. Ne foglalkozzon az egyházügyi államtitkárság olyan ügyekkel, amelyekben szakmailag más lenne az illetékes, mindenki azt csinálja, ami a feladata. Ezzel átláthatóbbá lehetne tenni a kormányzati mûködést, másrészt, álláspontom szerint költségeket is lehetne megtakarítani és ehhez még külön közigazgatási reform sem szükségeltetik.
Nem csodálom persze, hogy az egyházügyi államtitkárság megpróbál némi szakmai hatáskört magához csatolni, hiszen enélkül feketén-fehéren látszana, hogy mennyire abszurd egy központi egyházügyi hivatal üzemeltetése a kormányzati struktúrában, ráadásul egy olyan országban, amelynek alkotmánya egyenesen leszögezi, hogy az állam az egyháztól elválasztva mûködik.
Emlékeztetni szeretném arra eme késõi órákban itt helyszínen lévõ képviselõtársaimat és a kormány illetékeseit, hogy a kormány - legalábbis a nyilvánosságnak szánt érvei szerint - tavasszal kifejezetten az egyházakkal való, úgymond magasabb szintû kapcsolattartás végett állította vissza - egyébként a kormányprogrammal teljesen ellentétesen - az egyházügyi államtitkárságot. A nyilvánosság elõtt akkor szó sem volt arról, hogy az államtitkárság szakmai kompetenciákat is maga alá akar gyûjteni, elvonva azokat a szaktárcáktól. A színfalak mögött azonban természetesen ez a terv már akkor is hangsúlyosan fölmerült és éppen a mûvelõdési tárca itt ülõ államtitkára is be tudna számolni arról, hogy bizony a mûvelõdési tárcának nem kis erõfeszítésébe került, hogy megõrizze az egyházi oktatási intézményekkel, közgyûjteményekkel kapcsolatos addigi feladatkörét.
Mindezt azért mondom el tisztelt képviselõtársaim, mert ezzel is szeretném jelezni, hogy mi résen vagyunk, figyeljük az egyházügyi államtitkárság tevékenységét.
A profiltisztítás egyébként azért is indokolt lenne, mert feltehetõen ezáltal az egyházügyi államtitkárság jobban oda tudna figyelni az egyházakkal való kapcsolattartásra és a kormányprogram végrehajtására, amellyel egyébként a jelenlegi helyzet köszönõ viszonyban sincs az egyházügyeket illetõen. Nem lenne ugyanis szerencsés, ha gyakran elõfordulna olyan eset, mint az úgynevezett 1 százalék ügyében, amikor is a kormány egyik indoka az volt az 1 százalék néven közismertté vált kedvezmény jövõ évi bevezetésével szemben, hogy nem folytatott róla egyeztetést az egyházakkal. Erre egyébként, hát meg kell jegyezni, hogy egy év állt rendelkezésre a kormányzatnak, hiszen már '95 decemberében nyilvánvalóvá vált, hogy az adófizetõk '97 január 1-jétõl kezdõdõen rendelkezhetnek majd jövedelemadójuk 1 százalékának közcélú felhasználásáról.
Örülök, tisztelt Ház, hogy a hírek szerint a kormány csütörtökön felül kívánja vizsgálni múlt heti elutasító döntését és ezért van még arra remény, hogy a parlamenti többség döntésének megfelelõen az említett szja-hányad felajánlási lehetõség valóban január 1-jétõl a gyakorlatban is megvalósulhasson. Köszönöm a figyelmüket, tisztelt képviselõtársaim. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)