GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Két héttel ezelõtt Gyulán és Veszprémben országos agrárfórumot rendezett a Magyar Agrárkamara és az érdekképviseleti szervezetek, mint köztudott, a parlament mezõgazdasági bizottsága is védnökséget vállalt.
Vita alakult ki a mezõgazdasági bizottságon, mikor ezt a két kérést tárgyaltuk, hogy vállaljon-e védnökséget a mezõgazdasági bizottság. Mi, az ellenzéki képviselõk többsége is úgy döntöttünk, hogy vállalni kell. Túl kell lépni azon az árnyékon, azokon a szekértáborokon, amely mindnyájunkat jellemez, hisz ezt az elmúlt években ki tudták használni azok az erõk, amelyek nem abban érdekeltek, mint például ezeken a fórumokon is meghatározható volt, és amellyel mindenki egyetértett - gondolom, a jelenlévõk is -, hisz' ezeket az adatokat, írásos beszámolókat, írásos anyagot megkapta minden képviselõtársam, módja van megtekinteni ezeket a számokat, a tényeket.
E két fórum legnagyobb tapasztalata az volt, hogy a szakemberek egyetértettek abban, hogy: "A magyar gazdaságot - ezt olvasom - a magyar agrárgazdaság növekedése nélkül nem lehet stabilizálni, és a növekedés elmaradása a nemzetgazdaság stabilitását már néhány éven belül is érezhetõen ronthatja." Ezeket a tényeket a számadatok tükrében, például hogy a mezõgazdaságban dolgozók körülbelül négyötödét keresik, mint az iparban dolgozók, hogy 20 ezer munkahely szûnt meg, mondjuk egy év alatt, és az több milliárd forint kárába került a nemzetgazdaságnak.
Ezek mind olyan tények, és az, hogy 3 milliárd dollárnyi exportot tudott tavaly teljesíteni a magyar mezõgazdaság és élelmiszeripar, de ennek - véleményem szerint - egyik oka, hogy a belsõ fogyasztás drasztikusan lecsökkent.
A hátralevõ pár percben arról szeretnék beszélni, hogy milyen kilátások vannak így, hogy a kormány 88 milliárd forintot irányoz elõ a jövõ évi agrártámogatásokra, ez reálértékben körülbelül 20 százalékkal kevesebbet jelent, mint az idei, amikor idén is már teljesen épülnek le a genetikai alapok, termelési alapok.
Mi várható ezután? Én úgy fogalmazom meg, hogyha egy kormány, ha egy államhatalom a XX. század végén nem tudja megszervezni, hogy állampolgárai az alapvetõ élelmiszerekbõl megfelelõ ellátáshoz jussanak, akkor az nem alkalmas. Persze elõbb-utóbb nemcsak a kormány, hanem a törvényhozás és minden szervezet, amely tehetne valamit. Ma valóban, szinte egy ilyen irgalmas szamaritánus példáját lehetne elõhozni, hogy aki nem segít a mezõgazdaságon, az elõbb-utóbb kárvallottja, szenvedõ alanya lesz õ maga is.
Azok a politikai érdekek, amelyeket különbözõ csoportok, pártok megfogalmaznak; mi, kisgazdák a családi magángazdaságok, a magángazdaságok politikai érdekvédelmét szeretnénk felvállalni. Nagyon nehéz, hisz' más érdekek is vannak a mezõgazdaságban. Ezt megértjük, és ezért szükségesek valóban az ilyen agrárfórumok.
Én magam örültem, hogy ott lehettem Veszprémben, és örültem annak az egységnek, amely megmutatkozott abban is, a pénzügyminiszter úr részt vett a tanácskozáson, õ a maga szempontjait, maga financiális szempontjait elmondta, de az agrárium - nagyon sokan elmondják - nem csak egy szakma. Dániában 4-5 százalék él a lakosságnak a mezõgazdaságban, de mégis meghatározó erõ. Miniszterelnököt, minisztereket váltanak le a termelõk. Itt Magyarországra még nem jutott el az érdekvédelem ilyen szintre.
A minõségi termelést a kormánynak kell segíteni, hisz az Európai Unióba igyekezvén valóban csak minõségi termékekkel juthatunk be. Senki nem vitatja. De az, hogy a magyar mezõgazdasági termés csak 1 százaléka a Európai Unió 15 országának, a mezõgazdasági termelésének, tehát nem lehet kétséges, hogy mi igazi versenytársai nem lehetünk, és nem lehet ok az sem, hogy nem adhatjuk el a mezõgazdasági termékeinket. Eladhatjuk.
Amikor négy mezõgazdasági attasénk van, és mondjuk Dániának 35 mezõgazdasági attaséja van. Mikor a marketingmunka olyan hatékonyságú Dániában, hogy el tudnak adni négyszer annyi terméket, mint a kétszer nagyobb lakosságú Magyarország, akkor nem lehet kétséges, hogy ilyen kis ország fejlesztheti még a mezõgazdaságát.
És valóban - befejezésül - azt mondhatjuk, hogy össze kell fogni az egész magyar társadalomnak, hogy ne éhségországgá váljunk, amikor kutyahúst fogyasztanak vidéken, amikor a dögevés újra terjed. Kérem, a dögevés Magyarországon, beláthatóan a humán és állategészségügyi következményekkel, akkor senki nem lehet közömbös a mezõgazdasági termelõk, a mezõgazdaság gondjaival szemben, és ennek a társadalomnak toleránsnak kell lenni a mezõgazdasági termelõkkel szemben, és segíteni kell mindenkinek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)